Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

240 **• országos ülés deczember 1. 1875. felszólította a közös külügyministert annak felmon­dására. Már most erre tegnap a t. ministerelnök ur óp ugy válaszolt, hogy ezen kételyt el nem osz­latta. Azt mondja, hogy a magyar kormány hozzá­járult ahhoz, hogy a tudva lévő szerződések fel­mondassanak a tett és „illetékes" helyről jött fel­szólítás és kérés folytán. Ez az illetékes hely lehet a közös külügyminister, vagy lehet az osztrák kor­mány is ; hogy melyik volt a kettő közül, az egy­átalában megmondva nincs. Azt hiszen, hogy a szomszédias jó viszony és azon törvény rendeleté­ből, a mely törvénynek alapján önök állanak és működnek, t i. az 1867. XII. törvényez'kkből az következnék, hogy az osztrák kormány szólította volna fel a magyar kormányt, hogy ezen kérdés­ben jöjjenek egyetértésre és megállapodásra; és midőn ez köztük létrejött: akkor együttesen szó­lították volna fel a közös külügyministert, hogy ezen megállapodást hajtsa végre. De ha ugy tör­tént a dolog, hogy nem az osztrák kormány szó­lította fel a magyar kormányt erre; hanem a kö­zös külügyminister: én megvallom, hogy ezen viszonyt a két kormány között kívánatosnak egy­átalában nem találom. Mondom, erre nézve sze­rettem volna egyenesebb fölvilágosítást; mert az illetékes hely épen alkalmas arra, hogy a kételyt megerősítse, a mely kétely a lapok ut­ján terjesztetett. Azt mondja a ministerelnök ur, midőn indokolja azt, hogy az angol és más szer­ződések felmondásába a- magvar kormány be­leegyezett, azt mondja, hogy belegyezett több okok közt azért is: mert az ezen szerződés iránt foly­tatott egyezkedésnél lehetséges az együttes befo­lyás által meglelni egyik vagy másik pontra nézve a compensatiót azon engedményekért, melyeket Ma­gyarország és Ausztria egymásnak kölcsönösen tenni hivatvák. Már engedelmet kérek, azon concessiók melyeket ami gazdasági érdekünkben kell hogy kíván­junk: egy külföldi tarifa által nem compensálhatók. Még akkor is, ha önök a közös vámterület alapján állanak, nem tudom: mi módon fogják azt a kül­földi tarifákon tett bárminő módosítások által compensálni azon veszteségért, hogy Ausztriából 4: 4 os * L száz millió forintra menő árut min­den vám nélkül behoznak. A eompensatióra ez nem alkalmas mód; hanem én a ministerelnök urnák azon indokait illetőleg, a melyeknél fogva beleegyezett a szerződések fel­mondásába, ez iránt a ministerelnök úrral vitat­kozni nem akarok és tökéletesen megelégszem az­zal az indokkal, hogy a ministerelnök ur, midőn a szerződés a felmondásra megérett, engedett azért, hogy az egyik fél kívánja. Igen helyesen. Ha a szerződőfelek egyike nincs megelégedve a fenálló viszonynyal: a másik fél által, mely meg van elégedve, ne akadályoztassák, abban, hogy azon viszonyokat megváltoztassa. Épen oz 8JZJ a mit mi is teszünk, midőn azt követeljük, hogy kormányunk alkudozásokba bocsátkozván, mondja fel a vámszerződést. Miért? mert nem vagyunk megelégedve az állapottal, a melyben vagyunk. Az mondatik, hogy az angol szerződés Ausztriára nézve nem kedvező, de hisz azon angol szerző­dés ránk nézve sem kedvező. Ugy állíttatik elő a dolog : mintha ránk nézve kedvező volna; de ugyan miért kedvező? Hiszen a mi panaszunk nem az, hogy a vámtételek Anglia irányában ma­gasabbak-e vagy alacsonyabbak, hanem panasz­kodunk azért, hogy Ausztria irányában van sza­bad kereskedésünk," hogy onnan bejöhetnek hoz­zánk minden czikkek vámtótelek nélkül, ami iparunk fejlesztését akadályozza és lehetetlenné teszi, hogy az indirect adók utján jövedelmeinket fokozzuk. Ezeket átalánosságban akartam elmon­dani. A mi magát a kereskedelmi tárczát illeti, arra nézve* ha valami mondandóm leszen, fen­tartom azt a részletekre, jelenleg nem akarván hosszabb időre a t. ház figyelmét igénybe venni. Elnök: T. ház! Egy állítását az előttem szólott igen t. képviselő urnák nem hagyhatom szó nélkül. (Halljuk l) Jelesül azt, hogy én egy minap tett, interpellátió kedveért a házszabályokat félremagyaráztam Ezt a vádat kénytelen vagyok visszautasítani. ( Helyeslés.) A házszabályok azt rendelik, hogy naponkint lehet mterpellátiót tenni, s én így magyaráztam a házszabályokat több barátom előtt már koráb­ban a szóban levő interpellátió megtétele előtt. Megvallom azonban, szerettem volna, ha azon gyakorlat fentartatott volna, hogy csak szerdán és szombaton tótessenek interpellátiók; de midőn egy más napon kivan interpellátiót tenni egy kép­viselő ur: nekem lehetetlen, volt tekintettel a ház­szabályok rendeletére e kivánságát megtagadni. (Átalános helyeslés.) Hogy a t. képviselő ur nem tartja a házszabályokat érdemeseknek arra, hogy tanulmányozza: t bocsánatot kérek; de erről én nem tehetek. (Élénk derültség és tetszés.) B. Simonyi Lajos földmivelés- ipar és kereskedelmi minister: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, hogy mielőtt azokra nézve nyi­latkoznám, mik tárczám költségvetése átalános tárgyalása alkalmával elmondattak, néhány rövid szóval reflectáljak azokra, miket Simonyi Ernő és Helfy képviselőtársaim mondottak. (Halljuk!) Mindenekelőtt Simonyi Ernő t. képviselőtársam­nak vagyok bátor azon felvilágosítást nyújtani, hogy a ministerelnök ur azon kijelentése alatt, hogy „illetékes helyről szólittatott föl": semmi más nem értendő mint az, hogy az osztrák ministerel­nök részéről történt a felszólítás. Helfy t. képviselőtársam mindenekelőtt vá­dolja a ministerelnök urat azzal, hogy a tegnapi napon a hozzá intézett interpellátióra adott vála­szában nem emiitette meg azt, hogy az iparosok érdekeiről akar gondoskodni. Igaz, a ministerelnök ur ezt nem említette; de tett ennél többet, mert kijelentette azt, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents