Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
240 **• országos ülés deczember 1. 1875. felszólította a közös külügyministert annak felmondására. Már most erre tegnap a t. ministerelnök ur óp ugy válaszolt, hogy ezen kételyt el nem oszlatta. Azt mondja, hogy a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a tudva lévő szerződések felmondassanak a tett és „illetékes" helyről jött felszólítás és kérés folytán. Ez az illetékes hely lehet a közös külügyminister, vagy lehet az osztrák kormány is ; hogy melyik volt a kettő közül, az egyátalában megmondva nincs. Azt hiszen, hogy a szomszédias jó viszony és azon törvény rendeletéből, a mely törvénynek alapján önök állanak és működnek, t i. az 1867. XII. törvényez'kkből az következnék, hogy az osztrák kormány szólította volna fel a magyar kormányt, hogy ezen kérdésben jöjjenek egyetértésre és megállapodásra; és midőn ez köztük létrejött: akkor együttesen szólították volna fel a közös külügyministert, hogy ezen megállapodást hajtsa végre. De ha ugy történt a dolog, hogy nem az osztrák kormány szólította fel a magyar kormányt erre; hanem a közös külügyminister: én megvallom, hogy ezen viszonyt a két kormány között kívánatosnak egyátalában nem találom. Mondom, erre nézve szerettem volna egyenesebb fölvilágosítást; mert az illetékes hely épen alkalmas arra, hogy a kételyt megerősítse, a mely kétely a lapok utján terjesztetett. Azt mondja a ministerelnök ur, midőn indokolja azt, hogy az angol és más szerződések felmondásába a- magvar kormány beleegyezett, azt mondja, hogy belegyezett több okok közt azért is: mert az ezen szerződés iránt folytatott egyezkedésnél lehetséges az együttes befolyás által meglelni egyik vagy másik pontra nézve a compensatiót azon engedményekért, melyeket Magyarország és Ausztria egymásnak kölcsönösen tenni hivatvák. Már engedelmet kérek, azon concessiók melyeket ami gazdasági érdekünkben kell hogy kívánjunk: egy külföldi tarifa által nem compensálhatók. Még akkor is, ha önök a közös vámterület alapján állanak, nem tudom: mi módon fogják azt a külföldi tarifákon tett bárminő módosítások által compensálni azon veszteségért, hogy Ausztriából 4: 4 os * L száz millió forintra menő árut minden vám nélkül behoznak. A eompensatióra ez nem alkalmas mód; hanem én a ministerelnök urnák azon indokait illetőleg, a melyeknél fogva beleegyezett a szerződések felmondásába, ez iránt a ministerelnök úrral vitatkozni nem akarok és tökéletesen megelégszem azzal az indokkal, hogy a ministerelnök ur, midőn a szerződés a felmondásra megérett, engedett azért, hogy az egyik fél kívánja. Igen helyesen. Ha a szerződőfelek egyike nincs megelégedve a fenálló viszonynyal: a másik fél által, mely meg van elégedve, ne akadályoztassák, abban, hogy azon viszonyokat megváltoztassa. Épen oz 8JZJ a mit mi is teszünk, midőn azt követeljük, hogy kormányunk alkudozásokba bocsátkozván, mondja fel a vámszerződést. Miért? mert nem vagyunk megelégedve az állapottal, a melyben vagyunk. Az mondatik, hogy az angol szerződés Ausztriára nézve nem kedvező, de hisz azon angol szerződés ránk nézve sem kedvező. Ugy állíttatik elő a dolog : mintha ránk nézve kedvező volna; de ugyan miért kedvező? Hiszen a mi panaszunk nem az, hogy a vámtételek Anglia irányában magasabbak-e vagy alacsonyabbak, hanem panaszkodunk azért, hogy Ausztria irányában van szabad kereskedésünk," hogy onnan bejöhetnek hozzánk minden czikkek vámtótelek nélkül, ami iparunk fejlesztését akadályozza és lehetetlenné teszi, hogy az indirect adók utján jövedelmeinket fokozzuk. Ezeket átalánosságban akartam elmondani. A mi magát a kereskedelmi tárczát illeti, arra nézve* ha valami mondandóm leszen, fentartom azt a részletekre, jelenleg nem akarván hosszabb időre a t. ház figyelmét igénybe venni. Elnök: T. ház! Egy állítását az előttem szólott igen t. képviselő urnák nem hagyhatom szó nélkül. (Halljuk l) Jelesül azt, hogy én egy minap tett, interpellátió kedveért a házszabályokat félremagyaráztam Ezt a vádat kénytelen vagyok visszautasítani. ( Helyeslés.) A házszabályok azt rendelik, hogy naponkint lehet mterpellátiót tenni, s én így magyaráztam a házszabályokat több barátom előtt már korábban a szóban levő interpellátió megtétele előtt. Megvallom azonban, szerettem volna, ha azon gyakorlat fentartatott volna, hogy csak szerdán és szombaton tótessenek interpellátiók; de midőn egy más napon kivan interpellátiót tenni egy képviselő ur: nekem lehetetlen, volt tekintettel a házszabályok rendeletére e kivánságát megtagadni. (Átalános helyeslés.) Hogy a t. képviselő ur nem tartja a házszabályokat érdemeseknek arra, hogy tanulmányozza: t bocsánatot kérek; de erről én nem tehetek. (Élénk derültség és tetszés.) B. Simonyi Lajos földmivelés- ipar és kereskedelmi minister: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, hogy mielőtt azokra nézve nyilatkoznám, mik tárczám költségvetése átalános tárgyalása alkalmával elmondattak, néhány rövid szóval reflectáljak azokra, miket Simonyi Ernő és Helfy képviselőtársaim mondottak. (Halljuk!) Mindenekelőtt Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak vagyok bátor azon felvilágosítást nyújtani, hogy a ministerelnök ur azon kijelentése alatt, hogy „illetékes helyről szólittatott föl": semmi más nem értendő mint az, hogy az osztrák ministerelnök részéről történt a felszólítás. Helfy t. képviselőtársam mindenekelőtt vádolja a ministerelnök urat azzal, hogy a tegnapi napon a hozzá intézett interpellátióra adott válaszában nem emiitette meg azt, hogy az iparosok érdekeiről akar gondoskodni. Igaz, a ministerelnök ur ezt nem említette; de tett ennél többet, mert kijelentette azt, hogy a
