Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
41. országos ttlés deczember 1. 1875. 239 Én nem hiszem, és hinni nem akarom soha, hogy Magyarország királya olyasmit kívánna: a mi Magyarország jóléte, és érdeke ellen van. Kiilök : En nem ugy értettem Kautz Gyula képviselő ur felszólalását, mintha azt mondta volna, hogy az uralkodó nevében szól s hogy erre föl van jogosítva; mert ha igy szólott volna: kötelességemet mulasztottam volna, ha beszédébe közbe nem szólok. Kautz Gyula képviselő ur a maga nézetét — e részben ugy hiszem téves nézetét — adta elő, s nekem őt azért megintenem jogom nem lévén, ez az oka, hogy közbe nem szólottam. (IIelyeslés.) Simonyi Ernő: Megvallom, hogy sokkal inkább szerettein volna, ha ezen vita a maga keretében marad a földmivelés ipar és kereskedelmi tárcza körül forog. Hanem miután már a körülmények oda kényszeritettek bennünket, lehetetlen pár megjegyzést nem tennem azoki mik ezen vám- és kereskedelmi szerződést, illetőleg a közel múltban e házban történtek. Emlékezni fog a t, ház, hogy a budget átalános vitatása alkalmával azon óhajtásra, mely e házban nyilvánult, a ministerelnök ur azt felelte, hogy nincs a kíváncsiság azon neme, melynek engedve ő elhatározná magát arra, hogy valamit mondjon a vám- és kereskedelmi szerződésben folyt alkudozások fölött, még akkor is, ha a többség akarná. Engedjen meg a minister ur: de anynyit, a mennyit tegnap mondott, mondhatott volna, három-négy héttel ezelőtt is a nélkül, hogy az ügynek legkevésbé is praejudicált volna A különbség legfőlebb az lett volna, hogy azt mondta volna, hogy ha a törvényes hat hónap el fog érkezni, ós egyetértés nem jön létre: felfogjuk mondani a szerződést ; most pedig azt mondta, hogy már felmondta a szerződést. De ezen egy körülményt kivéve, a többit mind elmondhatta volna, annál inkább: mert azt az egész világ ugy is tudta. Kár volt tehát a ministernek nem válaszolni akkor, mikor a kíváncsiság oly opportunus pillanatban, oly jogosan támadt, habár ellenzéki oldalról is. Hanem ugy látszik, hogy a minister urak mindig azon hiedelemben vannak, ha valami az ellenzék részéről jön: az ellenségeskedés a kormány ellen, annak a kormánynak ellen kell állani. így történt azután, hogy mikor a minister azt a nagy mondást teve, hogy még a többségnek sem engedne: tul a Lajthán a minister minden pressió nélkül nyilatkozott (Derültség a szélső baloldalon) és midőn látták, hogy nevetséges lenne,, hogy mi nekünk ne mondjanak semmit; de hogy az ellenzék meg ne előzze őket: kell egy interpellatió a középről. (Derültség a szélső baloldalon.) Az igaz a házszabályok meg nem engedik ; de az nem tesz semmit, a házszabályok a többségnek mindent megengednek A házszabályok világosan azt mondják, hogy az interpellatiós könyvet minden héten kétszer, szerdán és szombaton föl kell olvastatni. De volt egy más §. melyből kimagyaráztuk, hogy lehet hétfőn is. (Derültség a szélső baloldalon.) Nekem nincs kifogásom, sőt nem bánom, ha minden nap lehet is interpellálni; de mindaz csak azért történt, hogy az interpellatió valamikóp az ellenzék részéről ne jöjjön. Mily baj lett volna, ha az interpellatió az ellenzék részéről jön ós ha az ellenzék interpellatiójára azt a választ adta volna a minister ur, melyet adott Horánszky interpellatiójára? Azt hiszem, ez legkisebb különbséget sem tett volna és magát az ügyet egy lépéssel előbbre vagy hátrább nem fogta volna mozdítani. Merem állítani, hogy minden más parlamentben, ha a kormány szükségét érzi magát interpelláltatni: az ellenzékhez fordul és interpelláltatja magát; mert az egész világ tudja azt, hogy a kormány tetteit minden tekintetben az ellenzék ellenőrzi, és ennek nem az a következése, hogy az ellenzék ellensége a kormánynak. Egyátalában nem- És azután, bármi legyen is az én, ós elvbarátaim nézete a kormány belügyi és közösügyi politikájáról; de higyék el, mikor ezek a ministerek egy idegen országgal alkudoznak : akkor sem akaratunk, sem érdekünk nem ez, hogy a kormány kezeit gyöngítsük; hanem az, hogy önök kezeit erősiteni kívánjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) és fogjuk ezt tenni akkor is, mikor egyébként a kormány politikáját nem helyeseljük és teszszük ezt nem az önök érdekében, hanem teszszük azon ország érdekében, melyet legalább is ép ugy szeretünk, mint önök bármelyike. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A ministerelnök ur tegnapi válaszában semmi ujat nem hallottam, a mi engem meglepett volna. Azt ő már rég hangsúlyozta, hogy a közös vámterület fenntartásának barátja, és csali mintegy kényszerítve fogná elfogadni az önálló vámterületet. Ám legyen, ez az ő nézete. Ha e nézetet az ország törvényhozásának többsége támogatni fogja, hát keresztül vihető lesz; ha nem fogja támogatni: akkor reménylem, vagy nézetétől vagy állásától fog megválni. En reménylem, hogy nézetétől fog megválni. A mi az ő tegnapi kijelentését illeti, én megvallom : nem vágyott egészen tisztában a dolgok menetére nézve. Meg fogja engedni nekem a kormány azt, hogy mikor oly kérdésről van szó, mely kérdés bizonyos fokát az ingerültségnek idézte elő Austriában : akkor nekünk érdekünkben áll, tudni, a törvényhozásnak, a nemzetnek nagyon érdekében van tudni, hogy micsoda tulajdonképen Austriáhak és kormányának magatartása és ugy szólván indulata Magyarország irányában ? Ebből pedig igen különös következtetéseket lehet levonni. Nem lehet a kérdést elkülönitoni, a journalistikában felmerült mindenféle hírektől. Azt mondják ugyanis, hogy az osztrák kormány önmagától mondta föl ezen szerződést ós
