Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-40

40. országos ülés november 30. 1875. 207 téllel, a mennyivel az osztrák nemzeti bank jegyei. Eri. legalább részemről, bármennyire sajnáljam is polgártársaimat, kik pénzszűkében szenvednek. nem szeretném, hogy a jegybank az óvatosság legszigorúbb szabályaitól eltérve olyanoknak hite­lezzem, kiknél tökéletes biztonság nem létezik. Tehát a magyar pénzjegyek tökéletesen ugyanoly értékkel fognak birni, mint az osztrák bank pénz­jegyei. Bírni fognak annyival inkább, mert nem hiszem, hogy oly túlságos mennyiségben bocsát­tatnának ki, a me'y azoknak értékére esökkentő­leg hathatna. Mi okon utasíthatná annálfogva vissza az osztrák pénzügyminister a magyar pénz­jegyeket ? De ám legyen, sőt még azt is megen­gedem, hogy nemcsak az állam pénztárában, ha­nem a forgalomban sem fogadtatnának el Aüstriá­ban pénzjegyeink, — ámbár az osztrák kormány­nak hatalma, ugy hiszem, nem terjed ki arra, hogy a kereskedőknek vagy iparosoknak megtiltsa a magyar pénzjegyeknek elfogadását, valamint nekem nem tilthatja meg senki, hogy akár fran­czia, akár porosz, akár bármiféle pénzjegyeket elfogadjak és ha találok mást, ki azokat tőlem elveszi, neki átadjam. De tegyük fel, mondom. még azt az esetet is, hogy nemcsak a kormány pénztárában, hanem a közönséges forgalomban sem fognak elfogadtatni; mi következik ebből ? Az, t. ház! hogy Austriával szemben ugyanazon helyzetben leszünk mi, a melyben Austria és Ma­gyarország is van jelenleg minden más külföldi országgal. Avagy osztrák bankjegygyei, vagy ál­lamjegy ékkel szoktuk-e fizetni a mi bevásárlásain­kat, melyeket Németországban, Angolhonban s Francziaországban teszünk'? Nem aranynyal, ezüst­tel vagy az ottani országban folyó pénzzel kell-e teljesítenünk fizetéseinket? Es vajon nagyobb baj lenne-e ez uraim! mint azon állapotnak további fentartása, a mely tönkre teszi iparunkat, keres­kedésünket ? a mely függésben tart oly pénzhatal­maktól, a melyek legalább is nem barátaink? Tudom én t. ház! hogy az ipar és kereske­delmi kamarák, valamint a vámközösség, ugy a bank tárgyában is más véleményt ós más taná­csot adtak a t. minister urnák: úgyde minden tisztelettol, melylyel ezen testületek iránt viselte­tem: legyen szabad megjegyeznem, hogy ily do­logban nemcsak értelmiségre, hanem független­ségre is van szükség, én pedig a mi kereskedőink­nek, a mi nagyiparosainknak függetlenségét az osztrák bank irányában hatáiozottan kétségbe vo­nom. A mi kereskedőink, a mi nagyiparosaink akár az itteni bank-fióknak, akár pedig egyenesen a bécsi banknak és az azzal összeköttetésben és viszonyban álló bécsi pénzkirályoknak alattvalói. Ezektől én mindenben inkább, mint e kérdésbe]) fogadok el tanácsot és a lényekkel, a tapasztalás­sal számolok, nem pedig az ő véleményekkel. Mielőtt bezárnám beszédemet, lehetetlen — mert most jut csak eszembe — nem czáfolni meg azon ellenvetéseket, a melyeket nemcsak a keres­kedők, hanem fájdalom a földmivelő osztályok ré­széről is az önálló vámterület ellen hallanunk le­het. A kereskedők ? A kereskedőknek mindegy, bárhonnan származnak az áruk. csak ők azokon nyerjenek ; ők nem törődnek azzal, vajon Magyar­t országon van-e ipar, virágoznak-e a gyárak? Az osztrák, franczia, angol áru nekik egyiránt ked­ves : a mi előttök főszempont: az. hogy minél na­gyobb legyen a nyereség. A földmivelő osztály. mindenesetre hazafiasabb indokokból indul ki; de az ő ellenvetése véleményem szerint szintoly ke­véssé állhat meg. Attól fél. mint már emiitettem, hogyha a mi terményeink az osztrák határoknál meg fognak vámoltatni: ez esetben nem leszünk képesek más országokkal a versenyt kiállni. — En ezt már beszédem elején nagy részben megezá­íbltam. — most ezúttal csak arra akarom figyel­meztetni a mezei gazdákat, hogy legyen bár ugy, hogy egy ideig a miatt, hogy vámokat állítunk határainkon, némi terheket kellend is viselniök; legyen bár ugy, hogy drágábban kellend fizetniök némely ezikkeket, a melyekre szükségök van: én ugy ismerem a mi földmivelő osztályunkat, a magyar nemzetnek zömét, javát, hogy az ily áldo­zatoktól nem fog visszariadni (Egy hang, de elfog pu?ztulm.) Nem fog elpusztulni, mert azon gyárak mel­lett, a melyek önálló vámterület felállítása követ­keztében fel fognak állni, azon gyárak mellett a piaczi árak sokkal jobbak lesznek, a forgalom sokkal élénkebbé fog válni, a földmives a maga terményeit sokkal biztosabban fogja elárusíthatni, mint most, mert a piacz küszöbe előtt lesz. s a piacz sokkal biztosabb leend, mint a mostani, a midőn csak akkor adhatja el a gazda terményeit, midőn egyrészt Magyarországban bő, másrészt a. külföldön szűk termés volt; akkor az. ő vevői állandóak lesznek, ugy hogy — véleményen sze­rint — semmi esetre sem fog szenvedni vesztesé­get. De különben is megtérül az. mit a vámok czimén a nagy fogyasztó közönség netalán fizet; megtérül a mondott módon kivül az által, hogy nagy része a mi munkás-osztályunknak, mely kü­lönösen télen dolog nélkül hever; akkor elfoglalta­tást nyer, s nemcsak a gyárosok, hanem a mun­kások is keresetet találván, az ország adóképessége emelkedni fog, és ez utón is közvetlenül és közvetve pénzügyünkén és anyagi helyzetünkön segítve lesz. (Igaz! a szélső baloldalon.) T. ház ! a: helyzet rendkívül komoly ós a segítség sürgetős. Ne késsenek uraim! a segít­séggel, mert romok romokra halmozódnak. Vi­gyázzanak, nehogy azon romok alá a nemzet jólé­tével önöknek jó hírneve, a. nemzetnek önökben vetett bizalma s hite is eltemettessék ; vigyázza­nak, nehogy ezen romok fölött érzett hazafiúi fáj­dalmukhoz ama keserű öntudat is vegyüljön: „segíthettünk volna a haza bajain és nem csele-

Next

/
Thumbnails
Contents