Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-40

208 40. országos üle* noveinber 80. 18ÍS< kedtük!" (Helyeslés és éljevzés a sz$Uö baloldalon.) Kaas Ivor: Erélyes akarat — t. ház — biztos ezélt követ. Ezt látjuk Ausztriában, melynek parlamenti képviselői oly kérdésekkel ostromolják kormányukat, melyek a pártok részéről feleletet involválnak. Pontos érdekek és hatalmas tényezők következnek, hogy monarchiánk kereskedelmi politikájában akaratukat érvényesítsék. Pénzről és keresetről van szó. A kedélyesség megszűnik s ridegen mérlegelik szomszédaink érdekeiket. Számító ésszel s egész önzéssel, nem. mint sokan hiszik elfogult szenvedélylyel, állunk szemben, midőn az osztrák védvámos politikával találkozunk. A mozgalom, mely a Lajthán tul megindult, széles terjedést nyert s az osztrák kormánypolitikától nem áll távol. Gazdasági követelménye az iparüző osztrák tartományoknak monopóliuma HZ egész monarchia piaczain; politikai iránya a centralismus, vagyis Magyarország államjogának megbuktatása, az ország vagyoni erejének kiszivattyuzása, annak gazdasági tönkre tétele által. Sem a czél, sem az eszközök nem ujak előttünk. Közös vámterület osztrák érdekben készült vámtarifákkal s közös pénzforgalom az osztrák nemzeti bank monopóliumával: ez teszi gazdaggá Ausztriát, ez tartja függésben Magyarországot. Evek óta nyögünk e viszonyok súlya alatt, nyögünk, de törünk, mint tehetetlen beteg, ki megszokta az ágyat s fél talpra állni, nehogy összeroskadják. S évről-évre tarthatatlanabb lesz állapotunk, elszegényedésünk, eladósodásunk, geometriai mérveket ölt kétségbe esésünk? napfénytől, esőtől is csodaszerü javulást vár s nem látja a baj valódi okát, mig utoljára végkép' kimerülve a nemzet, mely hónáért lelkesülni s vért áldozni kész, de óhenhalni nem bir: lemond az államról, melyet feltartani nem tud, lemond a culturáról, melyet megfizetni nem képes. . ,' A politika, mely ide vezet, nem titok előttünk és nem titok "Bécsben. Csodálatos, hogy nem mindenki látja. Csodálatosabb, hogy ellene tenni nem vagyunk mindnyájan elhatározva Legcsodálatosabb, hogy a magyai' politikusok üdvösnek tartják a létező viszonyt, üdvösebbnek a szabadságnál. A kereskedelmi politika, melyet követni fogunk, ily körülmények között fontosságban első. Az ássa medrét hazánk jövőjének, az ássa sirját. S kik még e honnak élni akarunk s átadni azt egy később nemzedéknek, szabadjon e politika fölött gondolkoznunk, hogy szavazatot adjunk. Ha hogy a tisztelt ház megengedi, magam szerény erővel s kezdő szóval a gazdasági helyzetről és a kereskedelmi politikáról kívánok beszélni. A viszony, melyben Ausztriához állunk, uralja egész kereskedelmi politikánkat. Mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedésünk, pénz és hitelforgalmunk az által határoztatik meg. Természetes tehát, hogy a vámközösség vagy az önálló vámterület kérdése képezi kereskedelmi politikánk alapkérdését és a logika csak második sorba helyezi a vámszövetség megújításának s a kereskedelmi szerződésnek módozatait. A kormány ellenben, hódolva a törvény rendeletének, a vámközössóg elvéből indul ki s jónak látszik hinni egy viszonyt, mely a státus quö erejével bir s melynek hatását gazdasági életünkre 'inkább a múltból mint a jelenből itéli meg. Kik e vámközösséget helyeslik: nem ösmerik annak minden következményeit, tévednek annak jövő eredményeire nézve. A mit állítok, bizonyítanom kell. Állítom, hogy a vámközösség Magyarország gazdasági összes érdekeivel ellentótben áll s anyagi helyzetünknek nagy kárára válik; kárára mezőgazdaságunknak, iparunknak, kereskedésünknek, pénzforgalmunknak Állítom, hogy az Mag3-arország érdekeivel a két állani különböző közgazdasági természete folytán összeférhettem Állítom hogy az önálló magyar vámterület ellen felhozott érvek alaptalanok Midőn 1850-ben a vámsorompók lehullottak s azután még két évtizedig, a kereskedelmi szabadság, melyet ezáltal nyertünk: nagy előnyére volt mezőgazdaságunknak s tehát — egyes iparágak miat például a selyemipar és selyemtenyésztés kivételével — egész hazánknak. Nyersterményeink a vámmentesség által Ausztriában nagy és biztos piaezot kaptak s minthogy egyúttal Ausziria a prohibitiv rendszerrel szakított s az olcsóbb védvámokra tért át: Magyarország fogyasztása is rendkívüli gyorsasággal emelkedett kereskedése, tehát virágzásnak*indult. Ez tartott mindaddig, mig Magyarországnak volt szűz földje, melyet töretni lehetett s míg óriásilag fokozott gabna- és lisztterm élése az európai piaczokon foglalásokat tett. Magyarország gazdagodott, ezt elég okkal a vámközösségnek tulajdonította; az ipar hiányának hátrányát nem érezte, azt hitte: ez mindig ugy lesz s azért a kiegyezésnél a vámsorompók visszaállítását egyik párt sem követelte. Meggyökerezett tehát az eszme, hogy a vámközösség Magyarországra és kivált mezőgazdaságunkra nézve előny s kifejlődött egy tan az osztrák és magyar anyagi érdekek közösségéről, mely a nemzetközi élet és forgalom minden észszerű határain túltette magát. Eme felfogás, politikai okok által támogatva, sokaktól ma is fentartatik. I)e változtak az idők Magyarország mezőgazdasága extensive nem terjeszkedhetik tovább s külföldi piaczait részben elvesztette. A nyersterményeket gyári módra termelő Amerika, a vasutait kiépítő Oroszország elfoglalták a távolabb piaezokat s lenyomták az árakat s egy szerencsétlen kényszerhelyzetben magunk nyitjuk meg az oláh gabonának a monarchiát s készítjük a