Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-40
192 40. országos ülés november 30. 1875. Borlea Zsigmond: T. ház! Teljesen osztozom a t. előttem szólottnak nézeteiben, mert tudnék több megyét, de tudnék különösen egy megyéi megnevezni ( Halljuk l) de nem nevezem meg; mert a minister ur igen jól tudja, mivel épen az ő kormányzatának ideje alatt történt, — mondom, tudnék oly megyéket, melyekben sem vasút sem vizi, sem állami kő-út nincs. A megye közönsége kimutatta adatokkal, hogy nem képes a hidakat fentartani és kért csak kétezer forintot, kért egy nagyobbszerü hid kiépítésére, mely nélkül a közlekedés azon a vidéken teljesen megakad, még az eddig fentartott szekér-posta közlekedés is. A mmister ur elismerte, hogy mindez igaz; de azt mondotta, hogy nem adhat segélyt; mert ezen pénzre oly megyéknek van szükségök, ahol tudja Isten, minő katonai tekintetek a mérvadók. Ha mmister ur nem ad legalább kétezer forintot: ezen hid tönkre-menetele által az egész közlekedés nem csak azon megyében, hanem ismétlem az egész vidéken fenakad. Már pedig méltóztassék megengedni, igazságos és méltányos, hogy amely megyék nem képesek útjaikat fentartani, azoknak segély nyújtassák. Én tehát arra kérem minister urat, legyen szíves igazságosabb lenni s azon megyéknek, melyek megmutatják, hogy nem képesek útjaikat fentartani : segélyt juttatni. Azon megye, melyről szólottam, s mely a múlt években sególyeztetett nagyon sajnos, az idén egy krajczárt sem kapott, habár kimutatta, hogy e segélyre rászorult (Folkiálltá.sofc: De igen is kapott!) Nagyon szeretném, hogy ha nem ugy történt volna ; de Zaránd megye csakugyan kétszer irt fel és mind a kétszer azt nyerte feleletül, hogy nem kaphat segélyt, mert nincs pénz. Péchy Tamás közlekedési minister: T. íiaz ! Én azon meggyőződósben vagyok, hogy nem csak ezen tételnél, de minden egyes tételnél, hol az állam bármely vidéknek bármily kedvezményt juttat: szükséges, hogy a kormány a lehető legigazságosabban járjon el s komolyan mérlegelje azt, hogy minő jótéteményekben részesült már különben is az állam részéről egyik vagy másik vidék : de más részről mérlegelje, hogy maga azon vidék mily áldozatkészséggel járul saját érdekében a kő- és vizi-útak fen tartásához. Engem ezen segély-összeg elosztásánál tisztán és egyedül e szempont vezérel. Én nagyon csodálkozom, hogy az előttem szólott képviselő ur azt mondja, hogy épen Zaránd megye semmiben sem részesül. Megengedem, hogy nem tudja, mert tán itt volt az országgyűlésen; de én tudom, hogy igenis részesittetett, az emiitett megye annyiban, amennyi reá azon összegből jutott, a mely dispositió alatt állott. Én igen is megnyugtathatom a képviselő' urat, hogy épen nincs igaza abban, mintha Zaránd megye semmit sem kapott volna; tudom jól, minő körülmények közt áll Zaránd megye és lehetetlennek tartottam volna, hogy semmiben se részesittessék. Kérem tehát méltóztassék e czimet megszavazni. Elnök: Méltóztatik a t. ház a megyei utak, hidak építésére 150,000 forintot megszavazni ? (elfogadjuk!) A t. ház ezen összeget megszavazza és miután az elemi károk helyreállítására javaslatba hozott 30,000 forint már a tegnapi napon az előbbi rovatba megszavaztatott, ezzel az uj hidak építésére vonatkozó két letárgyalt rovatban 190,000 frt szavaztatik meg. Következik az uj utak és hidak építésénél a fedezet Molnár Aladár jegyző: (Olvassa.) Utak és hidak építési járuléka 1,657 forint, ócska anyag eladásából 3,974. forint, fűi érmés eladásából 573 frt. Összesen 6,204 forint. Muslay Sándor előadó: A pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja. (Elfogadjuk.) Elnök: Elfogadtatott, Molnár Aladár jegyző: (olvas) Eendes szükséglet XVI fejezet, 5. czim: vizi utak fentartása és építése. Kezelés, személyes járandóságok Magyarországon 16,239 frt, Horvátországban 3490 frt, összesen 19,729 frt. Dologi kiadások: Magyar ós Horvátországban 7922 frt, a két rovat együtt 27,651 frt. Muslay Sándor előadó: A pénzügyi bizottság vizi-utak építésére és fentartására a 27,651 frt megszavazását ajánlja. Helfy Ignácz: T. ház! Azon beszédben, melylyel a t. minister ur az átalános vitát megnyitotta, különösen kiemelte azon fontosságot, melyet a vizi utaknak tulajdonit. Emiitette már tegnap Simonyi t. barátom, hogy vártuk volna, hogy némi eredményét is lássuk ezen felfogásának, vagy némi nvomát a budgetben; eddigelé azonban csak jó szándókát hallottam. Hogy osztozunk ebbeli nézetében: a minister ur igen jól tudja; mert én ós elvbarátim évek óta hangsúlyoztuk, hogyha a magyar kormány félannyi gondot és áldozatot fordított volna a vizi-utakra, mint a mennyit a vasutakra fordított: Magyarország ma nem lenne a jelen helyzetben. Hanem ezek múlt dolgok, azt mondja a minister; most azon kell gondolkoznunk, hogy mit tegyünk a jövőre nézve. Erre nézve azonban a minister ur semmit sem mond, csak azt, hogy fontosságot tulajdonit e kérdésnek. Én szükségesnek tartom,, hogy ennél többet is tegyünk valamivel, t. i. tétessék meg az első lépés, hogy tanulmányoztassék az átalános csatornázási tervezet Magyarországon; de ez ne csak titokban, négy fal közt, ott a kabinetben történjék, hanem nyilvános tárgyalás utján. A mikor ez megvan, — ami úgyhiszem megtörténhetik rövid idő alatt, mert hiszen évek óta áldoz az ország ezen tanulmányozás czéljaira, — közzé kellene tenni a tanulmányozás eredményét ós első sorban
