Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-39

•j7A &$• országos Ülés ama fölhatalmazás, hogy a ministerium ideiglenesen magához ragadná a képviselőháznak nemcsak, hanem az egész törvényhozásnak jogát azt felhasználja ; vagy azon irányban, melyet a t. képviselő ur akart volna, hogy mindenkit megbüntessen, és senkinek ne adjon semmit akár van jogos követelése, akár nincs; vagy akár azon másik irányban, hogy kegyeket osztván: az állam pénzével bánjék bátran és könnyelműen ugy, a mint akar. Akkor azon fölhatalmazásra szükség volt a vasutak hitelét fenyegető viszonyok folytán Méltóztassék csak visszaemlékezni: micsoda idők voltak a múlt tél és a múlt tavasz alatt Ausztriában, Poroszországban, itt nálunk Magyarországon is; milyen vasúti calamitások voltak, majdnem, hogy ugy mondjam scandalumok történtek akkor. Ezen idők nem voltak alkalmasok arra, hogy a vasúti papírok iránt a nagy közönség bizalmát fölébresszék és fentartsák. De arra sem volt alkalmas az idő, hogy a vasutaknak rövid lejáratra kölcsön adott pénz iránt a pénzt kölcsönadóknál annyi bizalmat keltsenek, hogy hosszabb ideig hagyják ott pénzöket. Hisz az emberek meg voltak rémülve, mert látták, hogy nem csak egy országban, hanem Európa majd minden államában van Cfilamitás. Ily körülmények között kellett valamit tenni, hogy nagyobb mérvű veszélyek egyes pályáinkat ne érjék. Ez nem rég azután volt, midőn a kormány tagja lettem, s nem tagadom, hogy nem csak én, de egyátalában mindazok, kik a kormány-hivatalokban addig alkalmazva nem voltak: a dolgok egyes részleteit — a mint ez természetes is — nem ismerhettük. Nekem tehát oly intézkedést kellett tenni, hogy nagyobb bajok kikerültessenek. Először is szükséges volt kimutatni azt, hogy minő állapotban vannak a vasutak. Azért volt az, hogy először átalánosságban minden követelésre nézve egy beterjesztést adtunk a képviselőháznak, hogy lássa, hogy állanak a dolgok s hogy e részben mily forma-viszonyok között vagyunk. Midőn részletesebben tanulmányoztam a dolgokat: láttam, hogy veszedelmek nem fenyegetik minden vasutainkat s hogy azon egész összegre, mely feltüntetve volt, szükség nem lesz. Szorítkoztunk azokra, a mikre szükség lehetett az alatt, mig az uj képviselőház összejönne, s természetesen ezek következtében a kormány oly helyzetben volt, hogy a bizalom helyre nem állott volna azon vasutak irányában, a melyeket veszély fenyegetett, akkor intézkedett volna a kormány a felhatalmazás erejénél fogva a,törvényhozás jóváhagyása reményében. El is érte a czélt a kormány: mert azon hitelek, — melyekről előbb szólottam — prolongáltalak. -Igaz, hogy most megint a hitelezőknek nem igen van kedvük ily prolongátiókra; de most már ebből baj nem igen eredhet: mert a törvényhozás együtt van, s eszerint lehet intézkedni, s így a felhatalmazást továbbra is föntartani sem joga nincs a kormánynak, sem szüksége nincs rá. noveinuer 29. 1875. A képviselő ur legfőképen kiterjesztette figyelmét a keleti vasútra vonatkozó beterjesztésre. A keleti vasútra a felhatalm folytán beadott ezen beterjesztés csak egy csekély része vonatkozik. A keleti vasútra, mint a képviselő ur igen helyesen megjegyezte, a ministeriumnak külön beterjesztést kell adni s ez meg is fog történni, minthogy a keleti vasút egy részt képez azon vasutak között, a melyekre nézve beterjesztés törtónt: megórintetett itt annyi, hogy a keleti vasútra nézve minő intézkedést tett a kormány. A t. képviselő ur, mint látom, nincs megelégedve azzal, hogy a kormány lépéseket tett az iránt, hogy ha valaki bűnös: iránta bírói utón történjék intézkedés. De kérdem a t képviselő urat, mit lehetett egyebet tenni? Lehetetlen, hogy a kormány oly pert kezdjen, melynek kellő alapja sincs, melyre nézve nem mondja meg az államügyész, hogy lehet valami eredménye, következése és ha megint csinálunk egy.nagyszerű port, milyet nem régiben többet láttunk és a minek voltaképeni eredménye annyi: hogy volt biz itt baj; de nem lehet senkit megbüntetni: még sokkal nagyobb bajt fogunk előidézni, mintha az első lépés meg sem történt volna. Egyébiránt nem igen gondolnám, bár meglehetősen foglalkoztam- e tárgygyal, hogy e tekintetben valami elpalástolni valója volna a magyar kormánynak, — nem bennünket értem, mert mi még akkor nagyon távol állottunk attól, hogy kormányra lépjünk; — hanem, hogy átalában véve elpalástolni valója volna a magyar kormánynak. Megnéztem az iratokat, nem mondhatom, hogy minden részletében, mert nem érkeztem volna rá, hogy-egyéb teendőim mellett ily csomagot átnézzek ; hanem azért adtam ki az államügyésznek, hogy minden irányban adjon javaslatot a teendők iránt. Ez még nem történt meg; a mit egyébiránt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy tömérdek iratot kell áttanulmányoznia. Simonyi Ernő: (Közbeszól:) Ismerem azokat az iratokat. Péchy Tamás közmunka nimister: Csak részben méltóztatik ismerni. A mi az ügy másik részét illeti, t i. hogy a keleti vasútra vonatkozólag én azt mondottam, hogy ott kényes természetű tárgyak vannak folyamatban, tehát arról a végleges elintézésig még egy ideig hallgatni kell: ez igaz. Amint méltóztatik tudni, 18 millió forint körül jár az a követelés, melyet a társulat az állam ellen támaszt. Igaz, hogy ez a követelés a 90 millióban már bent foglaltatik; de midőn e tárczát átvettem: a részletekkel ismerős egyátalában nem voltam. Ezen követelés sok mindenféle jogczimen támasztatott a társulat által Magyarország ellen, tehát részletesen kellett megvizsgálni: vajon igaz-e, hogy azon építkezések, melyek alapján a követelés