Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-39

89. országos Illés noiember 29. 1875. 169 szót, mikor a közlekedési tárcza tárgyalás alá ke­rült, igaz, hogy véletlenül azon tárcza tárgyalása szombatra esvén, most a közbejött vasárnap elég időt adott e rövid jelentés átolvasására, de leg­alább az első nap nem volt idő rá; — a ministerium mondom, a keleti vasútra nézve megbízatást nyert a háztól, a mely megbízta a vasúti s pénzügyi bi­zottságokat azzal, hogy bizonyos vizsgálatot tegye­nek a keleti vasút kérdésében s azután jelentést tegyenek a házhoz, ezen bizottság eljárt tisztében s jelentést tett a házhoz, e jelentés a hozzá tar­tozó minden irattal együtt oly utasítással adatott ki a kormánynak: „hogy az azoknak alapján, ha szükséges, a saját hatáskörébe eső intézkedéseket azonnal megtegye, és ebbeli eljárásáról szóló je­lentését a jövő országgyűlés kezdetén a háznak mutassa be. Ugyanakkor terjessze be egyszersmind azon netalán szükségesnek vagy czélszerünek mu­tatkozó további teendők iránti javaslatait is, melyek saját hatáskörén kívül esvén, törvényhozási intéz­kedést igényelnek". Már most ezen megbízatás folytán a kormánynak kellett volna azonnal intéz­kedni a saját hatáskörébe eső dolgokra nézve, és kellett volna azon kivül ezen jelentésben véleményt adni arra nézve, hogy mily további törvényhozási intézkedések lennének szükségesek ezen ügyben. E helyett mit kaptunk ? A minister ur azt mondja, hogy két irányban működtek. Először azon esetre, ha volnának olyanok, kik ezen vasút ügyeit kezelvén, talán annyira terheltetnének hogy ellenük birói eljárás lenne igénybe veendő: fel­hívta az államügyészt, hogy erre vonatkozólag az iratok tüzetes tanulmányozása alapján véleményt adjon. Én azt hittem volna, hogy a mennyire az államügyésznek dolga volna ezen ügygyei: már e véleményt eddig itt is be lehetett volna adnia. Azon­ban eddig még csak azt tudjuk , hogy az állam­ügyésznek az iratok kiadattak, de hogy mikor fognak onnan visszakerülni? az a jövő titka. Hanem a rni azt illeti, hogy vannak oly egyé­nek, kik annyira terheltetnek, hogy további birói eljárás volna ellenük megindítandó: annak bírája nézetem szerint nem lehet sem a kormány ós még kevésbé a kormány kinevezésétől ós elmoz­dithatásától függő államügyész. Nem lehet pedig azért, mert itt kérdés van arról: ha vajon 3, 4 közlekedési, 3, 4 pénzügyi és 3, 4 elnök minister nincs-e ezen ügybe ugy bele keverve, hogy azok ellen birói eljárás intézendő. Ennek törvényeink szerint nem a ministerium, sem az államügyész; hanem egyedül a képviselőház a birája. A mi tehát a kérdés azon részét illeti, hogy kit terhel a felelőség? ez a megbízatás azou részét képezi, melyről a képviselőház határozata azt mondja, hogy ez a kormánynak saját hatáskörén kivül esik. Ez a kormány hatáskörén belül nem esik; mert az igen természetes, hogy arra nézve: vajon a minister uraknak elődei felelősségre vonandók-e vagy sem? még a leghatártalanabb KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. bizalom mellett is a minister urak nem bízhatók meg. Egy ministert megbízni azzal, hogy határoz­zon az iránt: vajon egy másik minister felelősségre vonandó-e? ez annyit tenne, mint a kecskét tenni kertészszé. Ez egyáltalában nem volna összeegyez­tethető a felelősség fogalmával és eszméjével. E részbeni intézkedés tehát azt hiszem a törvény­hozás által elfogadható sohasem lesz; mert az. hogy a felelősséget ott kimondja az államügyész és ezzel a felelősséget illetőleg a dolog be legyen fejezve: azt részemről sem elismerni, sem elfo­gadni soha sem fogom. Másodszor kineveztek egy bizottságot, mely — úgymond — az ügy előzményeiben jártas egyénekből áll, és ezen bizottság csinált terveket és indítványokat: miképen lenne ez ügy véglegesen rendezendő ós tisztázandó. Itt azon megjegyzésem van a minister ur előterjesztésére, hogy 'én nem tudom: mit ért a minister ur az alatt, hogy az előzményekben jártas egyének? Megvallom, hogy igen gyanúsnak tartom, hogy ha a dolog oly egyénekre bizatik, a kik eddig is eljártak ezen ügyben: mert azoktól sok orvoslást várni nem lehet; de kik legyenek azok az egyének, kik az előzményekben jártasok? Meghiszen, hogy a mi­nister ur kielógitőleg fogja kimagyarázni abból, a mi abban van: de én nem tudom fölfogni, ha csak nem azon hivatalnokok lesznek, kik eddig eljártak és e vasúti ügyet azon eredményre ve­zették, a melyen van. Azt mondja a minister ur, hogy a bizottság kidolgozott jelentéséről és ennek részleteiről ké­nyes természeténél fogva nem fog mondani sem­mit. De hisz épen ez a nagy baja a kormányunk­nak, hogy a hol kérdezik, hogy mit csinált: azt mondja mindig, sokat, de az titok. A bankügyben sokat tettek; de arról szólani nem lehet; a vám­ügyben sokat tettek, de arról beszélni nem sza­bad ; a keleti vasút ügyében sokat tettek, de arról szólni nem szabad. Félek, hogy ez a kényes ter­mészetű dolog oda fog kilyukadni, hogy egy na­pon a minisztérium fel fogja hívni a képviselő házat, hogy 20 millió ujabb terhet vállaljon el az ország, hogy a részvényesek r legalább bizonyos részben kártalanítva legyenek. Én nem kerek az ily eredményből. Én nem ezt az eredményt várom a keleti kérdés lebonyolításától. Én is azt mondom, hogy a keleti vasút részvényeseit kártalanittatni kell; hanem ezt első sorban nem az államnak kell tenni, hanem azoknak, kik a bajt törvénytelenül és illetéktelenül okozták (Helyeslés a baloldalon); ha ezek arra képtelenek lesznek : akkor igenis az ál­lam felelős, felelős az állam azért, mert az ő meg­bizottjainak, a ministereknek jóváhagyása, fölügye­lete és sanctionálása mellett történtek azon visz­szaélósek, melyek a részvényeseknek a. kormány által okoztattak. Igenis az utolsó stádiumban az állam lesz felelős; de hogy első stádiumban legyen az állam felelős, mikor a minisztérium utódai a 22

Next

/
Thumbnails
Contents