Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-39
168 38, országos ülés novemóer 29. 1875. is oly szépen, szabatosan, de mégis haszonvehetőleg készülnének el ezen csatornák. A viz-összeköttetéssel kapcsolatban a minister ur rátér a Dunára és azt mondja, a főcsatorna a Duna. Ez igaz. Igen Örvendek, hogy a közlekedési tárcza élén oly férfi áll, a ki fölfogja, hogy a Duna Magyarországra nézve a legfontosabb közlekedési út. A mi kereskedelmi politikánk eleitől fogva ott volt elhibázva, hogy az európai piaczot legkevésbé tanulmányoztuk. Mikor ugyanis a magyar ministerium létre jött: Francziaországban rósz termés volt, míg Magyarországban igen bő volt a termés s így nagy volt a kivitel Francziaországba két éven át, tehát a magyar ministerium azt gondolta, hogy nekünk okvetlenül oly összeköttetést kell létesítenünk Francziaországgal, melynél fogva, minél olcsóbban jutunk oda. Igen, de Francziaország nem állandó gabnavásár; ez csak akkor állandó vásár, ha ott rósz termés van. Állandó vásár Magyarországra nézve csak kettő van, az egyik Sveicz a másik Angolország. Sveicz keveset vásárol és hogy ha Alsó-Németországban és Francziaországban termés van : ezek ellátják; de Ángolország folytonos állandó vásár, még akkor is, ha a lehető legnagyobb termése van: nagy mennyiségű gabonát vásárol. Nekünk tehát törekednünk kellene oda vinni gabonánkat; ez azonban vasúton nem történhetik, mert a vasutak még oly mérsékelt tariffa mellett is nagyon felemelik a gabna árát s versenyképtelenné teszik. Nekünk elejétől fogva a Duna hajózhatóvá tételére kellett volna törekednünk, hogy gabonánkat Galaczra vihessük, mely állandó piacza Angolországnak. Az angol gabnavásár egyik legnevezetesebb kikötője Glalacz, Odessa, Sinope, ,a fekete tenger. Ha tehát, mi képesek vagyunk gabonánkat Galaczba szállítani: akkor kiállhatjuk a versenyt az idegen gabonákkal is: de amíg Angolországba vasmon kell vinni Hamburgig : addig azokkal, akik tengeren szállítják gabnáikat, ki nem állhatjuk a versenyt. {Helyeslések). Említette a minister ur a lánczhajózást. Ez különös dolog. Egyszer már felemlittetett, hogy a lánczhajózás által mennyire-olcsóbb lenne a dunai szállítás. Az akkori ministerium bizonyos kizárólagos privilégiumot adott a Duna-gőzhajózási-társulatnak, mely azáltal versenyképtelenné tehette volna a magyar gőzhajózási társulatokat, melyek még akkor léteztek. Én a láncz-hajózás érdemeiről most vitatkozni nem akarok. Vannak, kik azt mondják, hogy csak kis vízben, vagy csak bizonyos körülmények közt alkalmazhatók,' hogy a hol megkezdték, ott is felhagytak vele. Mindezeket nem akarom taglalni; hanem azt mondom, hogy a dolog vagy jó, vagy rósz; ha rósz : magától meg fog szűnni; de ha jó: akkor ugy hiszem, hogy joga yan ezen jóhoz mindenkinek, akinek joga van a Dunán hajózni. Tehát, ha a ministerium e részben valamely intézkedést tesz, valamely társulatnak megengedi e rendszer használatát ; nem fogja megengedni ugy, hogy azon társulatnak kizárólagos kiváltsága legyen a használatra; hanem használhassa mindenki; aki a dunai hajózást használja. A kő-utakra nézve, melyek igen nagyfontosságúak és nézetem szerint főteendőjét kellene, hogy képezzék a közlekedési tárczának, most, midőn a vasutak építésével kényszeritőleg és tehetetlenségünk következtében megszűntünk foglalkozni, a. minister ur azt igéri, hogy ezen ülésszak folyamában be fog nyújtani két törvényjavaslatot. Ezekről előre nyilatkozni tán még korai lenne, e tekintetben el fogjuk várni a minister előterjesztendő törvényjavaslatait, én részemről akkor fogom nézetemet olmondani. Azonban észrevételeket akarok tenni arra nézve, a mit a minister múltkor mondott. Van, — amint méltóztatnak emlékezni — a minister ur esposéjában több olyan, a mit helyesnek tartok; van benne több, a mit nem tartok helyesnek, van benne több a mit világosan és tisztán határozottabban szerettem volna hallani : hanem a minister ur exposéjának legnevezetesebb részét az képezte, a mit el nem mondott. A legfontosabb tárgyak azok, a melyekről semmi említést nem tett a minister ur. Hiszen nem régen csak az óv elején történt a kormány-változás; akkor, a mikor a jelen kormány átvette hivatalát: nagy ígéreteket tett a jövőre; vállalkozott az ország pénzügyei rendezésére, vállalkozott az ország megmentésére, aztán elfogadott nagy megbízatásokat, aztán kért nagy felhatalmazásokat, ígérvén mindannyiszor, hogy ha majd a jövő országgyűlés megnyílik: ezekkel mily nagy dolgokat fogunk mivelni. Most a jövő országgyűlés megnyílt és én — méltóztassanak megengedni — az eredményből eddigelé nem látok semmit. Mi az eredmény"? Móricz Pál: (Közbeszól.) 50 törvényjavaslat készült el, Simonyi Ernő': Hiszen , ha csak törvényjavaslat kell: emlékezem rá, hogy 'az első deákpárti ministerium részéről Horváth Boldizsár igazságügyi minister 64 törvényjavaslatot terjesztett be egyetlen egy gyűlésben; ha csak törvényjavaslat kell: ez volna elég. De a kérdés nem az ; hanem az, hogy mennyire, s mily mértékben teljesítette a minister ur ígéreteit, miképen járt el megbízatásában, és miképen járt el azon felhatalmazásban, a melyet kapott. Megbizatást vett a kormány és azt elfogadta a keleti • vasút ügyének rendezését illetőleg; tegnapelőtt Eagályi t. barátom azt mondotta, hogy midőn bűnről szólnak, a keleti vasút jut eszébe; a minister ur a keleti vasútra nézve említést tesz azon jelentésben, melyet, megvallom egy kissé későn, mert épen csak azon nap reggelén osztották
