Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-39
39. országos ülés november 29. 1875. 167 Nagy súlyt fektetett a minister ur arra, hogy vasutaink igazgatósága teljesen magyar. Nem akarom legkevésbé is kétségbevonni érdemeit; mert minden oldalról arról értesültem, hogy a minister ur ezen rendeletet, mely minden országban természetszerűnek kell hogy tekintessék, sokkal szigorúbban vette, mint elődei. E tekintetben nem lehet semmi kifogásom; sőt elismerésemet kell e tekintetben a minister urnák kifejeznem s reményiem, hogy semmi melléktekintet által magát ez útról eltántorittatni nem fogja engedni. Emliti még a minister ur mint javítást, hogy az állam befolyásának nagyobbnak kell lennie a garantiát élvező vasutaknál. Én is azt hiszem és csodálkozom, hogy a minister ur már eddig is nem igyekezett, érvényesíteni az állam jogos és törvényes befolyását a vasutakra. Én ugy tudom, hogy ezen vasutaknak vannak hivatalnokai, kik nagyobb fizetést húznak, mint a ministerek. Hisz ez képtelenség. Ha a vasutak nem szorulnak az állam pénzére és jótállására: akkor ám fizessenek annyit, a mennyi nekik tetszik, ez ellen nekem legkisebb kifogásom sincs; hanem a mikor a költségeket az államnak kell előteremtenie, hogy akkor a vasutak hivatalnokait oly brillians dotatióban részesítsék, a milylyel az ország legfőbb hivatalnokai, a ministerek sem birnak: ezt részemről képtelenségnek tartom és azt hiszem, hogy e tekintetben sem a törvényhozás felhatalmazására, sem semmi rendkívüli eszközre szükség nincs: hanem eziránt intézkedhetik azon felügyelet következtében, melyet az államkonnány azon vasutakra gyakorol, melyeket az állam pénzén fentartunk. Mondom, mihelyt a vasút nem szorul többé az állani segélyére : akkor ám fizessen annyit: a mennyi neki tetszik.; de a inig arra szorul: addig azt óhajtanám, hogy ezen hivatalnokok legyenek azon categóriákba osztva, mint a többi hivatalnokok az országban H e szerint fizettessenek is. Azt mondotta még a minister ur, hogy a magyar #gyárakat előnyben kívánja részesíteni. Ez igen helyes; de sajnos, hogy ezek a gyáraink nincsenek s midőn arról van szó. hogy a magyar gyárakat előnyben részesítjük: ugyan kérem, hogy van mégis, hogy az államnak két gyára nem hoz semmi jövedelmet, hanem deficzittel működik:? Ha a minister ur azt mondja, hogy fog hozni jövőre: méltóztassék megengedni, hogy midőn én annyi ministertol annyi ígéretet hallottam, legyen szabad némileg skeptikusnak lennem e tekintetben, hogy valósul-e az ígéret, vagy sem ? Hisz azon sok megszavazás mindazon ígéret folytán törtónt, hogy sokat fog jövedelmezni az államnak. De e jövő oly messze időközben van, hogy mi azt soh'sein fogjuk elérni. Az igaz, hogy eddig a gyárak pártfogoltatása tekintetében a ministerium igen keveset tett. Én bátor vagyok azon kérdést intézni a t. minister úrhoz: vajon rnegszüntette-e már azon privilégiumot, a melyet a Sigl-féle looomotiv-gyár kizárólagosan élvezett a magyarországi vasutaknál. Eddig csak azon gyárból volt szabad hozni mozdonyokat vagy ha más gyárosok csinálták, azoknak a Sigl-gyár systernája szerint kellett készülnie és bizonyos kárpótlást a Sigl-gyárnak fizetni. Én ezen kérdést már ismételten fölhozom a házban, a pénzügyi bizottságban is előhoztam s hihetetlennek látszik, hogy ez állapot még meg nem szüntettetett és hogy évek óta tart; ez valóban megfoghatatlan. Ha a Sigl által készített gépek legjobbak volnának, akkor érteném- De uraim : a nélkül, hogy szakismeretet igényeljek a dologban, azt mondom, hogy ezen gépek Ausztria és Magyarországon kívül egész Európában sehol alkalmazásban nincsenek. Pedig ha a Sigl-gépek a legjobb rendszer szerint készülnének : egész Európában megvették volna már régen. Miért adjunk mi privilégiumot és kényszeritsük a gyárosokat, hogy azon nyereményből, a melyet jogosan kapnak munkájuk után : annak egy részét fizessék ezen gyárosnak. Próbálják ki minden tekintetben a gőzmozdonyokat és csak akkor fogadják el: ha teljes mértékben megfelelnek; de hogy egy gyárnak kizárólagos privilégiumot adjunk: az helytelen eljárás. A vizi-utakra áttérve, a minister ur emliti, hogy kevés történt. Szólt öntözési csatornákról is. Az igaz, hogy csatornázás tekintetében az országban kevés történt. E részben is nyugalommal mondhatom, hogy valahányszor alkalmam volt felszólalni, én mindenkor sürgettem a csatornázás kérdését. Mert meg vagyok győződve s ahhoz nem kell sok, az egész világ tudja, hogy a vízi szállítás sokkal olcsóbb, mint a vasúton. De azonkívül nálunk az öntözési csatornázásnak különösen nagy értéke van. Ezen öntözési csatornákra nézve akarnám a t. minister m figyelmét felhívni, arra t. i., hogy midőn öntözési csatornákat akarnak csináltatni : ne méltóztassék egyoldalú informatióra szorítkozni, Én tudom — például — Lombardiában, Olaszországban igen szép csatornázás van, csakhogy ez drága. Méltóztassék figyelembe venni és külföldre küldeni, hogy tanulmányozza azon öntözési systemát, a melyet a régi mórok hagytak Spanyolhonban. Ez igen egyszerű. Egyszerűen kezeltetik az egyes községek tanácsa által, igen egyszerű, de nagy hatással bír. Az egész nagy nevezetes folyó betereltetik a földekbe ós azokat öntözik, mig a folyó medrében egy csöpp viz sincs. És ez az egész dolog egyszerűen van keresztülvive; nem mondom azt, hogy jobb, mint az olasz csatornázási rendszer; hanem azt, hogy megérdemli a tanulmányozást és a figyelembevételt is azon esetre, ha az eredmény az öntözésre nézve egyforma volna is, mert a mi körülményeink között igen nagy fontossággal bír az, ha egyelőre olcsón, ha talán nem
