Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-39
39. országos ülés november 29. 1875. jeleztem, t. i. abban, hogy mióta 1867. óta a magyar törvényhozás ismét működik, még eddig semmi nemzetgazdasági és pénzügyi politikánk nincs, — legalább nincs helyes nemzetgazdasági politikánk, mely az ország jólétét eredményezné. Visszatérve a tárgyra t. képviselőház, még egyszer és röviden csak annyit kívánok megjegyezni és kiemelni, hogy azon a bajon, a melyet igen érzékenynek és némely részben veszélyesnek tüntetett fel a közlekedési minister ur, oly részletes szabályokkal, milyeneket felállítani méltóztatott : nem fogunk segíteni; „Kestauratio facienda est ab imis fundamentis" mint Baco után mondja egy helyütt boldogult ministerünk báró Eötvös József. E kérdésben is gyökeresen orvosolni kell a bajt; de gyökeresen, csak ugy lehet orvosolni: ha Magyarország egy más nemzetgazdasági és pénzügyi politikát állapit meg, körülbelül azon alapokon, miket előadni bátor voltam. Ezeket voltam bátor röviden megjegyezni, hozzáadásul a közlekedési minister ur tegnapelőtti előadására. Simonyi Ernő: T. képviselőház! A közmunka és közlekedési ministerium tárczája az, mely kétségkívül az ország pénzügyi bajainak legtöbbjeit, legnagyobbjait okozta: igen fontos tehát azon politika, melyet ezen tárezának vezetője a reá bízottak tekintetében követ; mert neki feladata, a multak bűneit megszüntetni, megtörölni ós oly politikát inaugurálni, a mely nemcsak az elkövetett hibákat helyre hozza, hanem orvoslást foglaljon magában azon bajok ellenében, a melyeket ezen iárcza kezelői eddigelé okoztak. Én megvallom t. képviselőház, hogy eddigelé legalább hiába keresem azon uj politikát, mely hathatósan képes legyen orvosolni azon bajokat, melyek ezen az uíon okoztattak. A minister ur tegnapelőtti beszédében megmutatja nekünk először a hibákat, melyek a vasutak építésénél elkövettettek, azután emlegeti a javításokat, melyek által e bajokat megorvosoltatni hiszi. Én megvallom, t. ház, hogy politikájának ily módon tett exposéját sem kimerítőnek, sem kielégítőnek nem tekinthetem; mert nem sorolta fel a bajokat mind, nem sorolta fel az orvoslás módjait mind; és azokat, a melyeket felsorolt, inkább átalános tételekben, mondhatom átalános frázisokban mondta el, a nélkül, hogy a képviselőház, a törvényhozás, a nemzet láthatná, hogy mit szándékozik tenni? Azt mondja a minister ur, hogy a főhibák. melyek a vasutaknál elkövettettek, abból állottak, hogy először már voltak vasutai az országnak, mikor a magyar kormány átvette a kormányzást. No ez ugy hiszem, nem hiba. Hanem ő a bajt azután abból származtatja, hogy ezen vasutak versenyeztek az újonnan épített vasutakkal, Ez a concurrentiának természetes következése ; hanem a hibák közt azután továbbá elmondja azt, hogy terv nélkül épültek a vasutak, hogy a képviselőház nem értett a vasútépítéshez és azt gondolták, hogy minden vonal világforgalmi vonal lesz; hogy idegen mérnökök által építtettek, kik nem ismerték a helyi viszonyokat. Ez mind igaz; de mindezt mi már évek óta elmondtuk és maga a minister ur is elébbi helyéről elég gyakran elmondta a képviselőházban. Mindezek nem oly revelatiók, melyeket a minister ur hivataloskodása óta fedezett volna fel. Ezt már mind tudjuk, ezt már ebben a házban akárhányszor elmondták számtalanok. A mi a javításokat illeti, azt mondja a minister ur: a zsákutczába vezető vasutak tekintetében uj vonalakat kell építeni, hogy azok a világforgalommal összeköttetésbe jöjjenek. Ez is elég gyakran volt már elmondva, természetesen már egy pár év óta megtoldva azzal az appendixszel : „Az állam nagyobb terheltetése nélkül." De hát mi módon? Valami concrét megoldást nem hallottunk. Eeménylem azonban, hogy ezen megoldást nem fogják azon arányban folytatni, a melyben a múlt évben megkezdték, értem: a midőn az orsóva-plojesti összeköttetés megszavaztatott; az igaz, hogy az állani különös terheltetése nélkül, ha ugy értjük, hogy garantia nem kívántatott. Ez nem kívántatott, tehát ebben a tekintetben az állam különös terheltetése vei nem jár-; de igenis jár különös megterhelfetésével, azáltal, hogy Magyarországnak gabnavásárát uj versenytárs által veszélyezteti Ha tehát az uj összeköttetések ily áron lennének megvásárlandók: akkor azt hiszem, hogy jobb, ha vasutaink zsákutczában maradnak, minthogy ha a világforgalommal összeköttetésbe hozzák azon versenytársainkat, kik egyedüli kereskedelmi czikkünkben concurrentiát csinálnak. Ezt nem szemrehányásképen mondom a minister urnák, hisz az előbb történt, mintsem ő e tárcza kezelését átvette. Azt mondja a minister ur, hogy segitni fog e vasutakon; hogyha közutaink ki lesznek építve, hogjdia vicinális vasutaink lesznek, ezek képessé teendik a vasutakat, hogy folytonos forgalommal legyenek ellátva. Ez tökéletesen áll; de ez elmondatott e házban számtalanszor s én szerettem volna, hogy a minister ur akkor, midőn politikáját jelezte: valami concret esetekre hivatkozott volna, hogy a kormány ennek következtében itt és itt vicinális vasutakat szándékozik létrehozni, ez iránt alkudozásban van az illető vidédekkel s ily módon akarja e vasutakat létesitni. De a minister ur megelégszik, hogy átalános frázisban azt mondja, hogyha kőutak és vicinális vasutak lesznek, odaszállítják az ar ukat a vasútokhoz : a forgalom nagyobb lesz. Igaz: de ez nem uj felfedezés, nem revelátió, nem jelzése a politikának.
