Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
38. országos ülés november 27. 1875. 159 laszát kikérni s előadásomat befejezvén, kérem a t. minister urat, hogy az általam kért felvilágosítást, lehetőleg megadni méltóztassék. (Éljenzés a szélső jobb oldalon.) Madarász József: T. ház! Hogy Ragályi Nándor tisztelt és szeretett képviselőtársam oly örömmel hallotta a minister úrtól azokat, a miket a bajok segítségére előadott: annak okául azt veszem, hogy t. képviselőtársam a múlt ülésszakok _ alatt nem volt itt jelen akkor, mikor én a mostani minister urat félig-meddig testvéremül üdvözölhettem. (Derültség.) Nem voít ugyan •• épen azon vér és húsból való ellenzék, hanem mégis ellenzék volt s természetes, valaminek csak kellett maradni abból az ellenzékeskedésből. (Derültség.) Sokat én is örömmel hallottam a jövőre nézve, a t. minister úrtól; hanem én már nem lelkesülök annyira, mint t. barátom, mert látom, hogy mégis azon mostoha testvérünkkel a volt Deákpárttal való összejövetele folytán némileg mégis vannak a t. minister urnák mai ós múltkori előadása közt oly tételek, melyek már valamennyire azon bajokat, melyek a pénzügyi válságot okozták, kissé más színben akarják előtüntetni, mint akkor előtüntettettek. Én is osztakozom a t. minister urnák mindazon óhajtásaiban, a melyek a jövőre nézve a bajokon segítsenek; de hogy az összeköttetések annyira kiegészíttessenek, hogy a világforgalommal is kapcsolatba hozassék minden vasutunk: ez majdnem lehetetlen, t. minister ur. Én igen emlékszem rá, hogy mindig azok közt voltam, a ki soha más vasutat nem kívántam, mint a mely világforgalmu, s emlékszem rá a vasutak megszavazásánál is az 1848-ban megjelelt világforgalmu vasutak kiépítését óhajtottam; más vasutakat nem szavaztam meg soha. Tehát e tekintetben, ha a minister ur a világ forgalmi vasutakra nézve fogja felhívni a háznak támogatását: én is ott leendek; — de másképen soha. A mi a t. minister urnák a magyar igazgatásra nézve mondott szavait illeti, azok viszhangra találtak bennem is; — hanem engedje meg a t. minister ur, hogy midőn átalánosságban ezen szavakat elmondotta: ón nekem jól esett volna egyúttal, ha a házat ós általa az országot azon előhaladásról értesítette volna, a mely e tekintetben az egész ország nem csak vasúti, hanem mérnöki, és bármely más hivatalainál is történt. Én reménylem, ha a t. minister ur erkölcsi kötelességének fogja ismerni e tekintetben, később, netalán a részleteknél is felvilágosítást is adni. A mi az állam befolyását a vasutakra illeti, részemről tökéletesen helyes az, hogy az országnak a vasutakra befolyása ne csak szellemi, hanem anyagi tekintetből is biztosítva legyen. A hazai gyárakat előnyökben részesíteni igen helyes, és én Simonyi Ernő barátom azon közbeszóllalására, hogy „hol vannak a gyárak", azt remény lem, hogy a minister ur, 'mint a kormány egyik tagja minden iparkodását és tehetségét fel fogja használni, hogy ne csak lézengjenek ezen gyárak, hanem virágozzanak is, és midőn mindazt a mi ezen gyárak létesítésére és fejlődhetósére szükséges : a kormány indítványozza, a háznak támogatására, meg vagyok győződve, számíthat. Tökéletesen helyes azon megjegyzése, hogy a mellékes vasutaknál elégedjenek meg azzal, hogy nem minden nap kétszer-háromszor, hanem csak egyszer is a forgalom fentartatik. Tökéletesen helyeslem s valószínűnek tartom, hogy az egyes vidéki érdekek ostromolják is e tekintetben a minister urat, hanem részemről mindig tarthat számot a támogatásra, és én óhajtom, hogy sem azon vidék, hol lakom, sem a többi vidékek lakói ne keressenek az állam rovására önkényelmet s ön utazási könnyebbülést. A minister ur egy nevezetes tárgyat is említett még, s ez a dunai hajózás; magam is óhajtom azt, a mit t. minister ur mondott, hogy Budapest, mint Magyarország szive, emelkedjék, és Budapest város felvirágoztatása lehetővé tótessék. Én azt hiszem, Magyarország iparának, földmivelósének és kereskedelmének fejlesztése fogják Budapestet virágzóvá tenni; de e nélkül is ajánlom a kormány figyelmébe, ne kövesse a múlt kormányok azon hibáját, — nem akarom mondani azon bűnét, —- hogy midőn volt egy magyar gőzhajózási társulatnak, a melyet csak kölcsönkap kellett volna 1 ! | 2 millióval segíteni, ezt megtagadta, hanem egy külföldi az osztrákok által létesített gőzhajótársaságnak és épen akkor, midőn megtagadta a magyar gőzhajótársaságtól az l l | 8 milliót, 4—5 millió frtnyi kárpótlást elengedett, a melyhez az országnak joga volt. Hiszem, nem fogja elkövetni e hibát, s legyen meggyőződve, hogy az ellenzék részéről e tekintetben hathatós támogatásban fog részesülni. Ezek után engedje meg a t. minister ur, hogy most már elmondjam véleményemet, hogy mórt tariom én azt, hogy most, midőn a múlt bajokat előhozta, egy kissé oly simulóbban beszél ahoz képest, mint beszélt akkor, midőn az ellenzék sorai közt volt. Igaz, azok is bajok, miket most a minister ur előadott; hanem én mégis azt hiszem, hogy a t. minister ur 1873-ban február 12-én, véleményem szerint helyesebben adta elő ezen bajok okait, és ha a közlekedési minister ur azért tartotta helyesnek átalánosságban felszólalni, mert azt mondják, hogy ezen vasutak nevezetes sulylyal terhelik az államot: hát természetesnek találom ezt, mert ugyan ekkor önmagának is megfelelt.
