Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-38

160 38. országos ülés november 27. 1875. Mert azok közt, kik azt mondották és azt mondják, hogy ezen közlekedési költségek azok, melyek oly sulylyal nehezednek az országra, a mi igen t. volt képviselőtársunk, most közlekedési minister ugyanazt mondotta, 1873. febr. 12-ikén, tudniillik azt, hogy a közlekedési költségvetés az, mely súlyosan nehezedik az állam kincstárára. Es én igen örülök, hogy az, aki már képviselő korában is azt tartotta, most mikor a ministeri székből beszél, azt természetesen fölveszi az átalános vitába; hanem amint azt nem esak mondják, hanem mondotta maga a közlekedési minister ur és igy önmagát is megnyugtatni óhajtja, anynyival inkább tehát most, mivel a közlekedési minister mondja: azt reménylem ós hiszem ós el is várom hogy azok, a mik miatt sulyosodtak e terhek, mindenesetre meg fognak gátoltatni. Hiszen, hogy a baj fő okai azok voltak, amiket mondott akkor a mi félig-meddig volt testvér képviselőtársunk, jelesen a következők , a vasutaknál követet politika hibája, mert a nagy politikai befolyással biró egyének voltak a eonsortium tagjai, akik utóbb engedélyt is nyertek. Személyes érdekekben, egy-egy kanyarulat lett becsúsztatva. Majdnem minden pályánál ujabb és ujabb terhesebb szerződések köttettek; pedig a ministerium és a minister az ország számára, az ország részére terhes szerződéseket nem köthetnek. Igenis kanyarulatokat csináltak, oly consortiumoknak adták az engedélyeket, kik befolyásos politikusok , tekintélyes képviselők stb. voltak. Ezeket főbajaiul, okaiul hiszem azon bajnak, mely okozta azt, hogy Magyarországra a közlekedési költség annyira nehezedik. Most is ezeket ismerem a baj okaiul és ezek miatt óhajtom, hogy miként a közlekedési minister ur velünk szavazott 1874. év január 31-ón a keleti vasút rendezése tárgyában a mely rendezési ügy czime alatt az országra igazságtalanul nagy teher rovatott, a melyet mi ellenünkben, 155 képviselő ellenében 166 képviselő megszavazott: mig a ministeri székben ül, reményiem, hiszem és óhajtom, hogy épen oly irányban fog működni, mint akkor szavazatát adta; óhajtom reményleni, mert miként a vasúti majdnem elviselhetlen nagyobb terheket csakis az oly eljárás hozta Magyarországra, a mely a keleti vasút rendezésénél is követtetett, ha ezen tul a minister ur engedékenyebb lenne és azon 166 mostoha testvérrel egyesülve befolyását más irányban érvényesíteni: ez által nem hogy kovesbittetnék azon súly, mely a közlekedés által Magyarországot terheli, hanem még inkább tetemesebbé válnék. Sajnálom hogy egyrészt alig remélhetem ezen hitemnek teljesülését, mert ha tekintem azt, hogy 1875. május 10-én, midőn már előbbi volt képviselőtársunk közlekedési minister volt, az

1 északkeleti és unghvár-nyiregyházi vasutügy rendezését épen ő mint minister ajánlotta a háznak, a mely a törvényhozás többsége szerint bár, de benső meggyőződésem szerint több milliónyi kárt okozott az országnak: akkor ha a minister ur ezen utat ajánlaná a többi ügyek rendezésére, a melyek még hátra vannak, ezen reményemtől meg lennék fosztva. Óhajtom azonban még azt is, hogy a t. minister ezen nagyobb fontosságú kérdések mellett egyúttal a tán csekélyebbekre is, de mindenesetre olyanokra kiterjessze figyelmét, a melyekre akkor, midőn az ellenzék soraiban volt: önmaga is jónak látta a költségvetés átalános tárgyalásánál felszólalni. Felhívom figyelmét a vasúti szabad menetjegyekre. 1873. június 24-én hozta fel a kérdést Móricz Pál t. képviselőtársam, a ki azt mondta, hogy tapasztalás szerint épen a nagyobb urak azok, akik szabadjegyekkel utaznak a vasutakon ós pedig az államnak igen nagy terhére [Péchy Tamás közlekedési minister tagadólag int.), engedelmet kérek nem én állítom ezt, itt van az 1873. év június 24-én a napló 7-ik kötetének 234-ik lapján Móricz Pál képviselő ur ezeket monda: (Halljuk!) „Méltóztatnak tudni azon visszaéléseket, a melyek az ingyen vasúti jegyekkel átalában űzetnek, méltóztatnak tudni, hogy jobbára igen nagy urak vannak ellátva ingyen-jegyekkel." Ugyanekkor Péchy Tamás képviselő ur ezeket monda: „Azon nézet vezetett, hogy meggyőződtünk saját tapasztalatainkból, hogy e czimek alatt oly egyének is utaznak ingyen, akiket ez egyátalában nem illet; magamnak is volt alkalmam az állampályán utaznom 8-admagammal ós magam fizettem egyedül, a többi szabadjegygyei utazott, pedig nem illette volna." Ezen indítványra, melyet Móricz Pál képviselő ur tett s a melyet Péchy Tamás képviselő ur támogatott és indokolt, a ház egy bizottságot küldött ki és ezen bizottság jelentését beadván, Móricz Pál képviselő ur Julius 1 -én ezeket monda: „Mit fog eaen intézkedés eredményezni: nem tudjuk; a jövő tárgyalás alkalmával fel fogom hivni a minister urat, hogy terjessze be, mennyi ily jegy volt eddig forgalomban és mennyi lesz ezután?" De ez, természetesen a következő évi költségvetésnél megszakadt, mert egy kis egyesülés történt. (Derültség) Azóta nem hallottam, hogy Móricz Pál képviselő urnák ideje lett volna kérdést intézni. Ennélfogva most én vagyok bátor kérdést intézni eziránt a t. minister úrhoz, és annyival inkább reménylem, hogy megadja a választ az igen t. minister ur, mert 1875-ben január 27-én, tehát majdnem két évvel később az indítvány elfogadásánál ezt mondja ismét a szabadjegyekre vonatkozólag Péchy Tamás képviselő ur, midőn meg-