Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
158 38. országos ülés november 27. 187b. indokolni, hogy ugy mint 1875-ben felvétessék 8.100,000 frt. Hogy lehet-e ez összeget fölvenni: az nagyon relatív. Lehet is, nem is. Az eddigi alapon, az eddigi eredmények számba vételével szerintem nem lehet. Ismeretesek a t. ház előtt azon arányok, melyek jelentkeznek az államvasutaknál a bruttó és nettó bevételek és kiadások közt. Ugyanis az északi vonalok átlag 76 és 75 századrész °ío-tel dolgoznak. A déliek 118.46%-tel . Átalában véve az üzem az államvasutaknál a bruttó jövedelmek 83 83 jioo századrész perezentévei folytattatik. Én t. ház összeállítottam az ez évi eredményt. F. évi november hó 11-ig bezárólag bevett az államvasút 5.024,653 frtot. Tavaly épen azon napon bevétetett 4 millió 882 ezer 474 frt, tehát e napon ez évben 142,212 írttal több. Ha ezen bruttotöbbletet nettóra veszem, és 80°| 0-et vonok le : marad nettó bevételi többletként 30,000 forint. Igaz, hogy ez nem irányadó, valamint az sem, a mit most fogok felhozni. A pénzügyi bizottságban a t. közlekedési mini ster ur előadta, hogy egy millió lett beszállítva az államvasutakbói. Péchy Tamás közlekedésügyi minister: 1 és fél millió! Tomcsányi László : Akkor 1 milliót méltóztatott mondani. És a midőn ezt állította, azon napig tett a bruttó-bevétel 4.397,093 frtot. A látszat tehát az lenne, hogy ha 80° 0-ot számítva le a bruttó üzemi költség gyanánt, mintha be nem folyhatott volna: csak tisztán 879,818 frt marad. De ez azért nem feltétlenül áll, bevallom azt, mert a forgalom lehetett igen élénk, például a miskolczi vonalon, a niely nem egészen 54°j 0-kal, vagy ezt megközelítő "j 0 számmal szerepel, ha ezen a vonalon oly kiválólag erős volt a forgalom: akkor nem volna helyes és ón felfogom, hogy ennyi a tiszta eredmény. És mihelyt a minister ur biztosit a felől, hogy akkor, midőn 1 millió beszállittatott, a társulati pénztárban annyi maradvány maradt, mint a mennyi a múlt évről átvétetett a jelen évre: egy pillanatig sem fogok erre nézve kételyt táplálni. Én csak ki akartam mutatni, hogy az ez évi bevételből a még hátralévő 6 vagy 7 hétre még 3 millió hiányzik, a melynek még a, jelen évben be kellene folynia. Hogy fog-e ennyi befolyni, hiszen lehet rá mondani, hogy nem tudjuk, mert semmi sem lehetetlen ; a ki hiszi, az talán jól teszi; de plausibilis módon lehetetlen azt elhinni. Lehetetlen azért, mert talán még sem oly kedvezők ezen viszonyok, melyeket a versenyre, ós különösen a tiszai vasút versenyére és refáctióira nézve méltóztatott felállítani. Hogy a jelen tarifa szintén befolyással van arra, az nagyon természetes. Ezek oly minutiósus dolgok, az ember nem hinné, hogy V :U krajezár mily különbséget tesz. Én tudom például, hány százezer frtot tesz ki az néhány éven át: ha a kőszén ára Salgó-Tarjántól idáig minimális tarifa 8 j lc krajezárról ( '\ l0 krajezárra szállíttatik le Ez nem concrét eset, ezt általánosságban mondom el, ennek további illustratiójába nem fogok bocsátkozni. Eu tehát az előadottak után kimondhatni vélem azt, hogy semmi szin alatt sem tartom elérhetőnek az előirányzatot ez évre sem: mert ón azt nem becsülöm többre legjobb esetben sem, mint 1.500,000 frtra; mert méltóztassék elhinni — nem tudom, hogy áll az utolsó 3 hétben — a forgalom; de az előző időben azon 4.397,093 frt. az mind localis forgalom eredménye, ebben az átmeneti forgalomból egy garas nincsen. Én tehát ez előirányzatot ily alapon a jövő évre megállapíthatónak nem tartom és mégis az előirányzat elérhető. Ez egyedül attól függ, mit szándékozik a t pénzügyminister ur tenni, mi a vélekedése a tarifára nézve; van mód, mely pénzügyileg nagyon fogja emelni az üzemet és ez egy igen perhorescált szó — ez a cartell. Én sem a cartell mellett, sem ellen ez úttal állást nem foglalok. Az utolsó napokban különösen annyi íratott pro et contra, hogy nem esoda, ha az ember egészen meg van zavarva. Annyi tény, hogy a közönség nincs tájékozva, az iránt, mit szándékozik tenni a ministeriurn. Egyik azt mondja: a kormány a cartellt megkötötte; a másik, hogy nem kötötte meg; egyik azt mondja, hogy a tarifát fogják változtatni, uj Verbandtarifot fognak felállítani, mások azt mondják, hogy nem. Mi következik tehát abból ? A nagy speculátió, mely határidőhöz van kötve, az szünetel. Ki fogja magát engagirozni akkor, mikor nem tudja, pár hét múlva mi lesz a tarifa, mikor egyáltalán nem ismeri a kormány tarif-politikáját arra nézve, hogy valamit tüzetesen előirányozzunk és hogy megközelítőleg positiv jövedelmet irányozhassunk elő, — azt hiszem, hogy a ház tagjai egyetértenek — az iránt, hogy nekünk a kormány tarif-politikájára, nézve orientálva kell lennünk, (Igaz, a $zéhŐ jobboldalon.) Én t. ház azt hiszem, hogy midőn e részben kérem a t. minister urat — ha ugyan magasabb szempontok nem ellenzik nyilatkozatát — nyilatkozatával nem csak a ház tagjait fogja lekötelezni; de a nagy közönséget is, mely ez iránt igen hagy mérvben érdeklődik. Azt tartom tehát, hogy előzetesen most még mondani nem lehet, hogy be fog-e folyni az előirányzott 2.500,000 frt — mert cumulálom e czimen az összes bevételeket — vagy nem ? Ma addig, mig a minister nr nyilatkozatát nem hallottuk ehhez hozzászólni az eddigi adatok szerint alig lehet. Én tehát elég fontosságúnak tartom — mint már emlitém — a t. minister ur figyelmét és vá-
