Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-38

154 38. országos Ölés november 27. 1875. csak maga azon körülmény, hogy az alföldnek marha-állományát minden 5—6 esztendőben felére le kell szállítani, és pedig azért, mert nincs a marhát mivel tartani, s le kell szállítani akkor, mikor ép azért mert a takarmánynak oly nagy szűke van, a marha becsnélküli, és elpródáltatik, ami azon vidék gazdasági viszonyaira fölötte kártékonyán hat. Ezt csatorna-rendszerrel, mely ha nem is menne el minden egyes vidékre, de legalább bizonyos vonalonként a-takarmányozást minden időben lehetővé teszi: nagy mértékben meglehetne szüntetni ; és ez oly dolog, mely sokkal nagyobb fontossággal bir, mint a mily figyelemben eddigelé részesittetett. En tehát most már előre bátor vagyok kijelenteni t. háznak, hogy én ezen irányban nagy figyelmet fordítottam s hogy szükségesnek tartom, hogy most. a midőn nem lehetett e tekintetben semmit tenni, mert ennek keresztül viteléhez nagy pénzösszegek kellenek: a tervezetek és viszonyok iránt tanulmányozások eszközöltetnek, hogyha majd szerencsésebb viszonyok jönnek, igenis lehessen ez irányban tenni, és az ország felvirágzásának ezen főforrását akkor életbe léptetni. {Elénk helyeslés.) Egy körülményt vagyok még bátor megérinteni. Magyarországnak főcsatornája a Duna ; ezen Dunát, mint forgalmi eszközt igenis használja az ország; de nem használja ki ma még azon mórtékben, melyben azt kihasználni kellene és lehetne. E házban már egyszer hosszas vitát keltett egy eszme, melynek keresztülvitele tervezve volt, és ez a lánczhajózás eszméje. A lánczhajózás által, a mint méltóztatnak tudni, lényegesen alább szállíttatik a fuvardíj az által, hogy a költség, melyen a hajók vontattatnak, tetemesen alább száll. En ennek keresztülvitelére nagy súlyt fektetek; de megvallom, nem szeretném azt oly módon keresztülvive látni, hogy az ország vitális anyagi érdekei különös figyelemben ne részesitessenek, azaz, hogy kilegyen téve annak, hogy talán országunkon keresztül más országoknak olcsóbb fuvarjok lehessen, mint a milyen saját magunknak van. {Helyeslés.) . En t. ház, nem vagyok azon véleményben, hogy Budapest Magyarország, de azon véleményben vagyok, hogy míg Budapest valósággal felvirágozni nem fog: Magyarország sem fog felvirágozni. {Kármán Lajos közbeszólva: Igaz!) Ezen tekintetből én a közlekedésnek ezen nagy eszközét ugy akarnám életbe léptetni, hogy azon igen sok panaszra okot adó differentialis szállítást, a mely jelenleg a Dunán divik: ezen lánczhajózásnak életbeléptetése által ugy lehessen mérsékelni, hogy Budapest semmiféle tekintetben hátrányban ne legyen. {Helyeslés.) Ami t. ház, a harmadik fő részt illeti, ami e tárcza keretébe tartozik, t. i. az utakat, azokra nézve t, ház, már most előre bátor vagyok jelezni, hogy ez ülésszak folyamában két törvényjavaslatot leszek bátor beterjeszteni, melyek ez irányban a követendő rendszert szabályozni fogják, és azon alkalommal lesz helye a nézeteket tüzetesen kifejteni, a melyek e tekintetben a kormányt vezették. Ma csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy szükségesnek tartom, hogy a jelenlegi nagymérvű kezelési költségek az államot kevésbé terheljék ; mit máskép elérni nem lehet, mint hogy ha ezen utaknak nagy része, a mennyiben azok megszűnnek főfontossággal birnak, minthogy valamely vasúttal, csatornával vagy más közlekedési eszközzel párhuzamosan futnak és katonai szempontból nem múlhatatlanul szükséglik azt, hogy az állam kezében maradjanak, — ezen utak mondom a törvényhatóságoknak fognak kezelés végett átadatni. Eszközölni ezt csak akkor lehet, midőn törvény által köteleztetik a kormány azon befolyásra, hogy ezen utak ne hanyagoltassanak el és ne valljon semmivé az a nagy tőke, a mely azokba befektettetett, és hogy ezen utak fenntartására az ellenőrzést az állam gyakorolja. A mint a közigazgatási törvényjavaslat törvényerőre emelkedik : akkor ez iránt törvényjavaslatot nyújtok be, mely tulajdonkép mint közmunka-törvény szerepel ; de a mely nézetem szerint csak egy részét képezi a közmunkának, más része kiterjed arra, hogy mily utak legyenek, miként kezeltessenek, hogyan történjék az ellenőrzés? mind ezek iránt törvényjavaslatot fogok beterjeszteni; itt csak azt jelzem, hogy ezen törvényjavaslatban súlyt fektetek ; tekintettel mostoha viszonyainkra, tekintettel arra, hogy ha van hid, ut, habár terhesebbé is lesz a vidékre nézve, biztosítva legyen a fentartás, ezen törvényjavaslatban mondom, súlyt fektetek azon eszmére, mely tulajdonképen a IX-es bizottságban is nagy figyelemre méltatott ós már akkor hangsúlyozva lőn előterjesztésében, t. i. a hid- és utvámra. Nézetem szerint sokkal jobb volna, hogyha ut- és hidvám nélkül lehetne az utakat fenntartani és létesíteni; de mikor tudom, hogy lehetetlenség: akkor igenis szabályozandonak vélem a hid- és utvámot. Én t. ház nem tartom azt, hogy rendszeresen, átalában mindenütt behozandó a hid- és utvám: mert akkor a regié fölemésztené a jövedelmet; mert igen sok hely van, hol ha systematice föl kell állítani az utvámot: nem sokat fog az jövedelmezni. En azt tartom, hogy tekintettel arra, hogy ^különben nem volnánk képesek utat és hidat fentartani és építeni: lehetővé Kell tenni azt, hogy a hol kifizeti magát, ott az utvám létesíthető is legyen, llyképen nagy teher nem fog hárulni az utvámok szempontjából a nagy közönségre; mert, mondom, csak egyes helyeken lesz hid- és utvám; de jövedelmet fognak adni és képesíteni fogják az országot, hogy a mai kor igényeinek, annak t. i. hogy nekünk minden időben használható közlekedési eszközeink legyenek, elég tétessék. Ezek iránt