Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
38. országos ülés november 27. 1875. 155 leszek bátor törvényjavaslatot beterjeszteni; most pedig kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Ragályi .Ferdinánd: T. ház! Az előttem szólott közlekedési minister ur azon kezdte beszédét, hogy elment a takarékosság azon határáig stb és ezután hozzátette, hogy majd ha a közigazgatási törvény létrejön: többet fog megtakarítani. Engedje meg nekem, ez ugylátszik csak olyan chablonszerü dolog. Már a pénzügyminister ur is mondta és azt hiszem, hogy a többi ministerek is fogják mondani, s erre majd fognak talán felelni azok, a kik a számokkal szeretnek bíbelődni. Én nem szeretek. Nem tudom a szentírásban van-e, vagy hol hallottam, hogy a betű öl, a lélek elevenít. Ezt ón ugy szeretném travestálni, hogy a szám öl. Hanem a mi az cxordium után jött: az, — be kell vallanom, — örömet keltett bennem, hogy egyszer a ministerj padokról hallottam oly hangot, mely meggyőződésemmel egészen megegyez: értem azt, a mit a t. minister ur a magyar nyelvre nézve mondott Arra nézve is, a mit a vasutakról mondott, sok tekintetben egy nézetben vagyok vele s így nem szükséges ismételnem. Azt méltóztatott mondani, hogy vannak még oly vasutaink, melyek még nincsenek befejezve, melyek zsákutezába épültek. Ez is jó volna; hanem itt figyelmeztetem az igen t. közlekedési minister urat, hogy csak ugy, a meddig telik, a mennyire a pokrócz ér, Alig tudok ezek közt oly valamit keresni, a mit meg kellene czáfolni. No 'már a hid- és utvám tekintetében még sem vagyok vele egy véleményben. Ez olyan tárgy, mely hosszas vitatkozást kivan: tehát csak érintem. És most átmegyek arra, a mi a közlekedési ministerium költségvetésének, ha így szabad mondanom átalános tárgyalását illeti. Beismerem, hogy a képviselő elengedhetlen kötelessége minden tételt ellenőrizni, mely a jövő évre az állampénztárt terhelni fogja; de azt is tudom, hogy ez nem fogja az országot a tönkrejutástól megmenteni Mi annak idején rámutattunk a kutforrásra, melyből csaknem minden bajaink erednek, kimutattuk az egyedüli módot, melylyel szerintünk segíteni lehet; most ezt nem hozom elő, annyival inkább, mert igen félek, az általam igen t.- elnök ur drákói fegyverétől, melyet elismerem, hogy a házszabályai adtak kezébe, pedig uraim, igazsága volt sok tekintetben azon Eómának, római szempontból, aki minden kérdésnél azt hangsúlyozta: hogy Karthágót el kell törülni. Hanem uraim, van még nekünk más bajunk is. Én azt hiszem, hogy a közlekedési minister ur is gondolt arra; hanem nem mondta: a multakat tekintve, Ez oly házi bajunk, melynek elkerülése egyenesen tőlünk függ. Erre nézve azon óhajtásomat nyilvánítom az igen t. ház előtt, hogy a közlekedési eszközökre vonatkozó törvényhozási intézkedések ezentúl ne képezzenek pártkérdést; ne legyen az consortialis clique kérdése és ne legyen főkép helyi érdekek kérdése. Én nem tehetem fel, hogy legyen a házban párt, vagy csak párt-töredék is, mely védszárnyai alá akarna venni azon manipulátiokat. melyeket egyszer Széchényi István — jól jut eszembe — egy pozsonyi országgyűlésen, a zsebébe kotorázva, büdöseknek nevezett, De hogy ezen feltevés jogosult legyen, a mint már Simonyi Ernő t. barátom megjegyezte: szükséges, hogy mind a t. kormány, mind a t. többség jelet adja azon , intentiójának, hogy a bűnös, a bűnért a múltra nézve is bűnhődjék. Nem fognak csodálkozni önök, ha ezen szónál: bűn, legelőször is a, keleti vasút jut eszembe. Be vallom uraim, a mint történt a dolog. Én azt akartam kérdeni a t. összministeriumtól, hogy ezen famosus ügy, hol nyugszik az éji homályban; most ezt nem tehetem, mert épen most az ülés alatt vettem a minister urnák előterjesztését, ahol erről is van szó. De miután erre még igen soká kerül a sor: azt jegyzem meg, hogy erre nem szabad nekünk fátyolt vetnünk, ahogy többször törtónt; mert akkor minek készítjük uraim nagy gonddal a büntető codexet: ha csak azt akarjuk, hogy a kis tolvaj bünködjók, a nagy tolvaj pedig még csak nem is mákvirág, hanem nenyulj-hozzám-virág maradjon ? Én azt hiszem uraim, hogy itt azon idézetet kell szem előtt tartanunk a mit egy igen tiszteletre méltó tekintélyes agg gentleman hozott elő egy pozsonyi országgyűlésen, az 1827-iki országgyűlésen a devalvatió al kalmából: „non dimittitur peccatum, donec restituatur ablatum." Ami átalában a vasutakat illeti, igen sok tekintetben egyetértek a közlekedési minister úrral. Bármilyen görbék, bármilyen párt, vagy más egyóbb szüleményei legyenek ezen vasutak; én soha sem mondtam, hogy azok az adóképességet nem emelik, a mint azt ellenemben egy igen t. szónok felhozta, a kiről elismerem, hogy szónok a szószoros értelmében; én csak azt mondtam, hogy a jelen kormány nem emelte az adókópességet; mert nem is emelhette, mert nem volt ideje rá A mi pedig a gömöri vasutat illeti, engedjen meg a t. szónok ur, ha én akkor tagja lettem, volna a törvényhozó testnek, azt ugy, a mint áll: soha nem szavaztam volna meg. Mert az nem lehet az egész ország érdeke; de a mi fő; nem igazságos, hogy egy megyén keresztül kasul és parallel vonalban menjen a vasút, mikor az országnak még igen sok területe nélkülözi nemcsak a vasút jótéteményét, hanem kőutja sincs. És mégis uraim, hogyan áll ez a gömöri vasút. Ugy, 20*
