Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
88. országos illés november 27. 1875. jtjg az egyik sem a másik szempontnál fogva, nem szükséges az indítvány, elfogadása. Miről van szó t. ház ? Arról van szó, hogy a pénzügyminister javaslatba hozza 3 millió értékre becsült államjószág-részeknek eladását, melyekre! beadta részletes jelentését azon füzetben, mely kezemben is van, melynek 42—51 lapjáig ezen jószágtestek, ezen parczellák egyenkint elő vannak sorolva, meg van jelölve, miből állanak, hol feküsznek és mi azoknak praesumtiv becsértéke. A t. képviselő ur azt gondolja, hogy időkímélés szempontjából szükséges az indítvány. Én ellenkezőleg azon meggyőződésben vagyok, hogyha ezen tóteleket a pénzügyi bizottsághoz visszautasítjuk, s addig ezen költségvetés tárgyalásának befejezését elhalasztjuk, inig a bizottság újból jelentést fog tenni: ismét csak ott leszünk, a hol ma vagyunk ; a különbség csak az lesz, hogy több napot elmulasztottunk. Mert mit fog tenni a pénzügyi bizottság? Csak azt, a mit eddig tett. Midőn t. i. ezen tételek tárgyalása napirendre került, az elnök feltette a kérdést, hogy kívánják-e a pénzügyi bizottság tagjai azt, hogy ezen részletek elejétől végig olvastassanak: a pénzügyi bizottság tagjai azt mondták, nem kivánjnk, mert olvastuk otthon. Erre kérdést tett az elnök az iránt, hogy hogyan kívánja a bizottság a tárgyalást: mire a bizottság oda nyilatkozott, hogy akként kívánja, hogy azok, a kiknek az előterjesztés ellen észrevételeik vannak, adják elő észrevételeiket. Simonyi Ernő előadta a maga nézeteit átalánosságban. hogy tudniillik nem helyesli, hogy ezen államjavak eladásra jelöltessenek ki a költségvetésben. Ezen nézetét a bizottság nem tévén magáévá, kimondotta, hogy helyesli az eladást; a részletekre nézve pedig felszólitván a bizottság tagjait nyilatkozatra, nem nyilatkozott az ellen senki, s így senkinek sem lévén észrevétele, az előterjesztés elfogadtatott. Pedig oít ültek mindkét ellenzék részéről a bizottsági tagok, ha lett volna észrevételük, előhozhatták volna; de nem hozták elő, bárén kijelentettem, hogy készen állok, ha kívántatik bővebb felvilágosítással, hanem észrevétel az egyes parczellák ellen nem tétetett. Én mint mondtam — azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság most sem tenne egyebet, mint tett akkor. A mi pedig a dolgot magát illeti, nem is látom át, hogy miért kellene visszautasítani újbóli megvizsgálás végett. Higyje meg a t. képviselő ur hogy én épen oly skrupulósus vagyok ezen dologban mint ő; én is fontos kérdésnek tartom, valahányszor egy állambirtok eladásáról van szó, mint a képviselő ur; de nem osztozhatom azon nézetben, melynek kifejezést adott a képviselő ur. hogy t. i. a méltányosság követeli azt, mert lehetnek oly parczellák, melyeknek becsáruk rosszul van felvéve. Kérem méltóztassék magát felvilágosittatni engedni; hiszen nem arról van szó, hogy azon becsárban adassanak el az illető birtokrészletek, mely fel van véve: mert ez csak egy tájékozásul szolgáló értékbecslés. Az eladásnak meg vau a maga rendes eljárási módja Kihirdettetik, hogy ezen és ezen parczella eladatik; ennyire van becsülve, s a ki annál többet ígér és minél többet ígér és a feltételeknek eleget tesz: az fogja megkapni. Ily birtokok nyilvános árverés nyilvános offert tárgyalás utján szoktak eladatni; az offertekben mindenki ígér, a mennyit akar. A beérkező offerteket a pénzügyminister a jelentésekkel együtt tárgyalás alá veszi és ha nem igértetett meg azon ár, ,a melyre becsülve van: nem kapja meg senki: ha pedig a becsárt meghaladó ofíortek vannak: az kapja meg, kinek ajánlata a legelőnyösebb. Ez oly correct eljárás, a melynél szabatossabbat és inkább az államjavak érdekében fekvőt kiváimi nem lehet. Ily eljárási módozat mellett átalában nem szükséges oly behatóan vizsgálni, hogy a birtokok nincsenek-e túlságos magasra vagy kevésre, becsülve. És azután kérem, ki határozhatja meg ezt itt a hásfbau, a képviselő ur sincs azon helyzetben, sem én, sem más, hogy azok becsértékét meghatározhassa. Lehetetlenség is, hogy például a palánkai vagy pécskai uradalom egy'parczellájának becsértékét meghatározni tudjuk. De erre nincs is szükség ; de meghatározza, megítéli ezt az illető árverelő, és az kapja meg; a ki a legjobb, legelőnyösebb ajánlatot teszi. Ezt csak például hoztam fel. Hogy 862 holdra megy egy jószág parczella, sőt van 1000 holdas is. a mint a képviselő ur mondja: abban igaza van, nem mondom, hogy nincs, van több ilyen is; de képes vagyok kimutatni — ha a t. ház parczellánként akarja tárgyalni, szívesen rá állok — mondom képes vagyok kimutatni: miért hoztam javaslatba minden egyes parczella eladását Ezek t. ház, vagy olyan parcellák — mert -hiszen azon egypár 100 holdnyi birtok is parczellának neveztethetik, akkor a midőn az összes államjavakról van szó; — vagy olyan parczellák mondom, a melyek magokban előnyösen nem kezelhetők, vagy eominassatió következtében jutottak birtokába az államnak oly határokon, a hol más birtoka nincs, hol tehát nem érdemes például egy 500 holdas birtokot magára kezelni; — vagy oly parczellák, melyek oly községek határán feküsznek, a melyek elég vagyonosak arra, hogy az állam érdekében előnyösben nem kezelhető ezen birtokokat megvegyék. Igaz 15—16.000 holdat tesz ki ezen birtokok összege: de legalább 25 parczellában. így áll a dolog t. ház. És ha a t. ház ugy kívánja, hogy részletesen tárgyaljuk: méltóztassék részletesen tárgyalni, én minden egyes részletnél megfogom mondani, miért hozom javaslatba az eladást. Ha nem méltóztatik találni helvesnek az indokolást: méltóztassék tö18*
