Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-37

126 Sí- országos Illés megnézni jelentésemet majd ha ki lesz osztva, mert máig még nem nyomathatott ki. — melyet a ház elé terjesztettem s a melyben kimutattam, hogy minden nagyobb bérhátraléknál a kincstár követelése miként van biztosítva. Biztosítva van a legnagyobb része; csupán némely helyütt, hol nem fejeztethetett be a per, a mi perrendtartásunk lassú menetére és bonyodalmas intézkedéseire vezethető vissza, hogy a követelések nem lettek biztosítva. Ezenkívül kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a bérhátralékok egy része onnan származik, hogy az alföldi birtokok, a melyek az államkincstári jószágtestének zömét képezik, az utolsó években oly csapásoknak voltak kitéve, hogy ott az 1871., 1872, ós 1873. évi vizáradások következtében sújtott bérlőknek prolongatiót kellett adni. A mikor minden ember elengedte bérét a bérlőnek, nem mondom, hogy akkor a kincstár részéről motiválva lett volna a bért magát elengedni ; de mikor a magán ember elengedte a maga részéről a bért: akkor az államkincstárnak legalább is fizetési halasztást kellett engedni, Azon t. képviselő ur ellenében, a ki e miatt az egész ügyészség költségeit, meg akarja tagadni, azt vagyok bátor fölhozni, hogy az 1867-ből átvett 9 milliónyi bérhátrálékokból ma nincs több, mint kettő, a minek egy része a telepitvényesekre esik. Abból a 7 millió frtból, mit a bérhátrálókok kitesznek, illetőleg a telepitvényesek hátralékának leszállítása után fönmaradó 6 millióból 4 millió származik azon sújtott évekből: de megtörténtek ezen összegekre nézve is a lépések, hogy a követelések biztosítva legyenek. Hogy azonban ezen ügy nem vezettetett oly pontosan és az elszámolások nem történtek oly helyességgel és alapossággal, a mint történni kellett volna: annak az volt az oka, hogy a számvitel nem vitetett helyesen. Meggyőződésen szerint a számvitelnek itt a központon czentralisált vezetése volt egyik oka a bérhátralékok fölhalmozódásának. E bajon igyekeztem segíteni ós a központi igazgatóságnál lényeges reformot hoztam be, melyet azonban mivel én hoztam be: nem akarnak az illetők reformnak elismerni, melynek a megtakarításon fölül, melyet vele elérünk, üdvös hatásáról azonban meg vagyok győződve. Ez a reform a bérhátralékok lebonyolítására lényegesen fog közreműködni; mert a számtisztek kimentek az ország különböző részeibe, az igazgatóságok közelébe és ott liquidálni fogják a bérhátralékokat. Én ezen kivül szándékozom intézkedéseket életbeléptééi, melyek a bérhátralékok ügyének tisztázására fognak vezetni, és ha ezek az intézkedések megtörténtek: teljes alapossággal merem reményleni, hogy a bérhátralékoknak nagyobb része be fog folyni,, mint különben. Erre alapítom előirányzatomat És mégis mit vettem fel? 8 °|o -ot. november 26. 1875. ' A bérleteknél egyátalában a gazdasági dolgoknál nem szenved kétséget, hogy ha a jövő aratás jobb lesz mint a jelenlegi: a bérlők fognak tudni és fognak is űzetni; míg ha roszabb lesz, nem fognak tudni fizetni. Es ha Kállay Béni t. képviselő ur azt véli gondolni, hogy én azt hiszem, — nem adtam ez irányban okot soha az ő hitére, — hogy a múlt évek termése fényes volt és nekem azt veti föl, hogy ilyen nyilatkozatokat tettem : én azt mondom, hogy lehet ilyen dolgokat állítani. Kállay Béni : Nem mondtam. Széll Kálmán pénzügy mini ster : Méltóztatott mondani, és én hallottam; mondom lehet ilyeneket állítani, hanem bizony azok, ha meg méltóztatik nézni, miket az ország átalános gazdasági állapotáról mondtam, és ismételve és nem egyszer mondtam: egészen máskép szólanak; azok bizonyítják, hogy a miket a képviselő velem mondat: tényleg az én szavaimnak, az én intentiómnak elferditései. Egyébiránt ez mellékes dolog. A t. képviselő ur főleg abból indul ki, hogy a nettó bevétel 1874-ben kisebb volt, mint a menynyit én felvettem 1876-ra. Ez igaz; de ennek egyik oka és ezt nern tudom eléggé magyarázni a t. képviselő urnák, mert nem akarja megérteni, nemcsak a bevételeknek általam nagyobb összegben történt fölvételében fekszik. Higye meg ugyanis a képviselő ur, — nincs igaza, midőn beszéde bevezető soraiban azt mondja, hogy nettó budgetről szól és a kiadásokat nem említi, mert szerinte a kiadások nem tartoznak ide. De igen is ide tartoznak: mert a nettó máskép nem is jön ki, mint ha a bruttó bevételből a a kiadások leszámittatnak. Egyrészt tehát abból jön a nagyobb előirányzat, hogy a bevételeket nagyobb összegekkel irányoztam elő, mint a mennyire 1874ben befolytak; másrészt, mert a kiadások kisebbek. Én azt hiszem, hogy ez világos. És ha 1874-ben 1 millió 874,23H frt adatott ki az államjószágok kezelésére ; én pedig most 1.487,000 frtot akarok csak kiadni, tehát 400,000-rel kevesebbet, mint a mennyi tényleg kiadatott 1874-ben : bizonyos, hogy 400,000 írttal több jövedelmünk lesz e czimeri 1876-ban, mert a kiadás 400,000 frttal kevesebb, a bevételekre ez nem lévén befolyással, mert itt fix szerződések, bérletek vannak. Az én felfogásom szerint e két dolgot egymástól elválasztani nem lehet. A hol nettóról beszélünk: ott a kiadások apadását nem szabad figyelmen kívül hagyni. A bérhátralékokból én felvettem 10 °|o -ot, illetőleg a pénzügyi bizottság tárgyalásai közben felvettem 8 °|o -ot. Én azt mondom, hogy ha jó termés lesz 1876-ban, több lesz a bevétel ennél a 8 °|o -nál is, mert a bérlőnek pénze levén, fizetni fog. Ha termése el fog fagyni, vagy ki fog aszni: nem lesz anynyi sem a bevétel. Itt az eredmény tisztán a terméstől függ. Én előadtam ezen fedezetnek jogosultságát, illetőleg factorait, és az most már a megítélésnek