Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
87 országos Ülés november 26. 1875. 125 Maga a pénzügyminister ur azt mondja indokolásában, hogy csak 887,000 frtra mennek az 1870 előtti hátralékok; ha jól emlékszem, 1870-től 1874-ig pedig 4.381,000 frttal szaporodtak. Tehát nem folynak be sem a szerződésileg kötelezett összegek, sem a hátralékok teljesen. Most azon kérdés merül fel: vajon ezen időben javultak vagy kedvezőbbekké váltak-e a gazdasági viszonyok; vagy oly jó termés volt-e, hogy a bérlők befizethetik azon szerződésileg kötelezett öszszegeket s még a hátralóknak 10°; o-ét. t. i. 800,000 frt, melyet a pénzügyminister ur utóbb 8 u , 0-re szállított le. Meglehet, hogy a pénzügyminister ur ugy gondolkodik, hogy e föltételek mind bekövetkeztek. Az én véleményem szerint nem állottak be : azért én bátorkodom most is azt mondani, a mit már egyszer mondtam, hogy az államjószágok fedezetének tételeit túlságosnak tartom; de tekintve azt, hogy e jövedelmek évról-évre növekednek: én tehát szem előtt tartva azon növekedési arányt, még ennél is többet, t. i. azt, hogy a pénzügyminister ur megígérte, hogy a bérhátralékokat rendezni ós szigorúan behajtani fogja, az eddigi aránynál is többet bátorkodom felvenni és azon módositványt bátorkodom tenni, hogy a költségvetés 5-ik fejezete államjószágok fedezete előirányzatában fi.644,385 forint helyett tétessék 5.044,385 frt Helfy Ignácz: T. ház! Én helyeslem nagy részben azokat, a miket előttem szólott t. képviselőtársam felhozott; de az ellenkező következtetésre jutok. Méltóztatnak emlékezni, hogy én es Simonyi Ernő képviselőtársam a különvéleményben különösen hangsúlyoztuk ezen kérdést, sőt utasíttatni kívántuk volna a pénzügymini stert arra, hogy a bérhátrálékokat a lehető legnagyobb szigorral hajtsa be. Miután ugyancsak ezen szempontból indulok ki most is, ezen kérdés megítélésénél : én nem csak nem helyeselném azt, hogy e czimen a bevételek alább szállíttassanak; hanem ellenkezőleg azt hiszem, hogy jó lenne emelni; mert ezáltal utasitva lenne a minister arra, hogy iparkodjék, hogy a képviselő ur által emelt öszszeg be is folyjon. Engedelmet kérek, ez egészen különbözik a bérhátralékosokétól. Meglehet, hogy vannak adózók, akik tényleg a legjobb akarat mellett som voltak képesek az adót kellő időben befizetni. A bórhátrálékosok helyzete egészen más. Ok előnyt húznak az államtól, előre tudják, hogy fizetni kell a bérlett jószágokért. Ha ugy áll is a véletlen, hogy egyik esztendő rosszabb a másiknál : az nem menti fel őket azon kötelezettség alól, hogy ne fizessék meg az államnak azt, a mivel tartoznak, mert mikor jó esztendőben sokat nyernek, ebben a nyereményben az államot nem részesitik. A pénzügyminister ur indokolásában maga mondja, hogy sajnálja, de nem számithat többre, mint 15 perczentre, hogy nem mert többet felvenni. Az imént érintette Mocsáry Géza t. képviselő társam, hogy miként történnek az ily bérbe vételek: ezekből méltóztassanak megítélni a bérlők vagyoni állapotát. Nem fogok eseteket idézni; de az egész ország tudja, hogy bőségben van ám az illetőknek pónzök, akkor amikor arról van szó, hogy biztosítsák maguknak a bérletet; mikor minden utón módon eljárnak, hogy a versenyzőket kizárják, a mikor 50—60, sőt száz ezerre megy azon összeg, aminek igazi neve vesztegetés. Ebből látható, hogy nagyon előnyös lehet az üzlet. Nem látom tehát ezekkel szemben okát a kíméletnek. Ertem, hogy más részről nehezebb a kormány helyzete a bérhátralékosokkal szemben; mert mig az adóhátralékosokat egyszerűen exequálják, a bórhátralékosokkal per utján kell elintézni a dolgot, tehát ha szükséges: intézze el a dolgot per utján az ügyész. Azért helyesen említette fel, .habár elkésve, Mocsáry Géza képviselő társam, hogy az ügyészeket kell utasítani arra, hogy kellő szigorral járjanak el. Tehát nem mentség egyrészről a bórhátrálékosokra nézve sem, hogy hátra maradnak, másrészről a kormányra nézve sem mentség, hogy ily nagy hátralékokat összehalmozódni enged. Ha meggondolom, hogy ma a törvényhozás az által, hogy megszavazta tegnap a 4 millió adóhátralékot, tehát hallgatag belenyugvását, beleegyezését adta arra, hogy a t. kormány a lehető legnagyobb szigorral járjon el az egyes adózókkal szemben, még ezen esetben is, midőn önök szándékoznak az adót, 8 millióval emelni: akkor valóban nincs semmi ok arra, hogy nagyobb kíméletet tanúsítson a kormányozok iránt, a kik előnyt húznak az államtól. Én ennélfogva miután a külön véleményben foglalt indítvány el lett ejtve, azt ez alkalommal felhozni nem bátorkodom; hanem pártolom legalább azon részét, a mely a pénzügyi bizottság javaslatában foglaltatik. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! A magam részéről azon védelem után is, melyben Helfy képviselő ur részesítette az ón előirányzatomat Kállay Béni képviselő ur ellenében, kötelességemnek tartom egy pár szót szólani. Már azon körülmény, hogy az egyik ellenzék sokalja, a mit felveszek, a másik meg kevesli, a mit felveszek : már maga ez a körülmény mutatja, hogy ezen kérdés körül igen különbözők lehetnek a felfogások. Én a magam részéről azt vagyok bátor kijelenteni, hogy azt gondolom: itt is, mit sok más és majdnem minden dolognál a középen fekszik az igazság: sem nem sok, sem nem kevés és azt hiszem sem többet felvenni nem volna motiválva, ép ugy mint nem volna motiválva nagyon alá menni. Helfy t. kégviselő ur, a ki azt mondja, hogy nagyobb szigorúsággal kell eljárni; méltóztassék
