Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
33. orsíkgos ülés november 22. 1875. 7 mivel egyenlő. Egyenlő 1% millió livre sterlinggel, egyenlő 153 millió német birodalmi markával. A márka arany pénz, a sterling szintén arany pénz, nekünk tehát a márkáról és sterlingről sasóló obligatiók után szintén márkával és sterlinggel kell fizetni kamatot és törlesztést. Ezeket pedig nem szerezhetjük be másképen, mint londoni és berlini váltókkal, a melyek csak az arany cureus megfizetés által szerezhetők be. Ez volt a ministeriumok felfogása a kölcsönökrök 1876-tól kezdve mindig ekint fizettettek a kamatok és törlesztések és épen azért vettem fel 12V| 0-ot. Hogy bank értékben nem minden évben egyenlő összeget kell e czimen fizetni : ez a dolog természetében rejlik; mert az arany ágió hullámzása szerint az eredmény évenkint különböző összegeket tüntet elő. Méltóztassanak a zárszámadásokban utánna nézni; mi azoktól, a kik nekünk a kölcsönöket adlak, francot és Napóleon d'ort Franczia országban, Londonban pedig liver sterlinget kaptunk. Ezeket akkor értékesítettük az akkori ágió szerint és igy kapjunk a vasúti kölcsönnél 58 millió forintot aranyban 68 millió irtot bank értékben. A 30 milliós kölcsön után kaptunk 22 millió 575 ezer irtot érczben, 24 850 214 frtot bank értékben. Az 54 milliós kölcsön után hasonlag megkaptuk azon különbözetet, a mely akkor a font sterling és a bankérték között megvolt. Hogy most talán kedvezőtlenebb a fizetés: az nagyon természetesen az árfolyam hullámzásaiból származik ; de végre mi aranyban csak annyit fizetünk, a mennyi kikötve volt, csakhogy fájdalom, ez a valuta rendezetlenségének következése, bank értékben nagyobb az összeg. így áll a dolog. Tökéletesen megczáfolhatlan tényként áll előttünk, hogy mi ezen érez kölcsönöket tartozunk azon pénznemekben fizetni, a melyeken a kötvények ki vannak állítva, azok pedig arany pénzben lévén kiállítva, a kamatokat aranyban kell fizetnünk, ennek curzusa pedig ez időszerint igen magas: lévén 12 1 [s c |o . Innen származik az 1.300,000 frtnyi különbözet. En is azt tartom, hogy nem lehet elsurranni az ily tételek felett, midőn arról van szó, hogy vitattassanak meg a pénzügyi rendszabályok, melyek a háztartás rendezésére feltétlenül szükségesek ; de azt hiszem, hogy mikor a tétel fel van világosiivá : akkor épen a háztartás rendezésének czéljából mindent el kell követnünk, ami hatalmunkban van arra, hogy akként és ugy fizessünk minden fillért csorbítatlanul, amint kötelezve vagyunk. Ezt követeli az ország hitele, neve és becsülete. Nem is gondolom, hogy akadjon a házban valaki, a túloldalon is, aki ezt kétségbe akarná vonni; mert ismerem az ő nézeteiket, a melyek nem lehetnek mások e tekintetben, mint a mieink. Itt csak arról volt szó, hogy a tényállás fölvilágositassék. Én a felvilágosítást megadtam, a dolog ugy áll, a hogy előterjesztettem, azon változtatni nem lehet: azért kérem, méltóztassék a határozati javaslat mellőzésével az előirányzatot, ugy amint van, elfogadni. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: T. ház! Teljesen igaza van a t pénzügyminister urnák abban, hogy ezen oldalon sincs senki, a ki azt kivánná, hogy Magyarország ne teljesítse az elvállalt kötelezettségeket; ez áll; de épen azért: mert ennyit hajlandók vagyunk tenni; de azon tul egy hajszálnyit sem: én megvallom, hogy még azon felvilágosítás után is, melyet a t. pénzügyminister most adott, én pártolom Simonyi János t. képviselő társam által benyújtott határozati javaslatot; sőt a mit a pénzügyminister ur mondott, legjobb indokolása azon határozati javaslatnak. Igenis eleget kell tenni as elvállalt kötelezettségeknek ; de maga a pénzügyminister ur felolvasta, hogy miben áll ezen kötelezettség? fizetni anynyit, a mennyi aequivalens, például 10 font sterlinget, vagyis 100 osztrák értékű forintot. Tehát maga a kötvény megállapítja, mennyi ezüst forint felel meg az illető arany értéknek. Én nem iátok tehát itt bármi czimet, jogalapot arra, hogy épen aranyban fizessünk. A t pénzügyminister ur felolvasott néhány kötvény szöveget; ha nem sajnálnám, arra kérném, méltóztassék felolvasni a 30 milliós kölcsön egy szelvényének s/.övegét; abban világosan ki van mondva, hogy ezen szelvény birtokosának jár 25 frt osztrák értékben, vagy két font sterling és 20 schilling. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy arany lett kikötve, ámbár a törvény ezüstről szól: miért? mert francról szól, ez pedig arany, és markáról szól, az is arany. Bocsánatot kérek, ez a tényekkel ellenkezik. Kétséges az, sőt szerintem absolute nem áll, hogy a frank arany. Nem áll először: mert Francziaoiszágban nem a Napoleon-d'or az érték, hanem a frank, melynek''a Napoleon-d'or csak 20 szorosa. A frank pedig ezüst érték. Nem áll másodszor azért: mert a valuta Francziaországban vegyes, ezüst és arany, és ugy lehet fizetni Francziaországban ezüstben, mint aranyban. A mi a németbirodalmat illeti, tény, hogy jelenleg arany ott az érték. De azon időben, mikor a szerződés köttetett, nem volt arany. De bármiként álljon a dolog, ha t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy senki sem vonhatja kétségbe, hogy hitelezőnkkel szemben minden kötelezettségnek megfelelni tartozunk: reménylem, hogy azt sem fogja kétségbe vonni, hogy a ministeriumnak első sorban kötelessége magát
