Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-37

37. országos ülés november 26. 1876. 119 szorítkozunk, s az állam csak is ennek korlátolt hasznaiban részesül. Nem lehet gondolkozó, ki itt a szabad termelés és kiviteli kereskedés óriási előnyeit fel ne ismerné, s nern tudom okát felfejteni, hogy pénzűgyéreink miért ragaszkodnak oly következetességgel az önkényuralom által behozott megbénító módszerhez, melyből állam és ország lakóinak egyaránt nagy kára, s haszna legfölebb a finánczok légióinak van. T. ház! a közösügyes alku itt nem köti a mi kezeinket, e téren az önrendelkezési jog teljesen hatalmunkban van, a haza népe bizonynyal örömrivalgással fogadná kormányának e téren való üdvös reformját, akarni kell tehát csak, s az üdvös eredmény a nép jólétében s az adóképesség gyors emelkedésében fog áldásthozólag mutatkozni. En nem kívánok részletekbe bocsátkozni, nem kívánok terveket adni az állam mostani tiszta jövedelmének biztosítására vonatkozólag ; bár azt hiszem, hogy a legegyszerűbb mód lenne, a tiszta jövedelmet, a termelő területre felosztva kivetni. Én ugy tudom, hogy a dohány nettó-jövedelme a kezelők légiója fizetésének s egyéb költségeknek leszámításával — nem több 6 millió írtnál; most 120,000 holdon müveinek dohányt; de ha szabad lesz a termelés: bizonyosan 2 millió hold fog dohánynyal bevetettetni, s így egy holdra a földadón felül 3 frt esnék, mit mindenki örömest megfizetne ; de vannak más módozatai is a mostani tiszta jövedelem biztosításának, mint azt Móricz képviselő ur kimutatta; fölkérem tehát a kormányt: ezen módozatok valamelyikének alapján a dohány-monopóliumot mihamarabb eltörölni igyekezzék, s erre annyivai inkább kérhetem én s annyival jogosabban követelheti az ország, mert létezik egy országgyűlési végzés, mely a kormányt kötelezi a dohány-monopólium eltörlésére, s eziránti törvényjavaslat beterjesztésére ; fölhívom azért a pénzügyminister urat, hogy az ország törvényhozásának e végzéséről szerezzen magának, ha lehetséges tudomást, s törekedjék annak eleget tenni. Móricz Pál: T. ház! Nem szándékoztam e tárgyban felszólalni, hanem az előttem szóló t. képviselő ur által nómikópen felhivattam. Előrebocsátom azt, hogy én a dohány-adó ellensége soha sem voltam ; én csak a monopóliumot tartottam a legrosszabb adózási rendszernek ; mert a dohány szerintem minden államban rnegadóztatik. Angliában vám által vétetik be, Amerikában és Olaszországban gyártási adót szednek, Poroszországban a földet adóztatják meg, míg Franczia-, Spanyol- és Oroszországban, Ausztriában és legújabban Eumenia és Törökországban monopólium által adóztatják meg. Én a dohány-adónak a monopólium által való beszedését rosznak tartottam ós rosznak tartom most is; hanem méltóztassék megengedni, azon következtetéseket, melyeket a t. képviselő ur előadott: csaknem lehetetlennek tartom. Nem hiszem hogy 4 millió catastralis hold szántó-földből 2 millió, tehát minden második hold dohánynyal vettetnék be. (Derültség.) Nem tartom ezt lehetségesnek annál kevésbé, mert nem minden föld dohány-termelésre való, azért hogy szántó-föld. Azt sem merem állítani, hogy 4—500 frt jövedelem lenne holdjából. Tehát én a t. képviselő ur következtetéseit nem fogadhatom el. Mikor én a dohány-egyedáruság eltörlését, illetőleg megszüntetését és mással való pótlását indítványoztam: akkor előttem egy czól lebegett. Azt állítottam, hogy mind állaingazdászati, mind financziális tekintetekből a direct adóknak az indirect adókkal arányban kell lenni, és akkor Magyarország direct adója még csekélyebb volt: akkor még a házosztály-adó ós házbérjövedelemadó oly csekély volt, hogy egy pótlékot még megbírt ós az akkor előadott nézetem szerint a pipázók részéről fizetendő adó képezte volna e pótlékot. De bocsánatot kérek, mind ezen adók azóta mind életbe léptek, e dohány-egyedáruság is meg van és igy alólam kihúzták a földet. Megmondtam a pénzügyi bizottságban is, hogy én most is "rosznak tartom a dohány-egyedáruságot; de nem tudom mivel pótolni, mert egy oly államban, a hol oly desperatusok a pénzviszonyok az ország kontójára most experimentumokat csinálni akarni nem lehet. (Helyedén, a középen.) Ez oka a miért hallgatok: mert e kérdésre vonatkozólag nézetemet most is fentartom. Madarász József: T, ház! Sajnálom, de ugy veszem észre, hogy az előttem szólott t. képviselő urat kissé csalja emlékezete. En igen jól tudom azt, hogy a mi t. képviselőtársunk Móricz Pál 1875. január 27-ón, midőn a volt Deák-párt, vagyis a jobb oldali kormány által beterjesztett költségvetést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadta: azon jövedelmi ágak között, melyeket ő kimutatni iparkodott, felhozta egyúttal a dohány egyedáruságnak más adóval való pótlását, Igaz, előhozta, hogy nem áll azon állásponton, a melyen azelőtt állott, mikor a pipásokra akarta azt az adót kivetni. De állítom, hogy csalta emlékezete, — állítom, mert akkori szavai szerint ma is, a miként beszédét befejezte és indokolta, ma is az egyedáruságnak megszüntetését és más adóval való pótlását kellene követelnie a kormánytól — ha következetes akar maradni a t. képviselő ur. Most azt mondja, hogy ez a nagy jövedelem máskép nern pótolható. (Felkiáltások: nem igy mondta) Engedelmet kérek, én nem tudom, hogy akkor hát minő következtetést akar kivonni. Ha elfogadja azt a mit az előttem szólott t. képviselő ur mondott, hogy utasittassék a kormány, hogy az