Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
G 33. országos ülés november 22. 1876. méltóztatnak tudni, hogy a költségvetés minden részletével kinyomatva beadathassék september 19-én: korán kell azt elkészíteni; a minthogy már Julius elején készen is volt, a midőn azonban a zárszámadások még nem voltak teljesen megszerkesztve. Mikor a zárszámadások kezeim közé jöttek: meggyőződtem arról, — a mit egyébkint már a kezelési kimutatásokban is láttam, de a mit számszerűleg csak a zárszámadásokból constatálhattam, — hog-y nekünk sokkal nagyobb kamatokat kell e czimeti fizetni, mint a minőket évenkint felvettünk. Méltóztassék megnézni az 1874-diki zárszámadásokat, a melyek leginkább bizonyítják, hogy nem arról van itt a szó, hogy most emeljük a kamatot; hanem arról van szó, hogy vegyük be a költségvetésbe azt, a mit tényleg fizetnünk kell: nehogy a zárszámadások szerint másfél millióval nagyobb összeg jöjjön azután ki, a miről a fedezetet illetőleg gondoskodás nem történt. 1874-ben így állott a dolog: előirányoztatott a vasúti kölcsönnél, — mert erről van legelsöbben is szó — 5.046,359 írt, pedig kiadtunk 5.314,486 frtot; a harmincz milliós kölcsönnél praelimináltatott 2.540,000 frt és mi kiadtunk 2.101,422 frtot; az 54 milliós kölcsönnél praelimináltatott 2.924,000 frt és mi kiadtunk 3.073,000 frtot. Miért adtunk ki ennyit? Azért, mert a praelimináréban az ágió csak 5°j 0-el lett felvéve, már pedig időközben az arany-ágió tetemesen nagyobb volt. Én egy tökéletes biztos költségvetést akartam e tekintetben is a t. háznak megszavazásra ajánltatni a pénzügyi bizottság által, s azért tettem azon indítványt, hogy az e czim alatt foglalt összeg fölemeltessék. Igaza van ugyan a képviselő urnák, hogy a szerint kell nekünk fizetni, a mint kötelezve vagyunk; hanem ezen tétel az én felfogásom szerint kiterjed nemcsak a törvényeknek, melyek alapján a kölcsönöket felvettük, így első olvasásra betűjére, hanem kiterjed arra is, hogy azon törvények alapján jogszerűen minő kötelezettségekkel terheltetett meg az ország. Igaz, hogy a vasúti kölcsönről szóló és a képviselő ur által fölolvasott törvényben az mondatik, hogy mi fizetünk évenkint 4.650,000 frtot ezüstben; de utána rögtön az van mondva ugyanazon törvényben, Hogy fizetünk 11.625,000 frankot, már pedig a 11,625,000 frankot, az akkor megkötött szerződés értelmében, mely tisztán identicus a törvénynyel: aranypénzben, napoleondorsban kell fizetni. A 74 milliós kölcsönnél szintén igy áll a dolog. Ott is az van mondva a törvényben, hogy befolyjon 22.125,000 forint ezüstben és ezután fizetendő évenkint 5*»j 0 . így van ez az 1872-dik esztendőben kötött 54 milliós kölcsönnel is; ott is megvan mondva, hogy bofoly 39.690,000 frt, a mely után fizetendő 5°|o-os kamat ezüstben. Igaz, hogy e szó ott van „ezüstben," de méltóztassék —kérem — figyelembe venni, hogy e kölcsönök hol kötettek? E kölesönök kötettek külföldön, köttettek oly országokban, melyek nekünk azon kölcsönöknél aranypénzt adtak, köttettek Francziaországban az első, a másik kettő köttetett Londonban ; s azon czégek, kik e kölcsönöknél az emissiot átvállalták: nekünk befizették a vasúti kölcsönnél 58 millió frtot frankban, Napóleon d'orokban, a 30 és az 54 milliós kölcsönöknél befizettek 22, respective 39 millió forintot livre sterlingben, s igy kötelesek vagyunk a franczia kölcsönt frankokban, a londoni kölcsönt lívresterlingben fizetni ; már pedig ez mind a kettő arany pénznem, és ha • mi akármit veszünk is fel költségvetésbe, akár hogy nevezzük el ezüst pénznek: ez érczkölcsön, mely abban az értékben fizetendő vissza, a mint stipulalva volt: Francziaországban, frankban, Napóleon d'orban; Angol országban livre sterlingben. Több kötvényt hoztam el magammal, hogy felvilágosíthassam a t. képviselő urakat, hugy itt nem uj dolgokról van szó. Itt van előttem a vasúti 60 milliós kölcsön, a mely 1867-befn bocsáttatott ki. Ebben egyenesen meg van mondva bemutatóra szóló kötvény, 1,500 frank, vagy 600 austriai értékű forint ezüstben, vagy 60 font sterling, vagy 700 ft 80 cent hollandi, vagy 700 ft dél-német értékben. Ezen értékek, melylyekkel aequiparáltatik az ezüst érték : mind arany értékek, tehát nekünk a couponokat, melyek amaz országokban vannak, arany értékben kell megfizetnünk. Igy van a 30 milliós és 54 milliós kölcsönnél is. A 30 milliós kölcsön kötvényeken ez áll: magyar állam kölcsön 1871-ről 3 millió font sterling, vagyis 30 millió osztrák értékű ezüst forintról szól az egész kölcsön. Az egyes kötvények szólnak 100 livre sterlingről, vagyis 1000 osztrák értékű frtról ezüstben, tehát nekünk 100 font sterlig után kell fizetnünk 5°| 0-et livre sterlingben. Igy szól az 54 milliós kölcsön is. Azt mondja a 100 fontról szóló kötelezvény: 100 livre sterling, vagyis 1000 oszt. ért. ezü^t ftról. Ennél még sokkal világosabb; mert a törvény szövege is tökéletesen megegyezik vele, a 76 és fél milliós kölcsönnek, mely 1873-ban köttetett, kötvényei pedig 1874-ben bocsáttattak ki: kincstári utalványok, kibocsáttattak az 1873. évi 33-ik törvényczikk alapján 5 sorozatban egyenkint 1.500,000 font sterling, 30 millió 600 ezer német birodalomi értékű mark 15 millió 3 százezer oszt, ért. ezüst frt, összen 7.500,000 font sterling 153 millió német birodalmi értékű mark, = 76.500,000 oszt: ért. ezüst frt, kivan mondva, hogy a 76 és fél millió ezüst frt, melynek kamatait ntkünk ezüstben kell fizetnünk,
