Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
37. országos ülés november 26. 1875 s jQg zatot. Épen most mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy a mig 1870'—7 l-ben egy és fél milliót jövedelmezett a ezukor-adó: addig a zárszámadások-kimutatása szerint 72-ben 1 millió 77 ezer frtot, 7S-ban 1 millió 10,000 frtot, 74-ben 713,345 frtot jövedelmezett. Itt tehát 5 évi jövedelmekkel állunk szemben és 1870—71-től 1 és 1 Í S _ millióról 713 ezer frtra, tehát 100%-al szállt le a jövedelem és ma a t. pénzügyminister ur daczára annak. hogy még azon törvénynek sem számit további jótékony-hatására, melyet indokolásában méltatott: most mégis 100,000 frttal többet irányoz elő, mint mennyit az 1874-iki zárszámadás a jövedelemre nézve kimutat. Miután öt éven keresztül ily folytonos csökkenés mutatkozik; miután a t. pénzügyminister ur maga mondja indokolásában, hogy a czukor-ipart sújtó rósz viszonyok épen nem javultak, sőt az 1875-ik év folyamában — mint indokolásában említi — három gyár bezárása következtében ezen viszonyok még rosszabbra fognak fordulni; én pedig azt hiszem, hogy azóta is pár gyár megbukott : mindezek következtében azt tarlóm, hogy absolnte lehetetlen 1876-ra többet felvenni, mint a mennyit az 1874-iki év eredménye mutat, de mindenesetre annál kevesebbet kell fölvenni; ós igy én, ki előbb a kilátásba helyezett törvény-hatása alatt 200,000 frt levonást akartam proponálni, miután a t. pénzügyi minister ur azt mondja, hogy nem számit többé e törvényre : bátor leszek 300,000 ezer frttal kevesebbet ajánlani e tételnél. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Ha ily módon akarunk eljárni és mesterségesen akarjuk a fedezetet megrontani és a végeredményt minél rosszabbá tenni: az is egy felfogás; de nézetem szerint nem helyes. / A t. képviselő ur hivatkozik reám; de midőn reám hivatkozik: egy részét állításaimnak idézi, a másikat elhallgatja. Hisz ép azért, mert az illető törvényre nem számitok : ép azért hozok 100,000 frt levonást javaslatba; de ne méltóztassék hallatlanná tenni, amit végre is mondottam és nyomtatásban is előadtam, hogy az áztatási gyárak 25V al fognak a magok jóvoltából saját akaratuk és beleegyezésök mellett többet fizetni, mint fizettek eddig: mert belátják, hogy mióta a törvény meghozatott, azóta oly előhaladást tett a techniea, hogy ez irányban az emelés reájok nem sújtó. Ha tehát én azt mondom, hogy 1874-ben 713,000 frt folyt be e czimen, hogy az áztatási gyárak 25*!o-al többet fognak fizetni 1876-ban, mint fizettek eddig: akkor még sem lehet azt mondani, hogy azért mégis vegyünk föl még 100,000 frttal kevesebbéi, niint a mennyi befolyt 1874-ben. A mikor a i. képviselő ur csak 600,000 frtot akar fölvenui, akkor nincs tekintettel arra, hogy az áztatási gyárak 1876-ban tényleg többet fognak fizetni, mint fizettek eddig. Ha igy akarnánk eljárni : akkor a költségvetés minden fedezeti részében milliókkal kell alább menni., Ha oly költségvetést akarunk készíteni, a mi a zárszámadásban azután az eredményben megkétszerezi magát: ez is lehet egy felfogás; akkor azonban az én nézetem szerint nem járunk el helyes alapon. A zárszámadásokat emlegetni mindig, és ezeket — az illető tényezőket soha figyelembe nem véve — ellenem fordítani akkor, midőn az előirányzat magasabbnak látszik, mint a zárszámadásokban az eredmények ki vannak tüntetve, másrészről midőn a zárszámadással előállók, azt mondani, még rosszab lesz az állapot, és azért menjünk még lejebb: ezt engedelmet kérek, nem tartom következetes eljárásnak. Kérem a t házat, méltóztassék az általam előirányzott összeget megszavazni. (Helyeslés a közép f.n.) Simonyi Ernő: T, ház! Meg vagyok győződve, hogy a fogyasztási adóknál, mint némely egyenes adóknál előirányzott tételek azon összegben, melyek előirányozva vannak, be nem fognak jönni. Örvendeni fogok, ha ezen feltevésemben csalódom. Én tegnap is a szeszadónál szerencsés voltam megjegyezni, hogy én nem tartom azt a legnagyobb fontosságú kérdésnek: az előirányzat valamivei nagyobb, vagy kisebbre van-e téve ? Igaz, hogy a budgetnek realitását inkább kérdésbe veszi az, ha szembetünöleg oly összegek vannak benne, a melyek egyáltalában igazolva nincsenek. Hisz ha az ember tekintetbe veszi a pénzügyminister indokolását, melyben azt mondja,' hogy: ..Azon kedvezőtlen viszonyoknál fogva, melyek a czukoripart hanyatlásra kényszeritették és az 187"). évben ismét három gyárnak beszüntetését vonták maguk után: az ezen iparágból nyert adójövedelem főleg az utolsó két évben tetemesen csökkent. T. ház! Mindenki tudja, hogy 1875-ben a viszonyok nem voltak olyanok, a melyek a czukoripar emelésére kedvezőleg hatottak volna. Ezen indokolás mellett én megvallom, nem értem, hogy lehet magasabb tételt előirányozni 1876-ra, mint a mennyi befolyt- 1874-ben, í mely évben maga a pénzügyminister ur indokolása szerint kedvezőbbek voltak a viszonyok, mint a milyenek a jelen évben. Akkor ténylegesen bejött a zárszámadások szerint 713,345 frt. Akár egy pár százezer frttal többet vagy kevesebbet irányoz elő azonban a minister ur: az eredmény nézetem szerint ugvanaz az egy lesz. .Az esztendő végéa meg fogja látni a pénzügyminister, hogy mennyi jött be. Tény az, hogy mig 1872-ben e czimen 1,600.000 frt jött be: ez évben 600.000 írtnál többet alig lehet alaposan reményleni, ífc egy millió veszteség az ország jövedelmeiből S nem is maga ezen összeg oly érzékeny, mint inkább a,zon körülmény, mely
