Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

9u 15. országos ülés september 16. 1875. néhány évre biztosítván, az ország polgárait még szegényebbekké, erkölcsileg még elsülyed­tebbeké tegye. A nemzet igen sok súlyos adóval terheltetik s ha még nagyobb áldozatra hivatik föl, ugy jövedelmének kutforrását veszti el s megtámadtatik tőkéje. Nen tudom: miért nem deriti fel a kormány a fejedelem szemei előtt azt, hogy az ily áldozat­készségre való hivatkozás az ország helyzetére nézve veszélyes, politikai bún. «. Tudom, t. ház! hogy az ut, a melyen a képviselőház többsége haladni kivan, nem fog vezetni arra, hogy a 8 évi gazdálkodás által pénzügyeinken ejtett sebeket orvosolja. Kuruzso­lás lesz az, t. ház, nem gyökeres gyógyszer. Egy időre el lehet takarni rongyos foltdarabok­kal a nemzet testén égő sebeket, de gyors orvos­lás nélkül még mérgesebb lesz a seb. Tudom, t. ház, hogy a ház többsége a kiküldött bizott­ság javaslatát fogadja el; mindazáltal képviselői kötelességemnek tartom elmondani nézeteimet, hogy én minden bajnak kutforrását az 1867. évben kötött közösügyi szerződésben találom; kötelességemnek tartom azt elmondani, hogy mig ezen törvények megváltoztatva nem lesznek : ba­jaink nem fognak orvosoltatni. Nagyon sajnálom, hogy ezen válaszfelirati javaslatban kormányunknak általam igen t. tagja, Tisza Kálmán belügyér ur nem látta jónak ki­nyilvánítani a fejedelem előtt, mit az 1869. vá­laBzfelirati javaslat tárgyalása alkalmával az összes ellenzék élénk helyeslése közt mondott, hogy „értesíttessék az alkotmányos fejedelem, hogy az ország a közjogi megoldásban meg­nyugvást nem talál; értesíttessék arról, hogy olyannak tekinti azt, mely ha hosszas ideig életben lenne: a részben és névleg visszaállított államélet lassú halálára vezetne és hogy annál­fogva annak megváltoztatását óhajtja". Igen sajnálom, hogy báró Simonyi Lajos kereskedelmi minister ur nem vélte érvényesi­tendőnek azon nézetét, melyet 1869. évben a a válaszfelirati vita alkalmával kimondott, hogy „a jelen közjogi állapotot nem tartom sem ki­elégítőnek hazánk önállósága és a függetlenség tekintetében, sem elég biztosnak, hogy ezen nemzet, anyagi és szellemi fejlődése kellőleg emelkedhessek." Sajnálom, hogy itt jelen nem lévő Péchy Tamás közlekedési minister ur 1869. év­ben a válaszfelirati vitában nem vett részt, azon esetben a jelen közjogi alapot megtámadó adatok­ból többel volnék birtokában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a t. barátom Simonyi Ernő által be­adott válaszfelirati javaslatot pártolom; mert elöltem ma is, a ház t. elnökének 1869. évben a válaszfelirati vita alkalmával elmondott és az egész nemzet által helyeselt szavak lebegnek: „de állami létéről, függetlenségéről, önállásáról Magyarország — ezt ezeréves története bizo­nyítja, — nem fog lemondani soha, sem anyagi előnyökért, sem a felséges uralkodóház fényeért, dicsőségeért, sem a világ eseményeire állítólag gyakorolható túlnyomó befolyás alaptalan áb­rándjaiért, legkevésbbé pedig az osztrák-birodalom eszméjeért, melynek oly értelemben elismerésével, hogy ez reá is kiterjed, Magyarország egyenesen öngyilkosságot követne el." Ezzel bevégezném beszédemet, de engedje meg t. ház, hogy mielőtt ezt tenném, röviden feleljek a Móricz Pál képviselő ur által elmon­dottakra. Azt mondja ugyanis a t. képviselőf: súlyos anyagi helyzetünk javítására nem kíván­tatik más, mint az országgyűlés többségének együttes működése. Ha ez igy volna : akkor azt hiszem, egy ország pénzügyei sem lennének za­vart állapotban, mert hiszen az ország pénz­ügyeit mindenkor a többség intézi. Azt mondja továbbá a t. képviselő, hogy a polgári házasságot nem helyesli: mert az a templom a leg tiszteletre méltóbb hely. Bocsásson meg nekem, t. képviselő, midőn én választó ke­rületemben megjelentem, épen az általa igen t. helyen, a templomon láttam a legnagyobb gunyiratot; és meglehet győződve, de azt hiszem, hogy meg is van győződve, hogy az ellen­felek tették, mely ellenfelek pedig tudomásom Bzerint a régi volt bal-középi elemekből állottak. Azt mondja végül a t. képviselő ur, hogy Magyarország nem fél a háborútól. Tökéletesen igazsága van, nem félt tőle, nem is fél; hanem aztán, mikor a háborúból haza jön, a ki haza jön, az bizonyosan háttal jár az ellenség előtt. Egyéb megjegyzésem nincs a t. képviselő előadására s pártolom a Simonyi Ernő felirati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! (Eláll!) Sok függ attól, hogy miként fogja fel a t, képviselőház egyik vagy másik szónoka a válaszfelirat fel­adatát? Vannak, a kik azt tisztán a tisztelet, hódolat, udvariasság tényének tekintik; mások, mint Móricz Pál t. képviselőtársam, elegendőnek tartják, ha a trónbeszédben a munkák sorrendje van felemlítve s arra a válaszfelirat felel. Én a magam részéről, ugy fogom fel a válaszfeliratot, hogy az egyrészt igen is, az udvariasság ténye, másrészről azonban és főképen arra való, hogy a parlament és a kormány egymást tájékozzák, és tájékoztassák a közvéleményt a dolgok leg­újabb stádiumára nézve.. Kétséget nem szenved, hogy az, a mi az egyik és másik országgyűlés közt történik: mindég megváltoztatja a közvéleményt, vagyi s helyesebben szólva, a választások épen azért tartatnak, hogy a közvélemény nyilvánulhasson. Igen természetes tehát, hogy a mikor az uj or-

Next

/
Thumbnails
Contents