Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-15
15. országos ülés september 16. 1876. 87 désüuket inkább lassan, de erőnk keretén belől kell eszközölni. Belintézniényeinket a rendszeresség elvének alkalmazásával a történeti alapok és a nép geniusának respectálásával ugy kell fejleszteni, hogy az állam minden organismusa összhangzásba hozassák. Ezek létesítése azonban a terv megállapításánál a multat, jelent és jövőt átölelő államférfiúi tapintatot, a viszonyok bölcs combinál ásat és az irányelvek szigorú korvonalozását, a kivitelnél pedig vissza nem rettenő erélyt követel. Ha, t. ház, ez elvek megvilágításával veszem vizsgálat alá az előtünk fekvő két válaszfelirati javaslatot, — igenis kettőről szólok csak, mert a harmadikra, melyet Miletics és egyetlenegy elvtársa irt alá, és a mely bűnös merénylet a magyar államiság' fogalma ellenes a mely szántszándékkal tapodja a magyar bírák iránti köteles tiszteletet, mondom, erre nem refiectálva: azt hiszem, hogy miután a képviselőket a képviselői immunitás védi és miután ennélfogva azon nyilatkozatok nem adhatók át a fenyitő igazságszolgáltatás megérdemlett súlyának, a leghelyesebben járunk el, ha egyszerűen ignoráljuk. (Helyeslés.) Mondom, ha az előttünk fekvő két felirati javaslatot figyelembe veszem, ugy találom, hogy a többség által előterjesztett válaszfelirati javaslat azon irányelveket, a melyeket kijelöltem: vagy nem, vagy ellentétesen jelöli meg. "Én nem osztozhatom t. Móricz Pál képviselő ur azon fölfogásában, hogy a sorrend megállapitása már maga körvonalozza a kormány által követett irányt; és ha tekintem a kormány eddigi működését: szintén azon conclusióra kell jutnom, hogy az általa követendő irány eddig elrejtetett. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy kételkedni akarok a kormány jóakaratú intentiójában ; nem akarom kétségbe vonni hazafiságát, sőt többet mondok, ha ez a kormány a hazának pénzügyi sebeit behegeszti: én lennék az első, ki ezen tényért megtapsolná. De én vak bizalom után nem indulok ; ez az indok, miért nem járulhatok a többség által előterjesztett javaslathoz. En nem akarom azt sem mondani, mintha a jelen többség nem akarna a bajon segíteni. Örvendetes dolognak tartanám, ha a többség a hazának jelen megsemmisüléssel fenyegető bajain akarna segíteni és ha a kisebbség lehetne a jövő eszményképének harczosa, lehetne annak kizárólagos munkása. Miután tehát a többség által előterjesztett felirati javaslat az általam kifejtett elvekkel ellentétben áll: annál fogva én — habár nem is osztozom minden részleteiben, — a Simonyi Ernő képviselő ur és elvtársai által előterjesztett felirati javaslatot fogadom el az átalános tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. _ Senyey Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt kijelentem, hogy azon felirati szerkezethez, melyet a függetlenségi párt benyújtott, a magam részérői nem járulhatok; nem, azon sarkalatos elvi ellentétnél fogva, mely köztűnk és köztük a közjogi alapra nézve uralkodik. Többször nyilvánítottam hitemet és meggyőződésemet, hogy a közjogi alap, a mint törvényeink által megállapittatott és azon alkotmányos szövetség, mely a monarchia két állama között fenáll: alkotmányos állami létünknek és nemzeti függetlenségünknek egyik lényeges garantiája és hogy én ahoz nem csak azért ragaszkodom, mert meg van és egyelőre oly könnyen meg nem változtatható ; de egész őszinteséggel megvallom, ragaszkodom azért, mert nemzetünknek sajátságos viszonyainál, Európa politikai conjuncturáinál fogva jónak és szükségesnek tartom. (Helyeslés a középen.) Nem a közjogi alap az, a mely a financziális bonyodalmainknak kútforrása. Erőnknek túlbecsülése okozta a bajokat és az nekem intésül és tanulságul szolgál, hogy egy más, még sokkal veszélyesebb téren ugyanazon hibába ne essünk. Annyival inkább kívánom, hogy e tekintetben kétely ne létezzék és hogy legalább a mi álláspontunk e tekintetben kiemeltessék, — mondom, — kétely ne létezzék arra nézve, a mi hitem és meggyőződésem, hogy a nemzet többsége őszintén ós mellékgondolat nélkül ragaszkodik a közjogi kiegyezésbe/,. Mert más téren, az anyagi érdekek kiegyezése terén kényes és nehéz megoldású kérdések tárgyalása forog szőnyegen, oly tárgyalások, melyek csak kölcsönös bizalom és méltányosság alapján vezethetnek üdvös czélra, és a melyekre nézve káros behatásu volna: ha gyanú ébresztetnók e tekintetben, hogy a nemzet többsége a közjogi alapot, melyet törvényeink szentesítenek, csak mint szükséges roszat tekinti. Ezen kiegyezési tárgyalásokra nézve meg • vallom egész őszintességgel, t. ház, hogy én azok közzé tartozom, kik a közjogi intézmények kapcsán tul az anyagi érdekek közösségében is a kölcsönös erők és érdekek jelentékeny tényezőit ismerem fel és hogy ezeknek czélszcrü és jól berendezett kiegyeztetése által véleményem szerint becsesebbé, szilárdabbá válik azon közjogi kapocs, melyet törvényhozásunk saját megóvásunk érdekében elfogadott. Beismerem azt, hogy az anyagi viszonyok terén az érdekek közt, azoknak nagybani és sokbani találkozása mellett, lehetnek egyes lényeges ellentétek, azoknak kiegyeztetése a helyes politikának feladata, azok felmerülnek nemcsak szövetségi, de minden nemzetközi érintkezési viszonyban. És biztosítom a t. kormányt magam és elvtársaim részéről, hogy nzon tárgya-