Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-14

74 14. országos Més geptember 1&. 1875. mert az ígazságügyminister ur kíván egy interpellátióra felelni, mit tegnap bejelentett. (Derültség. Madarász József: Gyönyörű házszabályokat csináltak. Halljuk!) Simonyi Ernő: Engedelmet kérek, t. ház! és elnök ur, tehát csak fél kettőig tart az ülés ? Elnök: Ma csak fél kettőig tárgyalható a válaszfelirat i javaslat. Simonyi Ernő: Akartam még az államháztartás rendezésének másik feltételére, tudnillik a megtakarításokra áttérni és megmutatni, hogy ha fi magyar vedrendszert, mely most 40 millióba kerül, gyökeresen átalakitanók: 20—24 milliót fognánk megtakarítani. (Halljuk!) Miután azonban ez nem lehetséges : méltóztassanak megengedni, hogy most ezen szándékomtól elállják. Ha azonban a zárbeszédben talán kedvezőbb viszonyok között leszek, mint ma: akkor az alkalmat fel is fogom használni. (Derültség. Halljuk!) Most még azon állást is jelezni akartam, melyet én és elvbarátaim ezen országgyűlés alatt a kormány irányában elfoglalni akarunk. EinÖk : Engedelmet kérek, de én kénytelen vagyok a házszabályokhoz ragaszkodni. (Halljuk! Halljuk!) A holnapi napirenden lesz ismét a válaszfelirati javaslat tárgyalása ; most pedig felszólítom Perczel Béla ígazságügyminister urat, hogy méltóztassék az interpellátióra válaszolni. Perczel Béla Ígazságügyminister: T. ház! Mocsáry Géza és több Ungmegyei képviselő ur által az ungvári törvényszék beszüntetése végett, ^Halljuk! halljuk!) a kormány által kiadott rendelet tárgyában tett interpellátiójára vagyok bátor válaszolni. (Halljuk!) Mielőtt azon kérdésekre, melyeket a t. képviselő ur a kormányhoz intézett, tüzetesen válaszolnék, előre kell bocsátanom, hogy az elsőfokú bii'óságok ujabb szervezéséről szóló 1875. évi 36. törvényczikk többek között azt rendeli, hogy a kormány ezen szervezést azon törvény életbeléptetésétől számítandó három év alatt keresztülvinni és az ezt követő három hónap alatt statistikai adatokkal ellátott előterjesztést tartozik tenni, hogy a törvényhozás a bíróságoknak székhelyeit, területét és a bírák létszámát véglegesen megállapithassa. A törvény ezen világos rendelkezése oda mutat, hogy a törvényhozás maga sem tartotta lehetőnek ós alaposan megitélhetőnek a kormány szervezési munkálatát mindaddig: mig az teljesen befejezve nem lesz. Következőleg a kormány méltán intézhetné azon kérést a t. házhoz, hogy a törvény által megállapított határidő előtt ne engedje e kérdést a képviselőház tanácskozásainak tárgyává tenni. Tehetné ezt annyival inkább, mert méltán lehetne tartani attól, hogy e kérdésnek ily idő előtti felemlítése által még inkább fel fog bátorittatni azon partiéul arismus, a mely különben is annyi feliratban nyert élénk kifejezést és mely annyi küldöttséget inditott útnak az ország fővárosa felé. Azonban a kormány annak tudatában, hogy csakis országos szempontból s előre meggondolt rendszer szerint járt és jár el e tárgyban : nem tér ki e kérdés elől és egész készségesen megadja a kivánt felvilágosítást. A t. képviselő ur mindenek előtt azon kérdést intézi a kormányhoz: „hogy mely alapelvekből indult ki az, midőn az ungvári törvényszék megszüntetésére vonatkozó rendeletét kiadta?« A kormány e szervezési munkálatnak megkezdésekor azon átalános elvből indult ki, hogy ott, a hol több törvényszék egyesittetik, ezen reductiónál rendesen a kisebb törvényszék olvadjon be a nagyobb törvényszékbe s ezen elvtől csak ott tért el : hol azt állami érdek vagy fontos helyi körülmények követelték; miután azt tapasztaltuk, hogy a beregszászi törvényszék területe már a jelenleg fenálló kiterjedésében is nagyobb volt, mint az ungvári; de azáltal, hogy a beregszászi törvényszék területe Ugocsa megyének tiszáninneni részével, a nagy-szőlló'si kerülettel nagyobbittatott, az utóbbinak területe 13 és egy törtszám négyszög-mértfölddel nagyobb, és 63—64000 lélekkel népesebb lett, mint az ungvári törvényszék területe: ezen nem jelentéktelen különbözet mind terület mind népesség tekintetében elégséges indokoknak tűnt fel a kormány előtt, hogy az ungvári törvényszéket olvassza be a beregszászi törvényszékbe. Nem volt figyelem nélkül a kormány a kereskedelmi forgalomra sem, a mely Ungvár városa részéről felhozatott; azonban ezt az ungvári törvényszék által a legközelebbi években lefolyt váltó- ós kereskedelmi ügyeknek hivatalos kimutatása alapján nem találta oly jelentékenynek, hogy azon általam jelzett általános elvtől e tekintetben eltérjen. De különben is, t. ház! én azt hiszem, hogy túlságos azon aggodalom, a mely Ungvár város kereskedelmi forgalma tekintetében az ottani törvényszék megszüntetéséből szármaatatik. Hiszen, ha Ungvár város kereskedése és kereskedelmi forgalma három óv előtti időben, azon időben t. i. midőn mig az egész országnak csak hat váltó- és kereskedelmi törvényszéke volt és midőn Ungvár vidéke és városa ily ügyekben a sokkal távolabb eső Eperjesre volt kénytelen elmenni s igazságot keresni és mégis kereskedelme emelőben volt: akkor, azt hiszem, nem lehet tartani attól, hogy azáltal, hogy most a vasúti összeköttetésnél fogva csak néhány óra távolságra eső Beregszászra tétetett át a törvényszék, kereskedelme csökkenésnek fog in-