Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-14
14. országoís illés september 15. 1875. 71 van!) De a baj e tekintetben oly nagyra nőtt, I oly súlyos, hogy ha ezen mihamarább czélszerü intézkedések által segítve nem lesz, elmondhatja j az ország Mdmivelőinek legnagyobb része: „Advenere növi, veteres migrate coloni. £í Én azt hiszem, t. ház, hogy ha az ország állapotára tekintünk, az maga fogja kijelölni a sorrendet, a melyben kell haladnunk, hogy a bajokat orvosoljuk. Én azt hiszem, a mint a trónbeszédben is hangsúlyozva van, hogy első rendbe az államháztartás rendezését, első rendbe a pénzügyek orvoslását kell sorozni. De én hozzáteszem, hogy a midőn ezen segíteni ügyekezünk, segiteDÍ törekszünk: párhuzamosan ezekkel és egyidöben ezekkel intézkednünk kell az uzsora által a nemzetre mért csapások elhári- j tása iránt is. Mert méltóztassanak meghinni, hogyha bár sikerülend is pénzügyi bajaink következményeit elhárítani ; azon káros követkéz- | menyeket, hogy a birtokosok idegenek által fosztatnak meg birtokaiktól, késő lesz elhárítani : ha az eziránti intézkedéseket egyidejűleg és első rendben a pénzügyekről való gondoskodással nem teljesíthetjük. Ha pénzügyi bajainkon segíteni akarunk, ha hitelviszonyainkon és az ország pénztelenségén is javítani akarunk, első rendben felmerül előttünk a bank-kérdés. T. ház! Ez nem uj kérdés e házban. Evek óta sürgették ezt ezen háznak minden oldalán, és én bátran mondhatom, hogy nincs a törvényhozás előtt kérdés, melyre nézve az ország közvéleménye minden pártkülönbség, továbbá vallás és nyelvkülönbség nélkül oly egyhangú és egyetértő lett volna, mint a bank-kérdésre nézve. Mindenki belátja azt, hogy egy önálló jegybank felállítása Magyarországra nézve oly szükség, melyet mellőzni semmi áron nem lehet, A trónbeszédben találok erre vonatkozólag egy tótelt; ez azonban, megvallom, engem sem föl nem világosit, sem ki nem elégit. A kormány azt mondja: kormányunk az érintetteken kívül egész buzgalommal törekszik a bank-kérdés jog- és czélszerü megoldására. Méltóztassanak megengedni, de előttem ugy tűnik fel ezen passus, mintha a kormány tanulmányozta volna, hogyan lehessen ezen kérdést ki nem hagyni a trónbeszédből; de mégsem mondani róla semmit. Engedje meg a t. ház, de én nem engedhetem meg, hogy Magyarországon bank-kérdés van. Mi e kérdés alatt rendesen azt szoktuk érteni, hogy két nemzet közt van valamely ügy, melyre nézve a vélemények eltérők a megoldás iránt. En, sem régibb, sem ujabb törvényeinkben, sem a 67-iki kiegyezésben, sem e házban a kormány által iett .nyilatkozatokban semmit nem találok, a mi a bank-ügyet kérdésessé tehetné. Magyarország érzi, nagyon érzi, ily intézet fenállásának hiányát, nagyon érzi hiányát a magyar nemzeti bank lételének; de azt, hogy ez kérdés, vagy kérdéses lehet: egyátalában megnem engedhetem, az sem törvényeinkben, sem szerződéseinkben, sem más bárminemű, minket kötelező nyilatkozatokban nem alapszik. Nem értem tehát, mit akar a kormány azzal mondani, hogy a bank-kérdést jogszerűiig fogja megoldani? Hiszen ezen kérdés semmiféle törvényben, semmiféle szerződésben nincs korlátolva. Hol van azon jogi tekintet, melyet ezen kérdésnek egyedül az ország érdekében való megoldása sérthetne ? Megvallom, hogy sokkal jobban szerettem volna, ha a kormány egészen kihagyja e passust a trónbeszédből, minthogy azt inkább compromitálja: mert jogi-kérdést csinál belőle, Én azt hiszem, t. ház, hogy a bankkérdésről, a bankügyről sokat mondanom nem szükséges, mert ennek szükségességéről itt már annyi volt elmondva, hogy én ezúttal eleget vélek tenni kötelességemnek: ha most újra és ismételve felkérem a kormányt, hogy ebben az ügyben mihamarább és haladéktalanul, egyedül a magyar nemzet érdekeinek szempontjából intézkedjék; mert én nem engedhetem meg azt, hogy a magyar kormány előtt minden teendőiben, melyet a magyar nemzet nevében végez, más szempont lehessen irányadó, mint a magyar nemzet érdeke. Megengedem, hogy más nemzeteknek is vannak érdekei; de ezekről gondoskodjék azoknak a kormánya, de a magyar kormányra nézve csak a mi érdekeink lehetnek irányadók, melyek őket cselekvéseikben igazgatják és befolyásolják. T. képviselőház! A bankügynek megoldása és egy önálló magyar jegybanknak a magyar nemzet érdekeinek egyedül szemmel tartásával való felállítása még minden bajainkon segiteni nem fog, mert habár ez képes lesz is hitelünket függetlenné tenni és szilárd alapokra fektetni; de azért ezen bank felállítása államháztarfásunknak megzavart egyensúlyának helyreállítására rögtön és egész mérvben behatni nem fog. Nekünk tehát más módokról is kell gondoskodnunk, a melyek által pénzügyeinket rendezhetjük. Én, t. képviselőház! méltánytalannak tartom azon szemrehányást, mely az ellenzéknek ugy e házban, mint a házon kivül igen sokszor tétetett, t. i. hogy az ellenzék folytonosan a negatió terén áll. Éu azt hiszem és ugy voltam mindenkor meggyőződve, hogy kezdeményezni nem az ellenzék, hanem a felelős kormány feladata; azonban lehetetlen, hogy az ország ily aggasztó állapotáben el ne mondjam a feletti nézeteimet: miként hinném Magyarország pénzügyeit javíthatni, miként hinném én Magyarország pénzügyeit rendezhetni. (Halljuk!)
