Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-12

52 12. országos ülés september 11. 1875. azon átlagos maximum, mit egy biró feldolgozott 1873. évben: 4000 darab szám (Fejcsóválás középen.) Méltóztassanak megtekinteni a. statistikai adatokat és azokból tessék engemet megczáfolni. E szerint pedig fog kelleni a két biróhoz még hármat kinevezni, vagyis a feloszlatandó ungvári törvénj^széktől. az ungvári járásbíróságot három bíróval kellene pótolni. Ha pedig ezen pótlás be fog következni, akkor nagyon természetes, hogy a segély-személyzetet is pótolni kell. Ha pedig az ungvári törvényszékhez tartozó ügyek a beregszászi törvényszékhez fognak utasíttatni: akkor mindenesetre múlhatatlanul szükséges leend, hogy a beregszászi törvényszék ungvári területére nézve bírákkal szaporittassék, és talán épen annyival, a hány bíróból áll a ' jelenlegi ungvári törvényszék. Ekkor pedig ezen bírákkal át kell menni a segély-személyzetnek is. így láthatjuk, hogy az egész ungvári törvényszék személyzetét alkalmazni kell és csak ugy fogja kapni fizetését, mint eddig kapta, magát az elnököt, a királyi ügyészt és talán az iroda-igazgatót, kiknek fizetése legfeljebb 5400 frtra megy. Tehát a tényleges megtakarítás tenne 5400 frtot. Ezzel szénben t. ház, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy Beregszászban ez időszerűit a helyiségek nem olyanok, hogy majdnem három törvényszéknek ügydarabjaif, bírói és segéd-személyzetét, valamint fegyenczeit magukba felvehessék. Tehát természetes, hogy azon törvényszéknél arra, hogy képesítve legyen a maga mttködését rendszeresen és akadálytalanul folytatni, szükséges, hogy a helyiségek felszereltessenek, hogy építkezések, esetleg átalakitások történjenek. Tudjuk igen jól, ha az állam építkezik, mennyibe szokott az kerülni. Mindenesetre fog annyiba kerülni, a mennyi ezen 5400 frfc megtakarítás tőkéjének megfelel. Pénzügyi tekintetben tehát e szerint nem nyertünk semmit Pénzügyi tekintetben hátrányosnak kell jeleznem ezen intézkedést másodszor azért, mert Ungvárt három pénzintézet működik. Ezen pénzintézeteknek évi forgalmi hat millió forintot képvisel, ezen hat millió után az állampénztárba részint bélyegjegyek, részint zálogjegyek után évenkint 12 000 frt bélyeg folyik be. Ha a törvényszék elvitetik és Beregszászba helyeztetik át. s azon pénzintézeteknek nem lesz kezénél a bíróság : igen természetes, hogy ők a váltóüzlettel fel fognak hagyni s kot vény üzletet fognak folytatni s a kötvényüzletnél az igen t. kincstárnak igen nagy kára lesz. Mert ha felveszem — a mit állítottam, hogy évenkint hat milliót forgatnak, e szerint 1.500,000 forintnyi alaptőkével dolgoznak, melynek négyszerese tesz épen hat milliót, az ezután fizetendő bélyegilleték 3899 frtot tesz, s az én előbbi számitásom szerint a kincstár az eddigi 1200 írtnak 31-szeresét veszítené, a mi 180,101 'frtot teszen. Harmadszor károsnak tartom azon rendeletet pénzügyi tekintetben azért : mert az igen t. ház minden tagja tudja, hogy az unghvári ui*adalom egyik gyöngye, a legértékesebb ingatlan vagyon, épen magában Unghvár városában fekszik. Igen természetes, hogy ha az értelmiségnek jelentékeny része a várostól elvonatik, azon város ingatlanai értékökben mulhatlanul vesziteni fognak. Egy élő példával ezen értékcsökkenésre vonatkozólag bátor vagyok a következőben szolgálni. Épen a feloszlatás! rendeletet megelőzőleg Unghvár városa concurált a kincstári regálékra, s az árverés után 500 frttal többet ígért, mint a legtöbb igérő. Ez történt közvetlen a feloszlató rendelet előtt. Az igen t. kincstár szíves volt a bérlettel a várost mégis kinálni, azonban mihelyt a rendelet leérkezett, a város kijelentette, hogy eláll előbbi ajánlatától; igen bölcsen tette, mert természetes, hogy ha ily tekintélyes testület, mint a birói s ügyvédi, — elvonul a várostól s a perlekedő felek onnan elmaradnak : a regálék értéke szükségképen csökkeni fog. Kereskedelmi és ipari tekintetben sem tartom czélszerünek ezen rendeletet, t. ház — méltóztassék megengedni, hogy kicsit hosszas legyek, azonban azt gondolom, nem lehet, hogy az igen t. ház ezt a kérdést, midőn ily lényeges jurisdictió vonatik el valamely várostól, közönyösen vegye; — kereskedelmi és ipari tekintetben károsnak tartom azon rendeletet azért, mert méltóztatik tudni, hogy minden kereskedelem és ipar feltétele a jó törvénykezés és alapfeltétele a nagy fogyasztás. Ez két oly nagy factor, a mely nélkül ipart, kereskedelmet képzelni nem lehet. A kereskedelem pedig csak ugy virágozhatik t. ház, ha maga a törvénykezés könnyen hozzáférhető, az ipar csak ugy virágozhatik, ha a consum nagy. Ha egy városnak, mint Unghvár, a melyben hét százon felül van kereskedő és iparos, váltótörvényszékét áthelyezzük Beregszászra, — a melylyel bir ugyan —vasúti összeköttetést, de egyik vasútja Unghvártól-Csapig oly lassan jár, hogy csodálni lehet, hogy a versenyfutók eddig még nem próbáltak vele futtatni, ugy hogy ezen 8 mértföldnyi utat, gyalog vagy kocsin sokkal gyorsabban lehet megtenni, — ha ezen áthelyezés folytán az igen tekintélyes birói és ügyvédi testület onnan elvonul : kétségtelen, hogy a fogyasztás csökkenni fog. Azt hiszem, t. ház, nekünk kiválólag magyaroknak, kiknek kére. kedelme oly zsenge, kiknek ipara csak most fejlődik, oda kell törekednünk, hogy egyes kereskedői és ipari emporiumokat nem hogy megrövidítsük, de sőt, hogy olyanokat mesterségesen is teremtsünk és a létezőket ekként telhetőleg támogassuk.