Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-32

82. országos ülés november 20. 1875. 373 Mocsáry t. képviselő ur felhozta azt, hogy a kérvényi bizottság nem egészen helyesen in­dokolta indítványát, midőn az illető törvény 14, §-ára alapította véleményét. T. ház! Én azt hiszem, hogy minden tör­vénynek legközelebbi czélja az, hogy végrehaj­tassák és midőn a végrehajtást különben a tör­vény nem szabályozza, hanem egyenesen az illető ministerekre bizza, és a ministerek annak mentül sikeresebb foganatosithatására itt egy lépést tett, ezt a bizottság a törvénynyel egészen összeegyez­tethetőnek találta és ezen nézetből indulva ki, ala­pitotta véleményét a 14-ik §-ra. Mocsáry t. képviselő ur indítványát nem fo­gadhatom el, mert az azt foglalja magában, ami már a kérvényi bizottság véleményében is ben, van, és mit a minister ur is itt a ház előtt kinyi­latkoztatott. Ugyanis Mocsáry képviselőtársam azt kívánja, hogy hasonló czélu rendeletek többé ne adassanak ki; a honvédelmi minister ur kije­lentette, hogy ilyet kibocsátani nem is fog, mert annak szükségét nem látja. Ugyanez benne van a bizottság véleményében is, miáltal azt hiszem, Mocsáry képviselő ur indítványa egészen elesik. Méltóztassanak tehát a kérvényi bizottság véle­ményét elfogadni. Elnök: Ragályi képviselő ur szavai félrema­gyarázása miatt kér szót. Ragályi Nándor: T. ház! Igen örülnék, ha a t. előadó ur velem egy véleményen lett volna; hanem beszéde folytán az lehetetlennek látszik előttem; mert én világosan kijelentettem, hogy nézetem szerint ezen rendelet törvénybe ütközik, okom pedig az volt, hogy félek, hogy mindig a többségnél lesz az igazság. Ezt jogom volt mon­dani: mert már itt azon nézet nyilvánult egyszer. Elnök: Fel fognak olvastatni először a kér­vényi bizottság, azután Mocsáry képviselő ur ha­tározati javaslata. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a kérvé­nyi bizottság véleményét.) W ächter Frigyes jegyző (olvassa Mocsáry Lajos határozati javaslatát.) Elnök: Azok, a kik a kérvényi bizottság ál­tal beadott határozati javaslatot elfogadni méltóz­tatnak, legyenek szivesek felállani. (Megtörténik.) A ház a kérvényi bizottság véleményét elfogadja; e szerint Mocsáry Lajos képviselő ur határozati javaslata mellőzve van= Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a kér­vények 2-ik sor jegyzékéneit 12—24 sor száma alatti kérvényekre a bizottság jelentését, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa 25. sorszám alatt Ud­varhelynek Székely-Udvarhely kövezetvámja iránt beadott kérvényére a bizottság véleményét.) Orbán Balázs: T. ház! E kérvénynek előz­ményei vannak, melyeket mint Udvarhelyszék egyik képviselője köteleségemnek tartom pár szóval a t. ház és a kormány tudomására hozni. Székely-Udvarhely városa most három éve folyamodott kövezetvám ért, mit, a belügymi­nisterium egyoldalulag a nélkül, hogy a közle­kedési és kereskedelmi ministeriumokkal az ügyet közölte volna: engedélyezett három évre. A midőn ezen szabálytalanság iránt interpelláltam s midőn Udvarhelyszék a vám ellen kérvényezett, az ak­kori államtitkár és egyik ministeri tanácsos elté­rőleg feleltek. Egyik azt mondotta, hogy a vámok kizárólag uj kövezet készítésére adományoztattak, s e nézetet tette magáévá az akkori belügyér ur is. Az államtitkár ellenben azt monda, hogy a város régi adósságait akarja e vám jöve­delmeiből törleszteni. Azonban egyik sem történt meg; mert kövezetet nem csináltak s a városnak ma 2.000 írttal több adóssága van, mint a vám engedélyezésekor volt, a vámból bejött 30,000 frt pedig látatlanul elolvadt. T. ház! e vám Udvarhely sajátságos fek­vésénél fogva nem csak az e városba menőkre terhelő, hanem sérelmes egész Csik és Udvar­helyszékre, mert e városnak fekvése olyan, hogy e két széknek fanemüekkel szászföldre kereske­dést üző lakói kénytelenek a városon menet és jövet át vonulni s igy kétszeres vámot fizetni a nélkül, hogy ott megállapodnának. Még abnormisabb helyzetbe jönnek Udvar­helyszék alvidéki faluinak lakói kiknek hava­saik a városon felül esvén, saját használatra saját érdekeikből szállitott fájókért is kénytele­nek Udvarhely városában kétszer háromféle vámot fizetni, mert a kövezetvám mellett Udvar­helyit még más két vám van, minek következ­tében e faluk roppant erdőségeik mellett piaczról kénytelenek fát vásárolni; mert Udvarhelyit a fa-árát tul haladó vámot kell fizetni. E vám a vidéki birtokosokra elviselhetlen, így például én és családom három év alatt, pontos feljegyzés szerint, 600 frtot fizettünk vámba. Vannak kik államadójuknál sokkal töb­bet fizetnek vámban, már pedig az államnak se joga se hivatása nem lehet az, hogy adófizetőinek épen legszegényebb osztályát kétszeres adóval terhelje. De e vám miatt maga a város is tönkre jut, iparosai már is kezdenek üzletükkel fel­hagyni : mert a roppant vámok miatt mindenki kerüli piaczukat s Csik és Udvarhelyszék 200,000­nyi népe szükségleteit s gabon-készletét többé nem itt, hanem a szomszédos szász városokban szerzi be s Udvarhely ipara pang és vonaglik. Ennek következtében a város és a környező vi­dék lakói is a vám iránt a legnagyobb ellen­szenvvel viseltetnek, azt megszüntetni kívánják, csak a tanács néhány tagja kardoskodik ezen csak reájuk előnyös, de mindenkire káros vám megújítása mellett. Néhányok hasznáért százezerek érzékeny kárát a t. kormány nem decretálhatja.

Next

/
Thumbnails
Contents