Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
30. országos Ilés november 18.1875. 347 el nem fogadja. Ha a t. képviselő ur oly tényeket állított volna oda, mely tények nem engednének Tectificatiot és czáfolatot: én a t. képviselő ur előtt meghajlanak ; de mit méltóztatott oly nagy tényként felhozni ? Legyen szabad a t. képviselő urnák emlékezetébe hozni az általa mondottak. A t. képviselő ur három pontban sorolja el azon nagy tényeket, melyek miatt megtagadja a költségvetést ettől a kormánytól, a mely kormány pénzügyministere ugy appreciálja a budgetet, mint én, hogy meg hazudtoltatik a tények által s igy ő ezen kormány iránt bizalommal nem lehet. Elmondtam, hogy mily nagy tévedésen alapszik azon állítása, mely szerint azt mondtam volna, hogy az év első felében vagy hét hónapjában, vagy bármi részében 8 millióval fog több bejönni 1875-ben, pedig nem jött be 8 millió forint, még a három évnegyedben sem. A t. képviselő ur be fogja ismerni, hogy azon tény legalább nem czáfolt meg engem: mert én fölolvastam az adatokból és saját szavaimból el is számoltam az egyes tényezőket, hogy fél évre 5 milliót mondtam, és ez bejött; egész évre pedig 7 — 8 milliót mondottam és ebből 6-od fél millió már is bejött és igy talán még bejöhet a többi is. (Ellenmondás a szélső balról.) Engedelmet kérek, jogában van a t. képviselő urnák kételkedni még most is; de én a magam részéről világosabban az ellenkezőjét annak, a mit állított és rólam mondott: bebizonyítani nem vagyok képes. Tehát ezen állítása a képviselő urnák elesik, és mint tévedését a képviselő urnák én nem vitatom tovább, A másik, a mit mond: az, hogy miként fogja fel a kormány az adó reformot, bizonyitja, hogy a catasternél elkölt 2 milliót és bevesz 1876-ra 1 milliót. Nagyon helyesen megjegyeztetett ennek ellenében már ezen az oldalon, (szóló a középre mutat) hogy micsoda véghetetlen félreismerése ez a tényeknek és én épen a t. képviselő úrtól, nagyon csodálom azt, ki ezen törvénynek a főrendiházban hosszú időn keresztül szakavatott és nagyon jártas előadója volt, nagyon csodálom, hogy azt gondolja, hogy két milliót adunk egy millióért. Ha igy volna is : akkor is azt mondhatnám, hogy az egy millió állandó és akkor egyszer kettőt kilehet érte adni; de nem is igy van, a két milliót nem csak ezért adtuk ki: ez az egész munkának első évi költsége, melynek nagy részét ez a kiigazítás veszi igénybe, de ezen első kiigazítás többet is fog hozni egy milliónál. Ezen kiigazításnak egyébiránt nem csak azért van nagy haszna, a miért a képviselőház elrendelte, hogy a bevételi többletet biztosítsa: hanem összekötve most már a dolgot: azért is, mert végtelenül megkönnyíti a további munkálkodást, és már az által is kifizeti magát. De nem is egy millió jövedelem csökkenésről van szó, mint ezt az indokolásban meg is jegyeztem és a pénzügyi bizottságban előadtam. Nem tehetek róla, ha a t. képviselő ur nem méltóztatott arra reflectálni' hogy én a földadó szabályozás első stádiumától már azon adatok alapján, a melyekkel ma bírunk, várok harmadfél millió töbletet: mert e munkálatok mai stádiumából itélve, megtéve az egyes járásokban a stichpróbákat, bogy mennyi fog bejönni, körülbelől 8 és 10°|Ü a tiszta jövedelem emelkedése és ugy az adóalap fog szaporodni körülbelül harmadfél millióval; és mert én egy milliót veszek fel: teljesen azon argumentummal méltóztatott élni, a melylyel máskor Simonyi Ernő képviselő ur élt, hogy csak ennyi fog befolyni, mert egy milliót vettem fel. Hisz nem azt mondtam azzal, hogy csak egy millió jönne be; azt mondtam, hogy legalább is ennyi j'ön be 1876-ban, mert a kivetések 1876. derekán fognak történni; elő lesz írva 2>/ 8 millió, de csak egy millió fog bejönni. Már kérem, ez nem oly argumentum, mely egy csép világot sem vet arra, hogyan fogom fel az adóreformot. Hogy hogyan fogjuk fel az adóreformot: kijelentettem a t. ház előtt. Én ugy fogom fel, mint nagy munkát, — melynek kezdeményezése meg is történt a földadó szabályozásával, én melyet ki kell terjeszteni összes adórendszerünknek ös.zhangba és egyöntetűvé, arányossá tétele szempontjából. Ezt mi megfogjuk tenni annak idejében ; de a felhozott argumentumból absolute ezen adóreform iránti felfogásom helytelenségét következtetni nem lehet. A harmadik, a mit mint oly tényt felhoz, mely feljogosltja őt arra, hogy a költségvetéstől elforduljon: az, hogy mit tettünk a vasutakkal? Kierőszakoltunk egy törvényt és ezen törvény alapján akartuk a vasutak csoportosítását eszközölni és végre nem történt semmi. Én kijelentettem az exposé alkalmával e házban, hogy igenis szükségünk volt ezen törvényekre és annak morális hatására, hogy a vasúti ügyek még roszabbá össze ne bonyolódjanak, romokká ne legyenek, akkor a mikor rendezni akarjuk. És e törvény meghozta ma a maga hatását. De mi nem élünk ezzel a felhatalmazással azért, mert ez a körülmények szerint nem volt szükséges és czélszerü. Akkor a túloldalról, és talán a t, képviselő ur részéről is azzal az ellenvetéssel találkoztunk, hogy a kormány a választások előtt kierőszakolja alkotmányellenesen ezen törvényt, és vissza fog vele élni. Most mikor mi azt mondjuk, hogy nem volt szükségünk erre a bizalomra, mert anélkül is megtette a törvény a maga morális hatását; most azzal — a minek ellenkezőjével akkor, nem mondom ő, de mások gyanúsítottak —vád alakjában találkozunk, és szemrehányás tétetik: miért nem éltünk azzal, a mire előre kimondták reánk, hogy vissza fogunk vele élni és ez szolgál alapjául a t. képviselő ur bizalmatlanságának. (Helyeslés a középen.) Nem akarom vitatni, mennyire jogosult 44' !:
