Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
348 30. orsaágps ttlés november IS. 1875. a t. képviselő ur magatartása a költségvetéssel szemben, ő a maga szempontjából jogosultnak tartja; én a magam szempontjából kifogásolom azt. De ha a t. képviselő ur semmivel mással nem birja motiválni ezt, mint azokkal, melyek részint félreértésen, részint tévedésen, részint nem helyes felfogáson alapszik: akkor az ő higgadt, loyalis objectiv tárgyalási modorától elvárom, hogy a maga részéről ezen költségvetést most már felvilágosítva lévén — elfogadja. (Derültség. Helyeslés a középen.) Azt mondják t. ház! hogy nem egyéb ez a politika—és ezt nem csak a t. képviselő ur mondja, mások is mondják,—mint az egyenes adóknak erőszakolása a végletekig. Hát mink van minekünk más — elég baj hogy igy vagyunk, mint termeléssel foglalkozó, iparral és kereskedelemmel nem biró ország — mint az egyenes adók? Tessék elhinni, hogy mi nagyon szívesem nyúlnánk más eszközökhöz, érezzük annak nehézségét első sorban mi; de a helyzetet megváltoztatni nem bírjuk, 1868-ban leraktuk állam háztartásunk alapjait a mai alakban nagyköltséggel és beruházásokkal, visszaszereztük az ország területi integritását, meri . udtunk a szomszéd társországgokkal, ezt helyesen tettük; de ez mind pénzbe került. Századok mulasztásait akartuk pótolni és mohón erőnket túlhaladó mérvben akartuk fejleszteni, nem eszközeink, nem erőnk mérvéhez képest fejlesztettük minden intézményeinket; hanem azonfelül nagy költséggel. Ezt mind megtettük, mind berendeztük akképen és megkötöttünk 300 és annyi millió adósságot és ennek kamataival terheltük a költségvetést mint állandó tétellel 23 millió frttal, és még 15 millióval a vasúti garantiák alapján: ez már maga tesz 38 millió frtot; és most azt mondjuk, hogy e terhet nem birja meg az ország. Ezen investitióknak az árát meg kell adni. Azt mondani, hogy az ország nem bírja elviselni következéseit annak, azon beruházásoknak, melyeket érette tettünk, melyek léteznek : ugyan micsoda ellenmondás ez? Ugyan mit tettünk 1868 óta, hogy a felvállalt kötelezettségnek urai legyünk ? tettük azt, hogy jövedelmeinket fokoztuk volna azon mértékben, a melylyel megterheltük ezen országot? Sokáig nem tettünk semmit a bevételek emelkedésére. Megfogom mondani, mennyivel fokoztuk az adókat: mikor száz meg száz millió kölcsön pénzt befektettünk.' 1868-ban rectificáltuk a házadót, és a házbéradót ' egy kicsit emeltük, de nem nagyon, leszállitottuk a sónak árát, eltöröltük a hirlapbélyeget és az erdélyi utvámokat, ezzel tehát nem hogy emeltük volna az adót, de csorbát ütöttünk a jövedelmen. 1873-ban mégis már megsokaltük, hogy mi csak költünk ; de jövedelem fokozást nem szeivünk : akkor sjz adóemelés terét megkísértettük, behoztunk egy illeték törvényt, mely egy millió jövedelmet hozott és egy 4 a j 0-os pótadót vetettünk ki. Ez , körülbelől leszámítása után az akkori leengedéseknek hozott 1 millió 700 ezer frtot. Ennyivel emeltük az adót 1868 óta; mig másfelől megterheltük az országot 15 millió garantiával, 23 millió adóssági kamattal és minden intézményeink költségének megkettőzésével és emeltük . 3 negyedfél millió frttal az adót. Igen természetes, hogy most ránk szakadt a helyzet, a mi elől ki nem téimetünk, a mit fizetni kell, hogy a minek leraktuk alapját 1868-ban, annak aratjuk most gyümölcsét! Már akkor, midőn azon kötelezettségeket elvállaltuk, mondtuk, hogy áz. egyenes adók utján, ha más eszközeink nem lesznek : kötelességeink teljesítésével fogunk megbirkózni. Es ezen elvállalt kötelezettségek mellett, oly költségvetésben, melyben 120 millió a fix, a melyből nem lehet lealkudni semmit, ezzel szemben azt mondani, hogy nem birja az ország az adóemelést, hogy itt nem segít az , adóemelés : ezt oly álláspontuak tartom, a melylyen Magyarország pénzügyeinek rendezése nem érhető el soha. Egyszerűen az a kérdés és nem más, segit-e más eszköz, teszi-e nélkülözhetővé e keserű poharat? egyéb segélyforrás olyan operátiókkal, _ mint. a minőkre Kállay képviselő ur rá mutat, a melyekre nagyon helyesen — dicsérem óvatosságát — sietve megjegyzi, hogy hiszen nem ezek ám az Ö pártjának titkos fináncztervei, hanem csak felemlíti azokat olyan operatiókkal,-.-. mint az államvasutak bérbeadása, az államvasutak eladása és részletes kölcsönök; ilyen operátiókkal elíedni mesterséges utón lehet egy-két évre a deficzitet, de valóban fedezni azt és egészséges pénzügyi politikát űzni nem lehet: mert ki fogja ütni a szeg magát a zsákból és meg fogja bőszülni magát, hogy csak palliativ eszközökkel segítettünk a bajon. Igaz, nem lesz oly könnyű az adóemelés; de kénytelen vagyok t. Mocsáry Lajos képviselő urnák és a túloldal egyik tisztelt szónokának állítását — a jobboldali ellenzékből — alaptalannak jelenteni ki, hogy húsz millióval több adót kérek. Ez, engedelmet kérek nem áll: mert én 1875-höz képest nem követelek többet, mint 8 millió adóemelést. Hogy 18 millió egyenes adóval többet irányzók elő, mint a mi befolyt. 1874-ben: ez onnan van, mert különféle factorok alapján remélem ezen több bevételt, a cataster rectificatiója, a luxus adó, a szállítási adó után az adóhátralékok liquidatiója és felosztása, az uj adókezelési rendszer folytán stb., tehát nagy részben olyan adózóktól, kik e czimen és oly összegben eddig nem adóztak; és ugyan kérem nem vagyok-e jogositva mindezek után követelni 4 millió adóhátralékot? mikor az adóhátralékból azt kívánom, hogy 'j^-ed részt fizessenek be: hát ez 'olyan túlfeszített követelés?
