Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-29
29. országos Illés november 17. 1875. 317 vényt, megho7ott törvényt meg lehet változtatni: ha az tudniillik a gyakorlati élet tapasztalatai által, vagy kérlelhetlen financzpolitika által olyannak bizonyult be, mely a nemzet életének meg nem felelő; azért én magam részéről a megtakarítások első helyére a 9 ministeriumnak 3-ra való leszállítását, vagyis 6-ra való helyezését véleményezem és ez által azt képzelem, hogy mintegy 380 ezer forint megtakarítás lenne elérve. Egy igen lényeges megtakarítást vélek eszközölni a törvénykezésnek a közigazgatással való egyesítése által. Mindig állítottam t. ház és ezen állításomat fenntartom ez úttal is, hogy a reformok terén Magyarország ezen 8 év alatt, mely idő alatt ujabban felvett alkotmányos életét éli, annyira haladt, hogy viszonyainknak megfelelőleg azt lehet mondani, hogy a haladás túlságos volt. Különösen igen t. ház! egy irány lett megállapítva a magyar törvényhozásban, a mely irány mindig külföldi államoknak intézményeit tűzte magának mintaképül, a mely irány eredményezte azt, hogy a külföld idegen intézményei honosíttattak meg nálunk. A/ igen természetes, hogy minden theoriának meg vannak a maga jó oldalai. Azonban azon theoreticus, ki elméletét a gyakorlat terén érvényesíteni akarja, és a nép szellemével, szokásaival nem számol: a gyakorlatban mindenesetre fenakadásra fog találni. Egyik ilyen reform volt az, melynek szelleme 1871-ben az akkori országgyűlést átlengette; üyen reform volt az, mely a törvénykezést a közigazgatástól elkülönítette, mely a törvénykezést a megyék kezéből kivette, és a kormány kezébe tette le. Ezen reformnak a gyakorlati téren kétségtelenül voltak eredményei, De ezen eredmények egyátalában nem mondhatók jóknak; sőt ellenkezőleg roszaknak, rosznak törvénykezésileg, roszaknak pénzügyileg. Az előttem szóló t. képviselő ur Várady Gábor meggyőzött ugyan engem arról, mert számtételeiben nincs okom kételkedni, s azoknak hitelességét elismerem, hogy a magyar törvénykezés az osztráknál jobb, hogy a magyar biréság a maga feladatánaK, hivatalos kötelességének jobban megfelel, mint a Lajtán túli. Megengedem t. ház ;;|de megengedi nekem az előttem szóló is azt, hogy az 1871-iki törvénykezés Magyarországban sokkal jobb volt, mint a jelenlegi. Pénzügyileg azon reformnak szintén véghetetlen hátrányai voltak; mert a mostani törvénykezés a közigazgatással együtt kerül 12 millió néhány százezer frtba, mig 1871-ben az összes közigazgatás és az összes törvénykezés került mindössze 7 millió háromszázezer frtba. Tehát a reform nekünk 5 millió 3 százezer frttal többe került. A törvénykezéssel eddig nem voltunk megelégedve. Most azon kérdést vagyok bátor tenni, ha a feloszlatott 43 és a feloszlatandó 23 törv. szék működését beszüntette: mit fogunk mondani? azt, hogyha eddig rósz volt 120 mellett: akkor természetesen 63 mellett még rosszabbnak kell lennie. Annak, hogy az 1871-diki törvénykezés ! jobb volt a mostaninál, megvannak okai; mert akkor nem csak a megyék gyakorolták a törvénykezést, hanem a városok is. Gyakorolták a városok kir. törvényszékeik által, gyakorolták a rendezett tanácsú városok sommás bíróságaik által. A városoknak volt 1871-ig 59 törvény székök. Azon törvényszékek mindenütt oly helyeken voltak elhelyezve, hol a kereskedelem, forgalom, ipar azt megkívánta. Ezen törvényszékek képesek voltak arra, hogy a perlekedő közönségnek minden alkalommal, minden időben gyors igazságot szolgáltassanak. Ezen törvényszékek voltak azok, melyek az államnak egy krajczárjába sem kerültek. Sőt, t. ház fájdalom ugyan, de tény, melyet senki sem fog megcáfolni és elvitatni, hogy a szegény perlekedő népnek az úgynevezett bagatell ügyekben 10, 15 — 20 forintos ügyekben, mai nap nincs is bírója. Azon tételt állítom fel t. ház, habár el kell ismernem, hogy politikai és jogi téren Magyarországnak sok capacitása van; de bátran állithatom, hogy a demarcationális vonalat meghúzni a közt, mi tartozik a mostani viszonyok közt a politikumhoz, s mi a juridicumhoz: a legelső tudósnak sem fog sikerülni. Hogy lehessen már most feltételezni a szegény igazságkereső félnél, ki a törvénykezésben járatlan, hogy tudja: kihez menjen az ő peres ügyével: ha elmegy a politikai hatósághoz, azt mondják, hogy a juvidikumhoz tartuzik ; ha elmegy a másikhoz: azt mondják menjen ismét vissza az elsőhöz, és igy azon fél, a ki igazságot keres, ki jogainak megvédését a birónál keresi, — igazságszolgáltatás helyett azt nyeri, hogy többnyire sétálgatni küldik. Én azt hiszem t. ház, bár mennyire fogunk is okoskodni, bármennyire akarjuk is modernizálni a mi szokásainkat, viszonyainkat: a nép szellemének megfelelő más institutiókat mint azokat, a melyeket évezredes gyakorlat életbe léptetett és szentesitett, nem fogunk találni. Lényeges megtakarítást vélek eszközölni t. ház az oktatásügyi tárczánál. E tárezánál a főigazgatók számára 27,000, a tanfelügyelők számára 160,000 forint van felvéve. A ki tudja azt, mi a főigazgatóknak teendője, az tiszta és nyugodt lélekismerettel bele egyezhet ezen tétel törlésébe. Azon főigazgató urak nem egyebek, mint expeditorai az igazgatóknak és a ministereknek. Ők közvetítik az igazgatók és a minister közt
