Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-29

316 29. országos ilíés noTewber 17. 1875, fog; mert midőn egy nemzet a helyzet teljes ismeretével bir, midőn a bajokat orvosolni kész s az ezekhez szükséges eszközöket nem vonja meg, midőn ezen nemzet a helyzet magaslatán álló kormánynyal rendelkezik, mely a viszonyok, bajok és orvoslási eszközök ismeretének tudatában öntudatosan cselekszik: az a nemzet el nem veszhet, az a nemzet élni fog. Elfogadom a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a középen.) Mocsáry Géza: T. ház! A költségvetési vitába én a magam részéről nem folytam volna be, azonban az igen t. háznak mindkét ellenzéke a szabadelvű pártnak azt vetette szemére, hogy a választás aiatt más volt a programmja, s a választás után ismét más programmot követ. Ezzel az igen t, ellenzék mindkét árnyalata azt akarta kifejezni, hogy a kormánypárti képviselők más programmal választatták be magukat, és midőn a házba bejutottak, más programmot követnek. Én azt hiszem, igen t. ház, hogy az ellenzéknek ezen insinuatiója ez alkalommal teljesen alaptalan; alaptalan különösen én irányomban, ki a választások alatt a szokásos modorban szóval ós Írásban választóimhoz programmot intéztéztem. Azon programmban világosan jeleztem azon álláspontot, hogy én Magyarországnak háztartását, uj adóemeléssel rendezni nem óhajtom, hogy én, ha esetleg a legközelebbi költségvetés alkalmával az egyensúly adóemeléssel szándékoltatnak helyrehozatni: annak múlhatatlanul ellene fogok szavazni. Igen, t. ház! azon szomorú tapasztalatokat kellett a múltból merítenünk, hogy igen sokan a képviselőjelöltek közül mondtak programmot, ezen programmok alapján megválasztattak és midőn bejutottak a házba: a legelső dolguk volt a programmtól eltérni, és ez azt eredményezte, t. ház, hogy a választó közönség a programmok iránt nagyon bizalmatlan lett; ez azt eredményezte igen t. ház, hogy némileg a választó közönségben az alkotmányosság legszebb joga, a választóig jog irányában némi hidegség mutatkozott. Én t. ház erkölcsi kötelességemnél fogva, melylyel választóimnak tartozom, kötelességemnek tartom épen azon felhívás következtében, mely az ellenzék részéről intéztetett, a költségvetési vitába befolyni és mindjárt kezdetben azt mondani, hogy én a költségvetést azért: mert az egyensúly adófelemelés által szándékoltatik helyrehozatni, az általános tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) De nem csak azért nem fogadom el t. ház. Meggyőződésem szerint vannak és léteznek oly módok, a melyekkel a mutatkozó 8 millió fttnyi hiányt adó felemelés nélkül is belehet hozni. Hanem azért sem akarom azt megszavazni: mert meggyőződésem az, hogy az adóemelés csak a papíron fog maradni; meggyőződésem az, t. ház, hogy a kormáuy akkor, midőn eme bevételi positiójára fekteti a súlyt: tévedni fog; meggyőződésem az t. ház, hogy egy képviselő sem teheti azt, ha a kormány párthoz tartozik, hogy a kormány részére oly eszközöket szavazzon meg, a melyekről előre meg van győződve, hogy a kormány működését czélhoz nem fogják vezetni. Én is igen sajnálom t. ház, hogy nagyra becsült pénzügyi ministerünk nincs jelen : mert most beszédemet az ő expozéjára akarom fektetni. Az igen t, pénzügyminister ur azon költségvetést, mely nekem is, miután az eddigiektől eltérőleg nagyon örvendetes haladást tüntet fel, véghetetlen örömömre szolgál, igen szép és terjedelmes exposéjára fektette. Ezen exposéban három főelvet állított fel az igen t. pénzügy minister ur. Azt mondta ugyanis: hogy Magyarország költségvetésének a megtakarítások elvén kell nyugodnia. Magyarország költségvetésének a jövedelmek szaporítása elvén kell nyugodnia, és végre azt mondta, hogy Magyarország költségvetésének a reformok elvén Kell nyugodnia. Ami az első tételt, illeti, már bátor voltam k,nyilatkoztatni azt, hogy a költségvetésben a megtakarításokat illetőleg igen kedvező positiók fordulnak elő. A költségvetés 8 millió frtnyi megtakarítást tüntet fel, annyit t. ház, 1867. óta kilencz költségvetés közül összesen véve egyik sem tüntet fel. Azonban én azt hiszem t. ház, az igen t. pénzügyminister ur akkor tévedett; midőn azon tételt, állította fel, hogy a megtakaritások határai az ő részéről megszabattak és hogy azontúl lépni nem lehet és nem szabad anélkül, hogy a működésben levő organismus megakadjon. E tekintetben térnek el nézeteim az igen t. pénzügymjnister ur nézeteitől. Én azt állítom t. ház, hogy bizonyos előzményeknek életbe léptetése, bizonyos rendszabályok vissza vonása és bizonyos uj törvények alkotása által igenis azon határt, mely a megtakarításokat környezi, még kijebb lehet tolni. Az egyébb részletekre vonatkozólag van olyan tétel, melyeket én is a megtakaritások közé vonni akarok, a mely tételt a t. jobboldali ellenzék quasi programmul állított fel. Ezen tétel a ministeriumok létszámának csökkentése. Igen tudja a t. ház, hogy Magyarországnak van kilenCz mlnisteriuma; azt is igen tudja a t. ház, hogy alig van ország, alig van állam, a mely viszonyitva oly nagy adó-kulcscsalküzdene, mint a miénk; sőt állithatom t. ház, hogy elsőt tekintve pénzügyeink a legutolsó helyen állanak. Igaz, hogy a ministeriumok számát az 1848. ki törvények szabják meg. Az akkor alkotott törvények a ministenumok számát 9-ie tették. De

; van mód rá igen t. ház, hogy az alkotott tör-