Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-29
314 29> wszágos ülés november 17. 1875. A bankügyben t. ház! hasonló nézetben vagyok. Azt hiszem, mindnyájan kívánjuk az önálló jegybankot, legalább ez ellen itt a házban szó nem emeltetett; azonban ma t. képviselő urak, midőn Törökországban és sok másutt insolventia lépett előtérbe és e miatt a pénzvilág nyomott állapotban van; midőn a, pénzemberek mint csigák házaikba húzódnak vissza, midőn Berlin ugy mint Bécs; Bécs ugy mint London — a szerencsés Francziaországról és Parisról itt nem szólva — bizonyos „non putarem" aggasztó nyomása alatt nyögnek: akkor t. ház! vádul emelni a kormány ellen azt, hogy a bankügyet ép most miért nem állítja előtérbe, azt hiszem igen gyenge fegyver; és ha volna ennek a gyenge, tompa fegyvernek mégis bizonyos éle: ugy ezen él a támadók ellen fordul. Mert azon véleményt költheti bennünk, legplább bennem, hogy az ily kifogást tevő a struez madár fajához tartozik, mely madár a homokba dugja fejét, midőn a vészt látja. A hadsereg leszállítását illetőleg a t. ellenzékkel ismét egyet értünk elvileg. Én nagyon jónak, czélszerünek tartom a sehweiczi miliz-rendszert; én is azon meggyőződésben vagyok, hogy a roppant hadsereg költségei alatt előbb utóbb leroskadnak a monarchia népei és azt hiszem, hogy az improductiv czélokra fordított ezen tetemes kiadások elvégre teljesen elnyelik a productiv költségekre szükséges fedezetet. Sőt tovább megyek. Én Fis chhof Adolf inditványát sem tartom utópiának, melyben a hadseregek reductiójára egy átalános lefegyverkezés érdekében nemzetközi congressust indítványoz, épen most, midőn Európa hét milliárdot költ évenkint a hadsereg fentartására és midőn csaknem három millió ember áll fegyverben, három millió munkaképes ember vonatik el a munkától. Én mindezt helyesnek és üdvösnek tartom ós támogatni fognám Fischhof Adolf inditványát annak idejében; mert nem adom fel a reményt, hogy azért, mert valami ma nem lehetséges: az sohase történhessék meg. De ebből t ház nem az következik, hogy Ürményi Miksa t. képviselő ur és elvtársai példáját kövessem, hogy mert nagy a hadsereg, hogy mert a reductióra nézve semmi sem történt, mert a hadsereg költsége felemészti az ország anyagi erejét: azért ne szavazzam meg a költségvetést; sőt ellenkezőleg, mert tudom — és ebben igazat fog nekem adni Ürményi t. barátom is, hogy a védtörvények kötelezik a kormányt, és köteleznek bennünket. Ezen törvények megváltoztatására lehet és kell is annak idejében munkálkodnunk és épen azért, hogy a kormány ezt és idevonatkozó intézkedéseit megtehesse, és hogy ezeket meg fogja tenni, arról meg vagyok győződve: nem kívánom a kormánytól megvonni az eszközöket, hanem megszavazom neki a költségvetést. (Helyeslés a középről.) S itt t. ház, nem hallgathatom el azt, a mi a delegatiókra nézve mondatott. Vádoltatik a de| legatió működése, hogy megszavazta a hadsereg fentartására szükséges, elismerem roppant költségeket. Én is a megszavazok közzé tartoztam és tettem ezt t. ház, tiszta lelkiismerettel polgári és hazafias kötelességem fájó bár, — de teljes érzetében és azon meggyőződésben, hogy másként nem cselekedhetem. Tudom én azt, hogy e rendszer hibás, hogy épen ezen rendszer hibás volta miatt improductiv czélokra fordittatik a kiadások nagy része, mely kifoly, kiömlik az országból és ebből, mondhatni semmi sem szivárog vissza, pedig a tenger is kiszáradna, ha az esőből, folyókból és erekből nem kapná vissza a más utón elpárolgott vizet. Mindezt tudom én ; de egyszersmind tudom azt, is, és tudják az ellenzéki t. urak is, hogy ezen súlyos bajok gyökeres orvoslására első sorban a törvényhozások hivatvák, és nem a delegatiók. A delegatiókat köti a törvény, köti a keret, köti a hibás rendszer: e tekintetben több nem történhetett. És én itt egy vonallal tovább megyek, mint ment Csernatony t. barátom, ő azt mondta, hogy a kormány-párt minden tagja megszavazta volna a költségeket. Azt hiszem, hogy megszavazta volna ezeket Ürményi és Simonyi Ernő barátom is, föltevésem jogosult; mert különben azt kellene, föltennem, hogy inkább koczkáztatnák a hadsereg harczképességét, a monarchia és igy Magyarország lételét is: mint sem ellenzéki álláspontjukat csak egy vonalig is feladják; mert hazafiságukra, mély belátásukra való tekintettel ezt föltennem nem szabad. Ennyi az t. ház, a mit épen az időre való tekintettel az ellenzéki ellenvetésekre röviden megjegyezni kívántam. A mi saját álláspontomat illeti e költségvetéssel szemben, lehet, hogy e tekintetben egyedül vagyok e házban; de én azt hiszem, hogy bizonyos tételeknél a kormány a megtakarítások terén talán messzebb is ment az egyensúly helyreállítása érdekéből, mint a menynyire első vonalon mennie kellet volna. Én attól tartok, hogy ez a befektetett, tőkék rovására történik, hogy e befektetett anyagi és szellemi tőkék gyümölcsözővé tétele lesz az által kockáztatva. Csak egy pár példát hozok fel t. ház; mert a részletes tárgyalásnál erre bővebb alkalom nyílik. Mindenütt, halljuk azon kifogást, a mit én szólási formánál alig mondhatok egyébnek, hogy igazságszolgáltatásunk rósz és drága. Sem az egyiket,sem a másikat nem ismerhetem el föltétlenül. A mi az Igazságszolgáltatás úgynevezett roszvoltát illeti, figyelmeztetem az illetőket, hogy nálunk büntetőtörvénykönyv, büntetőperrendtartás nincs, a polgári törvénykönyv tételeit a corpus jurisból és a döntvények tárából kell kiböngézni, a polgári perrendtartás gazdag hiányokban. Ha ezen számos hiányát törvényeinknek figyelembe vesszük, ugy azon lehet csudálkozni t. ház, hogy az igazságszolgáltatás meg nem akad, hogy az csak olyan is, mint a milyen; s