Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-29
29. országos Ülés november 17. 1875. 313 nem állította előtérbe, és hogy a hadsereg reductiójára semmit sem tett. A kevésbé jelentékeny ellenvetéseket az idővel gazdálkodás szempontjából nem érintem. A mi az adóképesség emelését illeti, mindnyájan elismerjük ennek szükségét, hangsúlyozta azt ismételve maga a pénzügyminister ur is. De ha tudjuk, hogy a kormány működése •óta alig néhány hónap telt el; ha tudjuk, hogy midőn uj épitkezesröl, vagy csak tatarozásról van is szó, a romoknak, a törmeléknek, az útból eltisztitásáva is idő kívántatik; ha tudjuk, hogy az adóképesség emelésére irányzott intézkedéseknek sikerét huzamos idő után, gyakran csak évek hosszú során lehet biztosan észlelni: akkor azt hiszem, hogy az ellenzéknek ezen kifogása a kormány eljárása ellenében nem igazolható'. Sőt ezzel ellenkezőleg kijelentem azon meggyőződésemet, hogy a kormány azon az utón van, mely az adóképesség emelésére biztosan elvezet. És ezen állításomnak igazolására rövidség tekintetéből elégségesnek tartom rámutatni a kormány által már is előtérjesztett, és előterjeszteni megígért törvényjavaslatokra. A mi a megtakarítások legszélsőbb vonalát illeti ; én nem hiszem, hogy Jegven közöttünk valaki, ki e legszélsőid) vonalt kijelölni képes legyen; annyi azonban tény, hogy a kormány az 1876-iki államköltségvetésben elment azon vonalig, melynek átlépése nézetem szerint azonos volna az administratio chaoticus megzavarásával, azonos volna a rombolással. Ez állításomat legfényesebben igazolja maga a pénzügyi bizottság eljárása, mely bizottság minden erejét megfeszítette, hogy mit és hol lehessen lenyirbálni a költségvetésből; de bizony nagyon keveset talált lenyirbálni valót. Ezen állításomnak még egy élő bizonysága is van; az én igen t. barátom Zsedényi Ede, a megtakarítás nagy mestere, és a takarékosság kiváló szószólója itt a házban, kiállította a bizonyítványt, — és ennek tekintélyes voltát nem fogja a t. ellenzék kétségbe vonni, — kiállította a bizonyítványt, hogy a kormány szakitott az eddigi pénzügyi politikával és azon utón van, mely az egyensúly helyreállítására fog vezetni. És ha mindezekkel szemben valaki ezt elégségesnek nem tartja: ezt, azt hiszem, csak azért teszi, hogy a különvélemény indokolására okot keressen ; vagy ugy gondolkodik, mint gr. Dessewffy Aurél t. képviselő ur és társai, kik azt mondják, hogy ugy administrativ, mint igazságszolgáltatási, hadsereg szervezési uj rendszer kell, s míg ez megnem történik, addig javulás nem várható; addig tehát a költségvetést meg nem szavazza. Nem tudom, mit mondana t. képviselő ur és mit mondanának elvtársai azon orvosokhoz, kik a beteghez hivatván azt mondanák, hogy ez bizony nagy beteg, sok mindenféle baja van, orvosolnunk kell rögtön; de nem találunk más KÉPV.H. NAPLÓ 1875-78 I. KÖTET. módot, mintha ez a beteg a különböző bajok elleni orvosszereket együtt és egyszerre beveszi. A halál ez utón kikerülhetlen; míg ha bizonyos rendszer követtetnék, bizonyos egymásután: a megmentéshez inkább lehetne remény; azonban a mi t. ellenzékünknek egyszerre kell a bankügy megoldása; az önálló vámterület felállítása; a sulyegyen helyreállítása; a hadsereg reductiója és ha mindez egyszerre nincs meg: nem szavazza meg a költségvetést; más szavakkal: hadd álljon meg a gépezet, hadd szüntettessék meg annak minden működése, a helyett, hogy egymásután követve, az egyes hiányok javításához hozzá fognánk. A t. ellenzék ezzel egy Procrustes ágyat állit a ház elé, még pedig a rövidebbet, — mert a megelőző fmancz politikusok a hosszabbat alkalmazták— sezen Procrustes ágyba beleszorítja pénzügyi, nemzetgazdászati, földművelési, culturalis intézményeinket mind, s azt mondja: mindazt, a mi ezen ágynál hosszabb, irgalmatlanul lenyirbáljuk. Én azt hiszem t. ház! hogy ily eljárás mellett a t. képviselő urakat az ellenzék mindkét oldaláról igen jól lehet alkalmazni az amputáló műtők, az operateurok sorában, a hol nyirbálni, metszeni, vagdalni kell; de a hol idült bajokat, még pedig számosat, egymásután, a tudomány rendszere szerint gyökeresen kell gyógyítani: ott. nemigen fognának alkalmaztatni. A vámügyre nézve t. ház! — különösen az ellenzék ezen részéről (a szélső baloldalra mutatva) — gyakran hangsúlyozták az önálló vámterületet. Én ezt t. ház! alig tekintem egyébnek kihívásnál, kihivásnál a kormány irányában, hogyha majd a kormány kifejti álláspontját, kitárja ez iránti politikáját: a megtámadásra több és több tér mutatkozzék; s én helyeslem, hogy a kormány ezen különben indokolható ellenzéki cselfogással szemben nem engedi magát positiojából kicsalatni; mert ez nincs napirenden, s ha volna is, a törvény .... hiában integet Madarász t. barátom, mert igy áll — a törvény szabályozza a vám- és kereskedelmi szövetséget, szabályozza ennek feloldási módját, s az a törvény kötelező a kormányra és mindnyájunkra nézve. Ezt nem ignorálhatjuk. Azonban ettől eltekintve, t. ház! nincs köztünk senki, még az önálló vámterület legbuzgóbb barátai közt sem, aki merészen azt állíthatná, hogy az önnálíó vámterület feltétlenül jobb, mint a közös vámterület még azon esetben is, ha e téren érdekeink kielégíttetnek. (Mozgás a baloldalon) Én, t ház! sok tekintetben elismerem az önálló vámterület előnyeit és fölényeit hazánkra nézve, szemben a közös vámterülettel; mégis ugy vagyok meggyőződve, hogy a kormány hibáznék, sőt könnyelműséget követne el: ha a lehető legkedvezőbb egyezmény létesítésének még csak útját is elzárná, azt meg se kísértené és mindjárt első vonalban hozzá nyúlna az ,,ultima ráfiéhoz". 40
