Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

28. országos ülés november 16. 1875. 9SQ közös költségeink lenem szállíttathatnak azon mértékre, a melyen tul sem Magyarország sem Austria azokat meg nem ^birja. (Atalános helyeslés.) Ezen óhajtással és ezen kéréssel végzem beszédemet, elfogadván a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk hosszan tartó helyeslés a középen.) Zichy Nándor gr. T. ház! (Halljuk!) Bocsássanak meg, hogy ha nem frázisok, nem tisztán elméleti igazságok, hanem leginkább concrétszerűeu alkalmazott elvek és tények alapján óhajtok a f költségvetéshez szólni és mellőzni kívánom mindazt, a mi nemcsak a recriminatió, hanem a kirívó polémia színét is magán viselné. És hogy ha ezt nem tehetem azon egész terjedelemben, a melyben óhajtanám: azt csak annak legyenek kegyesek tulajdonítani, hogy előttem ezen két téren annyi történt, hogy ezt előadásomba teljesen felölelnem lehetetlen. Azonban beszédem egy különös részét nem képezendi a polémia, hanemha esetenként felelve: előadásom fonalán az egyes tényekhez fogom szőni azt. Sohasem hallottam azt, hogy midőn költségvetésről vau szó, midőn az állam terhei, az adóteher neveléséről van szó: akkor figyelemmel nem kellene lenni azokra, kik ezen adót fizetik, hogy a törvényhozó, a politikus, a nemzetgazda főgondja egyikét ne képezze az : vajon azon adó, mely kivetendő, a nemzetnek jólété előmozdítására, vagy pedig elszegényedése fokozódására fog-e inkább hatni. S azért én annak megfontolását: vajon az egyenes adóknak nevelése jelen körülményeink közt, az egyenes adóknak különben is már túlságos fokra történt emelése után akkor, midőn a nemzetet egymásután mostoha évek sújtották: nem fogja-e kiválólag azon osztályt sújtani, mely a nemzet zömét képezi: ezen aggodalmakat ennek megfontolását én a költségvetés keretén kivülinek nem tekinthetem. (Helyeslés a szélső jobbról.) És kétségkivül a nemzetnek minden tagja. a termelő erőknek minden osztálya egyenlő figyelemre, egyenlő kíméletre méltó. De hogy az államférfi előtt a különböző osztályok jólétének emelkedése vagy csökkenése nem egyenlő nyomatékú, hogy az nem mindegy : vajon a földműves, akár legyen az nagyobb vagy kisbirtoku, a föld népe és az, melyet az adóknak túlságos terhe által sújtunk, melyet alapjában megrontunk; vagy pedig a kereset és termelés oly ága mely a változó conjuncturák szerint gyorsabban veszt és gyorsabban emelkedik ismét erőre : ezek szerintem oly tekintetek, melyek, ha a mi oldalunkról felemiittettek, ha azon századokon át képződött állami és nemzeti lét érdekében aggodalmakat keltenek bennünk: ugy azt hiszem, ezen aggályok jogosítottak. (Igazi Ugyvan a szélső jobb felől.) Azt méltóztatnak mondani; rem facias et KÉPV. H NAPLÓ 1875-78. I. KÖTET, nihil aliud; ezt akarom követni. Azt méltóztatnak mondani, arról van szó, hogy a közel január, február, a közel jövő évnek fedezetéről kell gondoskodni, hogy a jövő év költségvetését kell megállapitaui. Hiszen ez az. a miről mi is aggódva gondoskodunk. Minő a kiindulási pont, melyen e részben állunk? azt a pénzügjnninistcr urnák exposéja, a pénzügyi bizottság jelentése és ezen bizottság t. előadója részleteiben még tüzetesebben megismertette. Kimondhatlanul fájlalom, hogy a pénzügyminister ur nincs jelen; mert, nkies bajosabb, mint valaki appreciatiójákoz szólani, midőn az közvetlenül velünk szemben nem áll. En a pénzügyminister urnák előadását sok részben túlhaladottnak vagyok kénytelen tekinteni. Mert azt, hogy a pénzügyi bizottság jelentése, ugyanazon pénzügyi politikát foglalná magában, a melyet a pénzügyminister előadása tárt fel előttünk: azt xígy hiszem, állítani nem lehet; sőt igen sok része a költségvetésnek a financiális operatiónak indokolása épen ezen változott álláspontnál fogva elesik. A pénzügyminister a költségvetését ugy terjesztette a ház elé, hogy azt ne tekintsük átmenetinek, hanem olyannak, a melynek keretében nagyban és egészben Magyarország jövő pénzügyi helyzetének alapvonásai foglaltatnak. Változhatnak annak egyes részletei: nagy csoportban a szükséglet és fedezet ugy fog állani jövőre, a mint szerinte azon költségvetésben lefektettetett. A pénzügyi bizottság ellenkezőleg, érvényesítette azon elvet, hogy a megtakarítások szélső határáig még el nem mentünk, hogy azon átalakítások, azon törvények, a melyek a helyzeten segitendők, ezen költségvetésben még pénzügyileg nem érvényesültek. Ez szerintem tökéletesen különböző álláspont. A pénzügyminister azon exposéjában nagy terveket ad a ház elé. A bankkérdése, a kereskedelmi szerződés, ezek oly kérdések, a melyek közelebbi érdekkel bírhatnak; az államadósságok unificatiójáuak kérdése, szerintem oly kérdés, a mely iránt nézetem szerint helyesen lehet megjegyeznem, hogy az most még az akadémikus dissertatiók terén,áll. Oly nagy kérdés az, a melyet a mai pénzügyi helyzetben jelenleg e házban ventilálni czélszerüleg alig lehet. Ott áll a valuta helyreállításának kérdése, melyet szerintem pénzügyi helyzetünkben, mintegy legközelebb keresztül viendő tervet, oly ridegséggel odadobni, mint azt a pénzügyminister ur tette: szerintem alig lehet. Az így pénzügyileg jogosulatlan. A valuta helyreállitásának kérdése, nem pusztán pénzügyi kérdés: ez magára a nemzetgazdaságra kihat, ezt tisztán a költségvetés és a kölcsönök keretében keresztül vinni nem lehet. Ez oly elv, oly terv, a melyet ugyanezen költségvetés alkalmával és ugyanazon beszédben felállítani, a melyben azt