Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

290 28. országos ttlés november 16. 1875. mondjuk, hogy ezen költségvetés nagyban és egészben, a mi jövő pénzügyi helyzetünknek körvonalozása: szerintem alig lehet, A pénztígyminister előirányzata szerint egy 8 millióra terjedő hiány mutatkozik a legköze­lebbi év szükségletében, és ezen hiány fedezése indokából egy 8 millióra terjedő adóemelést hoz javaslatba. A pénzügyi bizottság javaslata sze­rint sokkal nagyobb hiány az, a melynek eléje nézünk. A mi apreciationk szerint e hiány még a pénzügyi bizottság által előre látottat is meg­haladja. Azon indokolás, melyet egy 8 milliónyi adófelemelés a pénzügyi minister ur előadásában talál: a pénzügyi bizottság előterjesztésében nincs meg. Az még inkább elveszti alapjáát, akkor ha meg­fontoljuk, hogy a hiány nem 8 millióval, hanem ennél sokkal nagyobb összeggel lenne csak pótolható. A ministerelnök ur méltóztatott fel­említeni, hogy költségvetést törvényekre és tényekre kell fektetni, nem pedig tervekre és elméletekre, és ebben tökéletesen igaza van. De a jelenlegi költségvetés nagy részben nem tényekre, hanem, apreciadókra és tervekre van fektetve, Azon 8 milliónyi fedezet, melyet az adóemelés utján akarunk elérni: nem egy létező, hanem csak egy még nem is tárgyalt, még csak meghozandó törvény alapján lesz behozható. Azon fedezetek, melyek e költségvetésbe beálli­tattak, nem az 1874-iki tényleges zárszámadás szerinti kimutatások, nem a f. év pénztári ered­ményei alapján, hanem az 1875-iki előirányzat és ideális apreciátiók alapján állitattak fel. Igenis, én azt mondhatom, hogy a pénzügyi ministernek úgyszólván személyes hitelére épit­jűk a költségvetés nagy részét. A pénzügymi­nister biztosítja a pénzügyi bizottságot, hogy a költségvetésben felmerülő hiányt a pénztári kész­letekből fedezni képes leend. Én a pénzügy mi­nister urnák jóhiszeműségét és avatottságát két­ségbe vonni nem akarom. Azt méltóztatnak mon­dani, hogy ne gyanúsítsunk, ne vessünk oda oly állításokat, melyek a köznyugalom és biza­lom háboritására alkalmasak. Egyesüljünk és egyetértésünk által erősitsük a kormányt. Ámde parlamenti tárgyalás, parlamenti kormány, az igazság leplezetlen felderítése nélkül szerintem nem érvényesülhet, czéltalan és nem életképes. Ha én azt látom, hogy azon ministerek, kik voltak, midőn az ő volt állásuk megtámad­tatik, midőn elveik mellőztetnek és uj elveken állíttatik fel a kormány : ismét ezen uj elvek mellett állanak, ezeket védik, mint, saját ma­gukéit; midőn ellenök intézett megtámadásoknak ellen nem mondanak (ITelyeslés a szélső balon) és ezen áldozatok azért hozatnak, hogy mind­nyájan színleg egy pártban egyetértsünk: ak­kor nem tudom, hogyan fog a parlamenti kor­mány, hogyan fognak a parlamenti pártok a nézetek és meggyőződések különböző terén kép­ződhetni. (Helyeslés a szélső jobbon és a szélső balon.) Visszatérek beszédem.előbbi fonalára. A té­nyeket elhallgatni nem lehet. Azok nem gyanú­sítások, nem rágalmak, nem a köznyugalom fel­háboritására irányzott insinuátiók; tények azok és apreciátiók, melyeket nyugodt lelkiismerettel tárhatunk fel. Mondám, hogy a költségvetés nagy része a pénztígyminister személyes hitelén alap­szik; az ő szava hitelére vette fel a pénzügyi bizottság a kölcsön másodikát a hiány fedezésé­nek alapjául. Azt ezen alapon tartja elégségesnek az egyensúly fentartására és a mely a mi olda­lunkról feltüntettetett adatok szerint (azaz szám­adás szerint) mintegy 43 és fél millió írtban megállapítható. Ezen összegek az 1875-iki gya­korlatok által nagyobbrészt ki fognak merittetní, ugy hogy ebből az 1876 diki gyakorlatokra 12 millió és néhány 100,000 frtnál nem fog több fenmaradni. A pénzügyminister ur exposéjában, melyet september 20-dika táján mondott el, monda, jelenleg nyolez millióval több a jövedel­münk, mint az 1874-diki gyakorlat szerint ezen időtájban volt. A tárgyalások megújítását követő naj^on közzé tétettek a pénzkezelés eredményéről a szokásos kimutatások. Ezek szerint kitűnt, hogy akkor, midőn a pénzügyminister egy nyolez millióval nagyobb bevételt jelez: akkor csak öt millió és néhány százezer forinttal több folyt be, mint ez időben 1874-ben, tehát három mil­lióval kevesebb, mint a mennyit a pénzügy­minister jelzett. Én óhajtanám, hogy a pénzügyminister ur appreciatiói, a melyek egy messzebb jövőre ki­terjednek, alaposabbak legyenek azoknál, me­lyekkel a jelen állapotot jelzé. Én nem hiszem, hogy ezen három millió hiány még ezen évben a letelendő 2 — 3 hónap alatt befolyjon, kivált ha ezen három hónap alatt azon .többletet kell eredményeznie, mely szükséges arra, hogy az 1875-diki évet ugy tud­juk bevégezni, mint azt a pénzügyminister ur előre látja. Azt méltóztatnak mondani, Magyarországban az egyenes-adók és indirect-adók közti arány az alkotmányos gyakorlat alatt inkább kiegyen­littetett, hogysem az egyenes-adókat túlságosan növeltük volna. Az ilyforma állítás, ha csupán csak elméleti természetű: nagy nyomatékkal nem bir. De épen mivel az egyenes-adóknak emelése a költségvetésnek sarkalatos pontja; mivel épen azon appreciatiók: vajon az adókat czélszerüen és okszerűen nevelni lehet-e vagy nem ? főfon­tosságu kérdés; azért ezdn állításokra kissé re­flectálni kénytelen vagyok. Az egyenes-adók 1868-ban §8.261,000 frtot tettek a zárszámadás szerint, 1876-ra 79.467,000 írttal vannak előirányozva. A fogyasztási adók 1868-ban 13.500,000 frt, 1876-ban 13.400,000 frt

Next

/
Thumbnails
Contents