Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
282 27 országos ülés noTeinber 15. 187&. kiáltások a középen: Még ö beszél f!) Én nem vagyok oly szerencsétlen helyzetben , mint a t. képviselő ur, hogy rám a belekiáltások oly zavarólag hatnának (Derültség.) és azért kérem, n e zsenirozza magát. Németh Albert: Akkor kérem a t. elnök urat, hogy vágjon a ministerelnök ur szavába és intse a parlamenti illem, megtartására. (Nagy zaj a középen.) Elnök : Az uj házszabályok az elnöknek nagy jogokat tulajdonítanak. Én ezen jogokkal igen óvatosan és ritkán akarok élni azért, mert ha élek ezen jogokkal: kívánom, hogy a házszabályok megtartassanak és megjegyzéseim ós megrovásaim ellen senkitől kifogást, ellenmondást el nem fogadok. (Élénk helyeslés.) S ezt azért jegyzem meg, mert ha akartam volna e jogokkal élni: előbb a t. képviselő urat kellett volna megszólítanom (Elénk helyeslés a középen.), mint a kinek előadása nem egyezett meg mindenben a parlaroentális szokással (Elénk helyeslés a középen.) s kérem a képviselő urat: „quod tibi non vis fieri, alteri ne feceris* és azért, a t. ministerelnök urnák mindenesetre azon előadásra, melyet az előtte szólótól hallottunk: egy kissé élesebben is nyilatkozni, tökéletes joga van. (Élénk helyeslés a, középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nyilatkozatomnak egyébiránt tökéletesen parlamentalis voltát fentartom szemben mindenkivel. Áttérek arra, a mit a képviselő ur mondott. Nem fogok azzal bibelődni, a mit ambitiómról beszélt, sem azzal a mit ő — ugylátszik — parlamentálís dolognak tart, hogy azzal vádoljon, hogy ambitiómnak felakarom áldozni az ország jólétét. Van-e ambitióm hivatalra, ministerségre, miniszterelnökségre? volt-e ilynemű ambitióm valaha ? tudják mindazok, a kik engem ismernek. (ügy van! a középről.) Egy ambitiót ismerek és ezt az ambitiót határozottan hirdetem és ez az, hogyha kell, áldozva mindenemet, ha kell, leküzdve, megvallom, sokszor magamat is, ha látom, hogy ez a haza érdekében szükséges: igyekezzem használni hazámnak. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Azon vád ellen, hogy a haza javát áldoznám fel ambitiómnak: védeni magamat senki ellen nem fogom, (Élénk helyeslés a középen) mert arra, hogy ez ellen védjem magamat: nem szorultam. (Élénk tetszés és helyeslés a középen.) A mi azt illeti, hogy a delegátióban mik történtek: az iránt legyen nyugodt a képviselő ur, nem volt szüksége találgatni, hogy melyik ministerelnök felelős éi"te. Én a felelőséget, melyet br. Wenckheim nem utasít el, magam is magamra vállalom. (Élénk helyeslés a középen.) Mert a jelen kormánynak nem az a szokása és nem is lesz soha, hogyha valamikor talán olyat kellene is tenni, a mit szükségesnek, az ország javában levőnek lát, de tudja, hogy meg fog támadtatni: azért épen azon speciális ministert akarja csak felelőssé tenni, kinek jelenlétében az történt; a kormány együttesen felelős azért, felelős mindazért, a mit tenni fog, mig a kormányon van. (Élénk helyeslés a középről) Különben a t. képviselő úrhoz van egy kérésem és ez az, hogy mielőtt valamely alapon támadást intéz: azon csekély fáradságot legalább is vegye magának, hogy járjon végére, nem ellenkezik-e állítása a tiszta, a mindenki által belátható igazsággal. (Helyeslés a középről. Mozgás a szélső bal felöl.) Akkor ha ezt teszi: nem fog olyant mondani, mint ma mondott az Uchatius-ágyuk alkalmából a delegationális költségeket illetőleg. (Helyeslés középről.) Ugyanis nem áll az, hogy a tavalyi évben az interpellátió a delegátíó tárgyalásainak befejezte után és a delegátió által megszavazott költségekért történt; mert az interpellátió történt a delegátió tanácskozásainak megkezdése előtt, és történt nem a megállapított költségvetéssel, de egy olyannal szemben, mely — nem emlékszem tisztán az összegre, de nem gondolnám, hogy sokat mondok, inkább azt hiszem, kevesebbet mondok — mely több raint hat millióval volt magasabb, mint a mely azután tavaly megszavaztatott. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a delegatiókban az idén, nem a delegátiók által, ds már az elibök terjesztett javaslatban a közös hadsereg rendes költségeiben nem növekedés, de — elismerem nem igen nagy — de mégis több százezerekre menő apasztás volt. És így nincs igaza a képviselő urnák ezen tételében sem. Különbséget tesz a delegátiók bilancejában először az, a miről csakugyan nem tehetünk, és a mi csak azt tanúsítja hogy a delegátiókban ép úgy, mint a magyar törvényhozás elé őszinte költségvetést akarunk beterjeszteni, hogy a vámjövedelmek csökkenvén, ezeknél a fedezetet kellett tetemesen alább felvenni. Ez a másik, A mi pedig már most magukat az ágyukat illeti, ismétlem, teljes készséggel elvállalom a felelősséget azért, Hogy ezen tételek megszavaztattak. Elvállalom pedig azon okból, mert meggyőződésem szerint hadsereget tartani, s azt el nem látni azon eszközökkel, melyekre, hogy czérjának megfeleljen, szüksége van: a rósz gazdálkodások legrosszabbika. Sőt (Elénk helyeslés a középen) nemcsak az lenne: de épen azok irányában, a kikre ma is hivatkoztak több oldalról, hazánk azon fiai iránt, kik azon hadseregben vannak ; lelkiismeretlen és hazafiatlan eljárás volna. (Zajos helyeslés a középen.)
