Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
'27. országot ülés noyeniber 15. 187&. 28^ Ezeket megjegyezvén, ismétlem, hogy igenis azért, a mi a delegátiókban történt: elvállalom, — s tudom ministertársaim is elvállalják, — a felelősséget. Legyen meggyőződve a képviselő ur. soha egy alkalommal sem fogunk sem a felelősség, sem az elől kitérni akarni, hogy azoknak, kik azt akarják tudni, hogy teljesitettük-e kötelességünket : a feleletet megadjuk. (Elénk helyeslés a középen.) Nekem meggyőződésem, hogy a magyar kormánynak igenis kötelessége érvényesíteni befolyását a közös kiadások körül is. Ezt tette, ezt fogja tenni a kormány, legalább mig mi leszünk a kormányon. De azokért el is fogjuk vállalni a felelősséget, nem fogunk az alól semmi viszonyok közt kibújni igyekezni. (Tetszés a középen.) Azt gondolom t. ház, ezzel arra, mit a képviselő urnák felelnem kellett, megfeleltem. Higyjen a képviselő ur rólam akármit, nem félek nyelvétől. Tiszta lelkiismeretem felül emel azon. hogj 7 szavai, vádjai sérthessenek; sőt mentül rosszabbat hisz rólam: annál nagyobb dicsőség ez rám nézve. (Elénk helyeslés és éljenzés a középen.) Wenckheim Béla báró ő Felsége személye körüli minister: T. ház! Ahoz, a mit t. barátom a ministerelnök ur a kormány soüdaritására nézve mondott, hozzátenni valóm nincs. Abba sem akarok bocsátkozni, micsoda okok vezéreltek engem és vezérelték t. barátomat akkor, midőn ő a minister elnökséget elfogadta. Csak azt mondom, hogy mindketten a kötelességérzet parancsszavának engedtünk akkor, midőn felséges királyunk bizodalma és parancsa folytán nehéz állásunkra meghivattunk. Felszólalásom czélja csak az, hogy mivel Németh Albert képviselő ur azt mondotta, hogy ha így és ugy nem állana a dolog, engem vonna kérdőre épen a delegátiókban történtekre nézve : kötelességemnek ismerem ennélfogva én, ki az idei közös budget előkészitő tanácskozásaiban mint ministerelnök részt vettem, s ennélfogva a felelősség első sorban engem illet, ez ügybeni magamtartását néhány őszinte szóval megismertetni. [Halljuk l) A magyar kormány az idei közös költségvetés előirányzatának előmunkálatai körül is hiven teljesítette kötelességeit és az 1867. évi XII. t. ez. értelmében alkotmányos befolyását •tekintettel az ország szomorú pénzügyi viszonyaira, érvényesítette. Én mint ministerelnök az eddigi 'szokáshoz képest a pénzügyministerrel részt vettem a közös ministerekkel folytatott tanácskozásokban. E tanácskozásokban minden egyes kiadási^tételt szigorú vizsgálat alá vettünk és csakis oly kiadási tételekhez járultunk, metyeket, tekintettel a véderőről szóló törvény határozataira, tekintettel a monarchia védelmi állására és tekintettel a szomszéd hatalmasságok által seregéikre fordított költségeknek szaporodására: megtagadnunk nem lehetett; én legalább részemről ezért a felelősséget magamra nem vállaltam volna. (Elénk helyeslés a középen.) A véderőről szóló törvény megállapítván a közös hadsereg létszámát, e számot bizonyos évek lefolyása alatt leszállítani egyátalában nem lehet. Aránylag e létszámhoz a tanításra és a gyakorlatokra behívott legénység jutaléka ugy hiszem a minimumra van reducálva, valamint arra van reducálva a gyakorlatra való idő is. Ezt meggyőződésemnél fogva „noli me tangei'é"-nek kellett tartanom, annál is inkább, minthogy a katonai körök határozottan kijelentették, hogy ezen idő épen csak elégséges arra, hogy hadseregünk minden vitézsége és szívóssága mellett is a jobban betanított hadseregekkel megmérkőzhessek. A törvény által megállapított létszámú katonaságot élelemmel, ruházattal, fegyverekkel ellátni törvényes kötelesség és méltóztassék a t. háznak elhinni, igen nehezünkre esett hozzá nem járulhatnunk az élelmezésre vonatkozólag javaslatba hozott javításhoz; pedig hozzá nem járulhattunk, mert minden krajezárnyi javítás majd millió forintnyi különbséget okoz és ugy, ha a czélba vett javítást elfogadjuk: az 187G. évi ordinarium az ez évre rnegszavazottnál mindenesetre tetemesen nagyobb lett volna. Ismétlem, hogy nehezünkre esett az ebbeli kívánságmegtagadása: mert a közös hadügyminister ur statistikai adatokkal kimutatta, hogy a mostani élelmezés mellett és azon erőfeszítés mellett, mely megkívántatik a katonaságtól, a gyengébb alkotású legénység testi erejében tetemesen veszt; sőt statistice kimutatta, hogy a testi kimerültség folytán a halálesetek száma is túlságosan nagy. A tisztességes élelmezés megszavazását azonban törvényes kötelességünknek tartottuk. Fegyverrel csak el kell látni a hadsereget; ezt megtagadni egyátalában nem lehet. Elégvolt két izben katonáinknak egyenlőtlen fegyverekkel szembe állaniok. (Élénk helyeslés a középen.) Még egyszer kitenni ennek vitéz embereinket: valósággal kegyetlenség lett volna és én ezért a felelősséget magamra nem merném vállalni. Minden egyebet az épitkezésekre, a várerőditésekre előirányzott költségeket töröltük és az extraordinariumban csak az ágyuk megszavazásához járultunk, mit az előadottaknái fogva nem tagadhattunk meg. Mint ezeknél fogva, habár a delegáti óban történtekért engem szorosan véve felelősség- nem 36*
