Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

27. országos ülés november 15. 1875. 279 vid megjegyzést tegyek beszédére. Ö engem ismét meggyőzött azon lélektanilag constatált valóságról, hogy bármily magosán hordja is valaki az ész és értelem fáklyáját: mégis lehetetlen, hogy néha-néha a felvilágosított látkörben saj'át személyének, saját énjének árnyéka el ne homályosítsa tiszta itélőtehetségét. Azt mondja t. barátom, hogy a kisbirtokosok megsemmisülését neheztelő törvényjavaslat ellenében intézett támadásai a t. jobboldali — hogy is mondjam — ellenzéknek (Derültség) devalválhatok, és azokat ő rögtön arithmetiee devalválta is. Azután azt mondja Péchy Manó gróf, hogy ő még azt is óhajtaná, hogy késedelmi kamatul az elmaradók egy perczentet fizetni köteleztessenek. Én ugy ismerem Péchy Manó képviselő urat, hogy ő a fmancierek egyik legnagyobbika Magyarországon és igen nagy ur, s azért oly nagy ur és oly jeles financier: mert soha sem nyújtózkodott tul a pókróczon. A t. képviselő ur nagyon könnyen beszélhet, hogy ez csak 10—12 írttal lesz több; mert soha sem volt azon kétségben, hogy megszorult volna pénzdolgában, (Derültséy,) vagy hogy valaki oly fizetést vetett volna reá, mely jövedelmeiből nem lett volna fedezhető. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a késedelmi kamatok után, melyek által némelyek sok kárt okoznak az állampénztávnak, szintén egy perczent késedelmi kamat is fizettessék. Vannak a t. képviselő urnák igen szép kapitálisai, vannak nagy pénzösszegeket jövedelmező haszonbérei. Ha azok a haszonbérlők elmaradnak a praestatióval, vagy ha adósai nem birnak fizetni : jót állok érte, hogy soha sem fordult elő az eset, hogy velők még többet fizettetett volna; hanem azt mondotta, ha nincs pénzetek és rosszak a viszonyok: majd várok, mig megjavulnak. Ez az argumentum olyan, mintha egy szegény az orvoshoz megy és azt mondja: „Nagyon beteg vagyok, gyógyítson meg!'

; Az orvos azt válaszolná: „Meggyógyítom, de először jól elpáholom azért, hogy miért betegedett meg l

u (Derültség-) A ki fizetni nem képes, azt azért, a mivel saját utján rósz akaratbői, hogy mulasztásból hátramarad, még 1%-al büntetni: ezt a mai viszonyokkal összeférőnek teljességgel nem találom. Ezen rövid megjegyzések után méltóztassék megengedni, hogy a tulajdonképeni napirendre térjek. A háznak november 4-iki ülése reámnézve igen nagy emléket hagyott hátra. Azon ülésben vonult be az uj kormányelnök Tisza Kálmán ministertársaival, elmondván beköszöntő beszédét; — és én végig tekintve a t. ház túlsó oldalának padjain, nemcsak ott, a hol az auxiliárisok, hanem mások is ülnek, egy rejtélyes mosolyt láttam átvillanni sokaknak arczán, (Derültség!) és bennem, — nem is titkolom, — feltámadt egy malitiosus gondolat: vajha egy régi íranczia regényből mindnyájunk által ismert ama diable boiteux ülne most a képviselőház üveg plafondján és varázs hatalmával megszállná a mosolygók fejét, hogy megsúgja a ministerelnök urnák, hogy azok most tulajdonképen mi véleménnyel vannak felőle; mondhatom, hogy nagy meglepetésben részesülne. Es csakugyan mutatkozott is rá nem sokára e sántikáló ördög szelleme, a mennyiben e túloldali táborból felkelt egy képviselő ur és ugyancsak derekasan ostromolta a kormányt; no de hát csak a beszéde közepén; midőn a megszavazásra került a dolog; mégis elfogadta az általa ostromlott budgetet. Es ezt jól is tette. Szerencséje is egyébiránt Pozsony városának, hogy az incompatibilitási törvény meg van hozva és életbe léptetve: mert a hogy nálunk eddig a dolgok a kormánynál menni szoktak; könnyen megtörténhetett volna, hogy a képviselő ur ezen indiscretiója végett a t. igazságügyminister ur egy szép reggel elrendelte volna, hogy megszűnik a törvényszék Pozsony városában és áttétetik a czukkermandlira. (Derültség.) Nekem, t. ház! valamint itt ez oldalon ülő elvbarátaimnak Asmodeus működésére semmi szükségünk nincs. Kijelöli nekünk az irányt, melyet tétovázás nélkül követünk, a mi programmunk, mely oly világos, oly egyszerű, hogy magyarázatot nem kivan , módosításokat meg nem szenved. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez Magyarország önállósága és függetlensége, és midőn ezt védelmemül e pillanatban felhozom: méltóztassanak megengedni, hogy a múlt országgyűlésen elmondott egyik igen rövid beszédemből alig két sort, a jelen pillanatra alkalmasat, felolvasni bátorkodjam. (Halljuk!) „Az 1867. XII. törvényczikket, t. ház, ez alkalommal felhozni, részemről fölöslegesnek tartom, és pedig azért, mert mindazokat, miket ez érdemben ma felhozhatnék, ha élek és a t. háznak tagja leszek, a jövő országgyűlés alkalmával alkalmam lesz elmondani szemben az újonnan alakuló kabinettel, midőn a költségvetés a jövő évre fog elénk terjesztetni; mert, miként minden alkalommai, ugy ma is kinyilatkoztatom, miként azt hiszem és vallom, hogy Magyarország teljes önállása és függetlensége nélkül pénzügyeink nem rendezhetők." Amit akkor mondottam t. ház, mondom ma és hogy előadásomat rövidebbre szabjam, mintsem talán indokolásom tekintetéből rím nézve kivánatos volna, ugyanezért a legközelebbi delegatiónak vívmányait fogom felemlíteni. (Halljuk) Tudjuk azt, hogy az uj ágyukra Magyarország részéről 3 millió 5 százezer frtot, azaz 4edfél milliót szavazott meg ez alkalommal a delegatió és megszavazta, daczára a ház pénz-