Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

280 27. országos ülés november 15. 1857. ügyi bizottsága múlt évben kifejezett azon akaratainak, mely szerint kívánatos volna, hogy a közös hadsereg költségeinek leszállításához, már komolyan tegye meg a kormány az initiátivát. Ugye bár a múlt évben — ugy tartom — september havában egy éles megtámadást intézettt Tisza Kálmán igen t. akkori képviselőtársunk Bittó akkori ministerelnök ellen és feleletre vonta őt és kérdezte tőle: mily álláspontot foglalt el ő, mint Magyarország ministerelnöke szemben a delegatióval, hogy azon mostoha év, rósz termés és pénzválságok daczára 2 milliót szavazott meg a delegatió a közös hadsereg kiadásaira. És midőn Bittó István akkori ministerelnök ur azt felelte, hogy neki kezei kötve vannak, hogy e tekintetben semmit sem képes tenni: akkor a mostani t. ministerelnök ur Tisza Kálmán. Bittónak nem csak államférfim képességét, hanem azt is kétségbe vonta, hogy ily felelet nem csak ministerelnökhöz, de átalában férfiúhoz illő volna. Most én azt kérdem Tisza Kálmán ministerelnök úrtól: minő állást foglalt el a delegatióval szemben, ezen 3 millió és 500 ezer írt. megszavazása alkalmával ? {Mozgás) sokkol jobban ismerem a t. ministerelnök urat, mintsem csak távolról is azon gyanút szellőztetném, hogy .feleljen azért más, én nem voltam ministerelnök, azért Wenckheim Béla a felelős; (Tisza Kálmán közbeszól; Nemi) de a dolog lényege, habár desavouálja is a ministerelnök, oda megy ki. Azért engedje meg, hogy én e tekintetben Wenckheim Béla akkori és Tisza Kálmán jelenlegi ministerelnök urak közt a viszonyokat tisztázzam; [Halljuk!) mert külömben azon parlamentalis alapelv szerint, hogy a ministerek felelősök és a képviselőnek joga van őket felelősségre vonni, én felelősségre vontam és vád alá helyezését indítványoztam volna Wenkheim Béla bárónak. (FelMáltások középen: Tessék.) A február 3-iki programm elmondása után itt pactum tacite conventummá vált azon eszme, hogy Magyarország kormányelnöke Tisza Kálmán. Igen, de a bécsi körökben még akkor ezen eszme nem érett tökéletességre : mert a kriticussá válható viszonyok ós a bizonjrtalan esélyek gyeplőjét nem akarták Tisza kezeire bizni addig: mig önmaga és eddig vallott politikai múltja közt a hidakat fel nem égeti és azért vállalkozott a régi jó táblabíró ur, az általam mélyen tisztelt Wenkheim Béla br. [Derültség) a minister elnökségre, a kormány átvételére; és ha ő a 3 millió 500 ezer frtot megszavazni engedte; mit tett egyebet? mint tovább gombolyitotta le következetességgel eddig vallott elvei alapján egész politikai életének analógiáját. És ,én megvallom, ezért tisztelem és becsülöm őt. És a ministerelnök ur, aki akkor is mozgató ereje, szellemi rugója volt a ministeriumnak: mit tett ezzel szemben? a felelettől mindketten megvagyunk kímélve; mert hiszen a budgetben, mint e cabinet feje beterjesztette Széll Kálmán által a 3.500,000 frtot, és azért tehát egyedül Tisza Kálmán ministerelnök ur felelős én előttem. Engedje meg azonban, hogy még felemlitsem neki, miszerint kétszeresen felelős azon 2 millióért, melyet tavaly szemére vetett Bittó ministerelnök urnák, és melynek megszavazása most már nem is jött kérdés alá, oly természetszerűleg íratott az be a kötelezett fizetési rovatokba, és így 5,500,000 frt az, a mire én ez alkalommal a ministerelnök úrtól feleletet várok. A kettő közti különbség tehát csak az, hogy Wenckheim Béla eddigi pályájához hiven ambitióját, mi tudtommal nem is igen van, népszerűségét, mely igen is van, koczkáztatta az ő elve szerint az osztrák-magyar monarchia érdekeért; mig a t. ministerelnök ur a mai napon ott áll, hogy az általa követett eddigi irányról itélve készül feláldozni ambitiojáért Magyarország jövőjét. (Nagy mozgás a középen.) Ugyan mondja meg nekem / a t. ministerelnök ur : mi az tehát, mit felmutat- f hat 8 havi kormányzata alatt, mi 8 évi politikájának csak távolról is megfelel ? és a mi azzal, a mi a nemzet, az ország ós a benne hivők nagy része által kilátásba helyeztetett: csak aproximative is összhangzásba hozható ? Éppen most adott Simonyi Ernő barátom azokra éles czáfolatot; nem szükséges azokba bocsátkoznom; hanem a mire itt egynémely nem helyeslés felzúdult, azon állításomat fentartom. Nagy György: (közbeszól) tartsa a meddig tetszik. Németh Albert: Azt hiszem, méltóztassék csendben maradni. Vannak a ministeriumnak oly félhivatalos szellentyú'i, melyek majd ezt epével, méreggel és ellenem szórt mindenféle invectivákkal lefogják önteni, és az újságban ki fogják adni, és én azt holnap egész kényelemmel fogom a kávé mellett elolvasni. (Derültség.) S aztán meglehet, hogy dúdolgatni is fogom magamban Lessing egyik ódájából: „Wessen Brod ich esse, wessen Wein ich trinke, dessen Lied ich singé". ' (Mozgás a kozépten.) Én elhiszem, hogy nem valami kedves az eféle modorú előadás. (Mozgás a középen, felkiáltások : a dologra.) Lehet, hogy nem kedves e modor. De hát én, bocsássanak meg Önök, t. képviselőtársaim, visszatértem attól a bizonyos simogató, attól a tyúkültető, attól a szelíd, minden szót meglatoló modortól és követem azt a közmondást, hogy a milyen volt a mosdó, olyan a törülköző. Áttérve magára a költségvetésre, röviden kijelentem, hogy én azt már csak azért sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául, mert abban egyetlen egy önnálló eszme, egyetlen egy genialis gondolat, mely alkot, létesít,