Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
november 16. 1876. 276 27. országos ülés is és így elfogadom a körülmények kényszerűségénél fogva azt, hogy az országtól áldozat követeltessék; mert tagadni nem lehet, hogy az ország jelenleg oly komoly helyzetben van, hogy az ily áldozat követelése mostanáig bizonyos határig indokolva van, indokolva van az államnak önfentartási jogánál fogva, indokolva van a salus reipublicae suprema lex esto elvénél fogva és indokolva van különösen azért is, hogy mielőbb módunk és alkalmunk lehessen államiságunkat eonsolidálni, és consolidálva biztositani. Mindezeknél fogva a kormány által beterjesztett és a szőnyegen lévő budgetet általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom pedig annál inkább; mert én legalább részemről sohasem ringattam magam azon illusioban, hogy a deficitek csakis a megtakarítások következtében, tehát áldozatok nélkül fedezhetők rendesen; nem ringattam magam abban az illusioban sem, hogy államháztartásunk rendezését, akár a vám és kereskedelmi szerződés revisioja, akár az indirect adóknak, habár előnyös reetificatiója, vagy a bank kérdésnek szerencsés megoldása által, az adott viszonyok és körülmények közt, áldozatok nélkül eszközölni lehessen. Mert t. ház ! ezek oly szövevényes nagy horderejű kérdések, hogy azokat mától holnapra elintézni nem lehet. De ha szerencsésen megfognának is oldatni, ha azok következtében az állam jövedelmei szaporodni fognának is: alig hiszem, hogy az állam jövedelmeinek ily szaporodása képes, leszen a deficit fedezésére áldozatok nélkül. Átalában t. ház ! ne csináljunk magunknak illusiókat valami rendkívüli nagyobb szabású financiális operatiok által, mint a milyeneket igen sokan hangsúlyozni szeretnek. Bár mily rendkívüli alkotó tehetséggeh vagy geniáJitással biró pénzügyér sem lesz képes javaslatba hozni ilyeneket; és pedig nem azon egyszerű oknál fogva: mert valamint a világon mindenütt, ugy nálunk is csakis a létező, csakis az előteremthető tényezőket kell felkarolni, nálunk ezek leginkább az agriculturalis viszonyokban culminálnak; nálunk ezek képezik főforrását az állam jövedelmeinek. Oly jövedelmi forrásokat megnyitni, mint a milyenekkel oly államok birnak, melyek kedvezőbb geographiai fekvésük és világkereskedelmüknél fogva az industria mindazon szükséges emeltyűivel birnak: nem lehet. A kormány tehát, mindezeknek tudatában, tüzetesen felsorolta mindazon létező és előteremthető tényezőket, a melyeknek helyes megoldásától várja, reméli és hiszi államháztartásunk íendezését; de ha ezek a deficitnek fedezésére elegendők nem volnának is, ha culturalis állapotainkat legalább is oly mértékben akarjuk komolyan fejleszteni, mint azt a t. pénzügyminister ur elénk terjesztette: kell, hogy bármily alkotó tehetséggel ^s geníállitással biró pénzügyminister államháztartásunk rendezése érdekében áldozatokat is követeljen az országtól. Nem mondom, hogy ezen áldozatok nem súlyosak, sőt .tekintettel az ország productiv erejére, nem volnának terhesek; de még sem tartom oly súlyosaknak és terheseknek, mint a milyen súlyosaknak és terheseknek azokat Kállay Béni igen t. képviselőtársamnak hangsúlyozni méltóztatott, midőn ezeket monda: A legsajnosabb ptdig a direct adók ezen emelésében az, hogy ezáltal azon osztály szenved legtöbbeti, mely eddig Magyarország zömét, az állam politikailag leghatásosabb elemét képezte t. i. a közép és kisbirtokos osztály. Ha tönkre megy ez osztály, pedig a mindennapi szomorú tapasztalatok után, ha ezen az utón haladunk sorsát ki nem kerülheti: tönkre megy Magyarország is, és pedig nem csak finaneziáliter, a mit kilehetne heverni, de nemzetgazdászatilag, politikailag s államilag is. Higyje el az igen t. képviselő ur, hogy Magyarország financiális deroutja azon áldozatok nélkül, a melyek jelenleg államháztartásunk jól felfogott érdekében követeltetnek: elébb utóbb kikerülhetők nem volnának ; és vajon azon esetben nem épen Magyarország zöme volna-e leginkább megtámadva, fenyegetve s veszélyeztetve? (Helyes lés középen.) Vajon ez esetben képezhetne-e Magyarország zöme oly erőteljes politikai tényezőt, mint a milyen őt minden tekintetben jogosan megilleti ? Ha azonban ezen áldozatot meghozzuk: teljesen meg vagyok győződve, hogy habár az áldozat súlyát még egy ideig érezzük; de megmentetnének ez által a mindeneknél becsesebb állami élet, a mindeneknél becsesebb állami existentia, melyek ily terhek nélkül alkalmasint veszélyeztetve volnának. Nem mondom, hogy ezen terhek nem súlyosok ; sőt magam is azoknak tartom, a menynyiben a behozandó jövedelmi adót bővebb elemezés után magasabbnak tartom azon 3 1 /* percentnél, melyet a t. pénzügyminister ur javaslatba hozni méltóztatott. Mert példának okáért, a ki 1875-ik évben fizetett földadó fejében 100 frtot, személyes keresetiadó fejében 4 frtot: fizetett 1875-ben öszszesen 104 frtot. Az ilyen mérvben megadóztatott adózó fizet 1876-ban földadó fejében 100 frtot, ezen 100 frt jövedelmi adó fejében ötszörösitve tenni fog 500 frtot, ebből a múlt évi földadó 100 frt levonatván, marad 400 frt, ennek 3^% tenni fog 14 frtot következőleg 1876-ban az illető fizetni fog 114 frtot, de ebből a személy kereseti adó 4 frt levonatik, e valóságos adó szaporulat 10 frt lesz, vagy is percentekben kifejezve, ámult évi adóhoz képest nem fog tenni 3 l /«%-et; hanem 9'/»%-et: pedig ez tekintettel az ország pénzügyi helyzetére súlyos előttem.
