Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

2.1. országos Ülés november 15. 1876. 275 áldozatokat is követelni. Szóval a mostani tör­vényhozásnak lesz feladata a múltnak hibáit és mulasztásait pótolni, az országot a tények való állásával legközvetlenebbül megismertetni és az ország lakosait eddigi illusióiknak és vérmes aspirátióiknak mámorából kijózanítani. (Helyes­lés a középen.) Nekünk a nehézségek ezen töm­kelegével mielőbb férfiasan meg kell küzde­nünk. Nekünk e nehézségek elől kitérni nem szabad; mert ezt tőlünk az állam jól felfogott érdeke parancsolólag követeli. Nekünk köteles­ségünk mindenek előtt oly czélszerü és helyes financziális operatiókat megválasztani, melyek az adott körülmények és viszonyok közt a czél­nak leginkább megfelelnek; mert a történelem­ből merített tapasztalások bizonyítják, hogy se­hol, a hol financziális krízisek állottak be, nem lehetett a financziális bajokat oly merész, és hogy ugy fejezzem ki magamat: oly mes­terkélt financziális operátiókkal orvosolni, me­lyek a theoriában ugyan igen hangzatosaknak és tetszetőseknek mutatkoznak; azonban valóban kivihetlennek bizonyulnak be. Vegyünk egy példát Angliából. Angliában a 48-as években a miénkhez majdnem hasonló pénzügyi calamitás volt. S íme Angliában sikerült a takarékosság elvének szigorú fentartása és alkalmazása, az állam jövedelmei­nek okszerű és áldozatkész szaporítása, és főleg a szabad kereskedés elvének általános elfogadása és alkalmazása által nem csak az államháztartás­ban a bevételek és kiadások közti szükséges egyensúlyt helyre állitani; hanem ezen kivül sikerült még oly fényes financziákat megterem­teni, melyeknél fényesebbekkel jelenleg legalább Európának egy állama sem dicsekedhetik. Meg­vagyok tehát teljesen győződve, hogy nálunk is sikerülni fog a takarékosság- elvének elfogadása és szigorú alkalmazása, az állam fö jövedelmeinek szaporítása és különösen az állam intézményei­nek csak is oly mérvbeni fejlesztése által, mint ezt pénzerőnk megengedi: szintén egészséges és rendezett financziákat, teremteni. Azonban az ily rendezett állapotok csak ugy lesznek állandósít­hatok és biztosithatók: ha előbbi hibánkba vissza nem esünk, azaz, ha az állam intézményeit nem rohamosan, nem anyagi erőnk túlbecsülésével, hanem fokozatosan fejlesztjük. Mert hogy baja­ink ezen forrásból eredtek: az nem szenved kétséget. A történelem azt is tanúsítja, hogy oly állam, mely intézményeit anyagi erejének túlbecsülésé­vel és rohamosan kezdi fejleszteni: magát a hala­dás processusát is majdnem oly mérvben aka­dályozza, mint maga a tespedés. (Helyeslés a középen.) Igaz, hogy Magyarországot ezért nem lehet annyira vádolni, mert Magyarország századokon keresztül folytonosan tespedésben sinlődvén, midőn a parlamentális élet tij aerája előtte megnyílt: azt hitte, hogy a mit más államok évtizedeken keresztül vívtak ki; azt Magyarországnak sike­rülni fog néhány országgyűlés alatt megtenni. És ez t. képviselőház, minden esetre fölötte téves felfogás volt; de megvagyok teljesen győződve, hogyha a mérvadó tényezők az ily rohamos és türelmetlen követelések áramlatát annak idejében rendes medrébe visza terelni, és a türelmetlen és rohamos követelések áramlata bizonyos fokig. komolyan el lett volta hárítva: meg vagyok győződve, hogy pénzügyi viszonyunk ziláltsága be nem következett volna. Követve tehát más államok példáját, finan­ciális állapotaink rendezésének két praktikus módja mutatkozik: az egyik a takarékosság mincbm irányban való érvényesítése, következe­tességgel keresztülvive az állatn minden intéz­ményeinél oly mérvben, mint a minő mérvben pénzügyeink megengedik. Ez az első; a második: a nemzetgazdászat fejlesztése és államhitelünk biztosítása által államjövedelmeink fokozása; és ha mindez elégség-es nem volna: egyszersmind az ország lakosaitól is áldozatot követelni. Es közbevetőleg legyen megjegyezve, hogy nálamnál senki melegebben föl sem karolhat oly törvényjavaslatot, — jöjjön az bár mely oldal­ról, — melynek következtében bebizonyíttatnék, hogy államháztartásunk áldozatok nélkül is rendezhető. Azonban az eddigelé hallottak és a mostani situatio komoly megfigyelése után, alig hiszem hogy ily javaslatok érvényesíthetők vol­nának. Nekünk a körülmények kényszerűségénél fogva áldoznunií kell, és igy elfogadom ezen elvet. Nehogy azonban az ország/iak áldozatkézsége a terheknek súlya alatt előbb utóbb megzsibbasz­tassék: elkerülhetetlenül s/.ükségesnek tartom, hogy mind a törvényhozás, mind a kormány következőleg mind a két tényező együttesen mi­előbb közreműködjék azon irányban: hogy az államjövedelmei a takarékosság elvének szigorú fen tartásával és alkalmazásával mielőbb szapori­tassanak; hogy az állam adóképes^ége minél előbb fokoztassék; hogy a nemzetgazdászat oly mérv­ben fejlesztessék, mint a minőben azt az or^ag érdekei jogosan követelik; hoo-y az állam hitele biztositassék és állandósitassék; hogy az állam­intézményei ezentúl ne rohamosan és a nemzet anyagi erejét túlbecsülve, hanem a kellő' mérv­ben fokozatosan valósitassanak: mert méltóztas­sanak elhinni, ezen tényezők kellő felhasználása nélkül, rendezett financziális állapotokat behozni absolute lehetetlen. Én tehát elfogadom a financiális állapotunk rendezésére kínálkozó első feltételt, azaz szíves kézséggel elfogadom mindazon levonásokat és megtakarításokat, a melyek az államgépezet mozgását nem akadályozzák, elfogadom a financziális állapot rendezésére a másik módot 35*

Next

/
Thumbnails
Contents