Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
274 ^'- o rsz 4gos ttléR november 15. 1875. gunk nyilatkozni, ha ezt az ország érdekében helyesnek találjuk és azt hiszem, hogy ezt a többség helyesnek tarrja." Itt legalább az az alkotmányos záradék van, hogy a többség kivánatának enged, nem pedig azzal daezol, mint a ministcrelnök ur tegnapelőtti beszédében tette. Hu nem megvallom, hogy ezen erélyes és határozott nyilatkozat a pénzügyminister részéről akkor, amikor e tekintetben valóban a kormányra semminemű pressió nem gyakoroltatott: engem meglepett és bennem azt a gyanút ébresztene, hogy ez partié pris, hogy nem fognak szólni semmit, míg a dolog eldöntve és elhatározva nincsen. Igaz, hogy alkotmányos tárgyalás alá fog kerülni akkor is; de méltóztassanak megengedni, sokkal nehezebb lesz a feladat akkor : ha a l örvény hozás többsége nem osztja a kormány felfogását e nagy fontosságú kérdésnek alapelveire né/.ve, mihelyt a kormány már lekötötte magát a Lajthán túli országok és tartományok kormányának. Igaz, hogy a kérdés megoldását abban találná, hogy a kormány leléptével más oly kormány jönne létre, mely e kérdést más szempontból fogja fel ; de mennyire nehezitené az alkudozásokat azon körülmény, hogy a Lajthán túli kormány azt fogná mondani: „Veletek nehéz alkudozni, mert ime már megállapodásra jutottunk és az országgyűlés azt elvetette; már most lia veletek megállapodunk, és azt a többség ismét elveti : magunkat compromitáljuk és a magunk érdekeit sértjük." Azért szükséges volna, kötelessége volna a kormánynak, mondom nem a minimum és maximumra nézve, —mert a ministereinök urnák szokása mindig egyes szavakhoz ragaszkodni; — hanem az alapelvekre nézve nyilatkozni, melyekből az alkudozások kiindulnak, mert az által, hogy ezen felvilágosítást meg nem adja, az ország legfontosabb érdekeit veszélyezteti. Nem akarok a t. ház! becses figyelmével még tovább visszaélni. A mi a külön-véleményt illeti, az általános elvek, melyek benne foglaltatnak, nem ujak, azok töbször és bővebben érintettek. Kifejtettek, a mennyire egy beszéd keretében kifejteni lehet, t. barátom Helffy beszédében is. Ami a részleteket illeti, ezeket ugy hiszsm alkalmunk lesz a részletes tárgyalásnál elegendőképen indokolni; mert akár a mi különvéleményünket, akár a pénzügyi bizottság előterjesztését fogadja el a ház a részletes vita alapjául : ez nem fog akadályozni bennünket,' hogy ki egyes előforduló tárgyaknál, tételeknél az általunk javaslatba hozott egyes tételeket újra inditványba ne hozzuk s azért a mit ezekre nézve még mondhatnék, azon alkalomra tartom fel magamnak, s jelenleg arra kérem a t. házat, hogy mielőtt határozni méltóztatnék, méltóztassék komoly figyelembe venni e kérdés nagy fontosságát ; mert ha a kormánynak az ezen költségvetésben foglalt és kifejezést nyert politikáját helyesli, oly kérdések fölött határoz már a priori, melyektől hazánk jövőjének sorsa van föltételezve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Adja Isten, hogy ezen kérdések megoldása oly módon történjék, hogy ezt az országnak megbánni oka soha ne legyen. Ajánlom a t. ház figyelmébe az általunk beterjesztett különvéleményt. (Elénk helyeslés a szélső balfelől.) Huszár Imre jegyző: Péchy Manó gróf! (Öt perezre kérjük felfüggésztetni az ülést!) Elnök: Tehát ha a t. ház beleegyezik, öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést újból megnyitom. Péchy Manó gróf: "T. ház! Távolról sem szándékozom sem a t. háznak már meglehetősen kimerült türelmét, sem pedig az annyira becses időt kelletén tul igénybe venni; mert ha valaha, most kell az idővel gazdálkodni: a midőn a tárgyaknak oly nagyfontosságú halmaza vár elintézésre, s beható munkálkodást követel tőlünk. És ha mégis felszólalok: ne méltóztassék azt egyébnek, mint kizárólag kötelességem hü érzetének tartani, a melynek őszinte sugallatát követni, és ezen nagyfontosságú tárgyban adandó igénytelen szavazatomat, képviselői állásomból kifolyó kötelességemből indokolni szükségesnek tartom. (Halljuk!) T. ház! Nem szenved kétséget, ogy a törvényhozásnak alig lehet nehezebb és komolyabb feladata, mint helyesen megválasztani azon tényezőket, melyek államháztartásunkban a bevételek és kiadások közt szükséges sulyegyent^ mielőbb helyreállítani minősítve vannak. És miután azt hidzem, sőt teljesen meg vagyok győződve arról is, hogy nincs hazafiasabb teendő, mint ezen nehéz, de kötelességszerű feladatunk megoldásánál kizárólag oly objectiv állást foglalni el, mely csakis a lelkiismeretes meggyőződésnek önzetlen sugallatára van fektetve; mert ha valahol, itt alkalmazható azon ismert latin példabeszéd: amicus Plató, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas: (Helyeslés) nem szenved kétséget, hogy ezen idézet igen helyes czélzata leginkább és főképen ezen nehéz feladat megoldásánál kell, hogy mérvadó legyen. A mostani törvényhozás ezen nehéz feladatot annál inkább hivatva lesz megoldani; mert pénzügyi calamitásainkat a mostani törvényhozás ugy szólván szomorú hagyománykép örökölte. A mostani törvényhozásnak lesz tehát nem könnyű feladata az eddigi túlságos kiadásokat a takarékosság szigorú követelményei szerint szabályozni; a mostani törvényhozásnak lesz nem népszerű feladata az ország lakosaitól
