Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

26. országos ülés november IS. 1875. 251 tet: én tartozom egész őszintén kijelenteni, hogy megvárom a t. ministerelnök úrtól, hogy erre ne feleljen, (Helyeslés a középről,) és én azért bizom a t. ministerelnök úrban: mert megvárom tőle, hogy erre nem fog felelni. (Elénk helyeslés a középen.) Egyébiránt megvallom, hogy az eszközök, melyeket a t, képviselő ur javasolt, különben teljesen egyénnek azokkal, melyeket az ellenzék másik fractiója, — mert más fractiónak akarom tekinteni azt, melyhez a közvetlenül előttem szólott képviselő ur tartozik, — hoz javaslatba, hogy t. i. megszoiittassék még a jelenlegi mér­ven tul is közigazgatási rendszerünk, javíttassák, a mennyire lehetséges, közigazgatási szervezetünk, de mindenek felett tekintettel a pénzügyi viszo­nyok javítására. És az eredmény, melyet a tisz­telt túloldal ezen megtakarítástól vár, az ered­mény, melyet a reformtörvényektől követel: az, hogy a deficit azok által, egyedül azok által és adóemelés nélkül teljesen szüntessék meg. Mert ha ez nem az, mit a képviselő ur óhajt : akkor annak, hogy adóemelést, hogy uj adó-törvény elfogadását ellenzi, valóban alapja, értelme nincs; mert ha a bndgetet a ministeriumnak adjuk meg, ha az apropriationális clausula a ministe­riumnak szóló felhatalmazást tartalmazza is, azt hogy az adót a ministeriutnnak kezelésére sza­vazzuk meg, azt bizonyára senki sem állithatja, hogy az adó nem az országnak szolgál és hogy a deficitet akár ezen ministerium, akár más minis­terium már a jövő évre lejebb nem szállíthatja: ezt, azt hiszem, s túlsó oldal elfogja ismerni. (Helyeslés a középről.) Egyébiránt, hogy egy oly mérvű reductió­nak, mely által a deficit tisztán administratív utón eltüntetnék, mi következménye lenne, azt észlelhettük Bausznern képviselő beszédéből és azokból, a miket Borlea képviselő ur mondott. A következmény egyszerűen az volna, hogy azon feladatnak, a melynek minden állam eleget kell hogy tegyen, ha polgárainak szeretetét, ragasz­kodását bírni óhajtja, azt, hogy mindazon felada­tokat, melyeket a társadalomnak meg kell ol­dania, ha tagjai együttélésének szükségét ébren akai'ja tartani, azt, a mit Bausznern. ur társai oly gyakran szeretnek hangoztatni, midőn a culturállamról és az állam culturalis missiójá­ról szeretnek beszélni, hogy annak az állam, ily reductió mellett meg nem felel: a következ­mény a mi a képviselő ur beszédéből foly, az volna, hog}^ miután megtagadná Magyarország­tól azon eszközöket, melyekkel a hivatásnak eleget tehetne, azután a jövőre megjövendölhet­jük azt, a mint a múltból már tudjuk, hogy megtagadná a magyar állam létjogosultságát, mert culturalis- feladatának eleget nem tehet. (Élénk tetszés a középen.) Pedig, hogy milyen szükséges, hogy az ily culturalis czélokat szem előtt tartsuk, arra élő példát nyújt Borlea képviselő ur, nem azzal, hogy állapotokat vázolt; mert az nem az állapo­tok rajza, hanem az érzelmek rajza, a mit ő nyújtott, és épen ezen érzelmek lehetősége ná­lunk mutatja, mily nag}?- tere van a műveltségi feladatnak ezen országban ; [Élénk helyeslés és de­rültség a középen,) és hogy hányan vannak azok, a kiknél valóban a nyugati műveltségnek még első elemei beültetését, is közvetitenünk kell. (Élénk tetszés a középen.) Ezek azonban t. ház inkább az előzmé­nyékre vonatkoznak, a melyek szempontjából egyes szónokok a költségvetés megítéléséhez fogtak; engedje meg most a t. ház, hogy né­hány szóval refiectáljak magukra azon argu­mentumokra, melyekkel a ministerium állítá­saira, a ministerium javaslataira tételes kritika eszközöltetett. Mindenek előtt a számoknak igen sok és különböző csoportosítását hallottam. Hal­lottam Kállay, hallottam gróf Desewffy és hal­lottam a közvetlenül előttem szólott képviselő úrtól. A számok ezen csoportosításai nem ké­peznek uj tüneményt a ház előtt; azokat már a múlt években hallottuk, átalában mióta pénz­ügyi bajaink korszaka megkezdődött. De azt kérdem : mi haszna van ezen szám-csoportosítá­soknak ? Ezeknek akkor volna hasznuk, ha áta­lában pénzügyi viszonyaink alap fogalmával s azon fő-körülményekkel , amelyeken azok nyu­gosznak, tisztában nem lennénk. Azonban azt hiszem, hogy mióta a pénzügyi bizottság öt éven át működött, miután a 9-es és 2l-es bizottság-ok oly részletes áttekintést nyújtottak; miután a jelen pénzügyminíster oly apróra menő kimu­tatásokat terjesztett elő; miután e háznak saját pénzügyi bizottsága is oly részletesen megvi­tatta azok minden tételét: a situatió átnézésére és a situatió egészének felfogására nézve, ezek egyátalában többé hasznot nem hajtanak. Hiszen valóban kétségbe kellene esni, ha annyi idő után még azon főszempontokat, cso­portokat és tényezőket nem ismernők, melyek pénzügyeinkre befolyással vannak. {Felkiáltások a széls'ójobb oldalon: Szomorúi) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólni. Pulszky Ágost: Igenis szomorú volna, ha így volna. De azt merem állítani, hogy azon összeállítások és csoportositások közt, melyeket a t. szélső jobboldal a háznak előterjesztett és azok közt, melyeket a ministerium előterjesz­tett, ha a dolog lényegét tekintjük, ha az ügyek állását és alapját nézzük: minél kevesebbek a különbözetek; és különösen emlékszem arra,, hogy ezen különbözetek minél kevésbé tűntek, ki azon* hírekben, melyeket a pénzügyi bizott­ság üléseiről szóló jelentésekhen vettünk, hol pedig nem fogja állítani a t. túloldal, hogy I méltatlanul lett volna képviselve. (Helyeslés a 32*

Next

/
Thumbnails
Contents