Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

26. országos ülés november 13. 1875. *>4 7 nagy hiánya. Javitsuk ezeket, ne fukarkodjunk a szükséges kiadásoknál és igazságszolgáltatásunk a birói kar mai munkássága mellett jó is, gyors is, olcsó is lesz. (Helyeslés a szélső jobb felöl.) Zsedényi t. képviselő társunk a közoktatási ministerium költségvetését jelentette ki olyannak, mely.nem áll a szükséges megtakarítás magaslatán. A közművelődésre, a népnevelésre fordított költségek, nézetem szerint, nemcsak nem nagyok, de valóban nagyon csekélyek; az eredmény azonban főleg a népnevelés terén még ezen csekély költségnek sem felel meg a tanfelügyeló'ségi intézménynek czélszerütlen volta miatt. Közel 200,000 frtot nyel el ez a czélszerütlen intézmény; de mi a helyett, hogy ezen intézményt gyökeresen átalakítsuk: 10,000 írttal leszállítottuk az állami ösztöndijakat, pedig ez nézetem szerint a leghasznosabb, a leggyümölcsözőbb beruházás. (Helyeslés szélső jobb felöl.) De nem szándékom folytatni e példákat, melyeknek hosszú sorát idézhetném majdnem valamennyi ministerium köréből. Én t. ház a magam részéről bár nem kicsinylem a megtakarításokat, bár a takarékosság elvét mindenben követendőnek tartom : még sem fektetek arra önmagában véve oly nagy súlyt, mint Zsedényi képv. társunk, mert a megtakarításoktól önmagokban véve, míg egyrészről nem várom azon eredményt, hogy azok által lehessen rendezni pénzügyi viszonyainkat, másrészről tudom, hogy merev megtakarítással a jelen rendszer keretén belől csak decomponáljuk administratiónkat, súlyosítjuk igazságszolgáltatásunkat, szóval a jelen rendszer hiányait a polgárok részéről még súlyosabbakká, még elviselhetlenebbekké teszszük. Én tehát csak összes közkormányzati rendszerünk reformjától várok eredményt és pedig eredményt nemcsak pénzügyi, de közadministratió szempontjából is. És ha ezen eredmény nem is lesz pénzügyi szempontból jelentékeny, mint azt sokan hiszik, jelentékeny lesz a közadministratió szempontjából; nem fogja oly kérlelhetlenül sújtani az adózókat, mert az állam által nyújtott biztosság és érdekeik megóvásában kárpótlást fognak találni a hozott áldozatokért. És hogy e reform csak némely részét említsem fel, én a központi kormányzatban, a ministeriumok czélszerübb beosztását, számuknak apasztását, a számviteli rendszer egyszerűsítését, megyei közigazgatásunk reformját, a tisztviselők kinevezésének (Helyeslés a szélső jobb felől) és a főispáni intézmény gyökeres átalakításának alapján a rendőri ügynek szabályozását, népnevelési intézményeinknek, a tanfelügyelő intézménynek czélszerü átalakítását, az igazságszolgáltatás terén pedig perrendtartásunknak javítását és anyagi törvények alkotását tartom mindenek felett szükségesnek és elódázhatlannak. A mi a második kérdést illeti: vajon a pénzügyi bizottság nem engedi-e át magát bevételi előirányzatában csalódásoknak ? e kérdésre az általam előadott igen egyszerű, de a zárszámadás eredményeire fektetett számítás teljesen megfelel. Támogatják azon állításomat, hogy a bevételi előirányzat túlságos magas összeggel van felvéve s hogy ennélfogva a deficit sokkal magasabb lesz mint a minő összegben azt a pénzügyi bizottság előirányozza, a pénzügyi bizottság elnökének e házban mondottt szavai, gr. Dessewffy Aurél képviselő társam részletes számításai s a pénzügyi bizottság javaslata mellett felszólalók majd mindegyikének nyilvánított aggodalmai. (Igaz jobb oldalon.) És valóban tisztelt ház! lehetetlen oly fedezetet, mely az állami rendes bevételeket az 1874. év tényleges eredményeihez képest 24 millió írttal magasabb összeggel veszi jelenlegi viszonyaink közt számításba, mely összeg az uj jövedelmi pótadó és az adóhátralékokból előirányzott öszszeggel 36 frtnyi emelkedést tüntet fel 1874-hez képest: lehetetlen ily előirányzatot reálisnak elösmernem. A rendes bevételeknek ily magas öszszegekkel előirányzása nem egyéb a legveszélyesebb önámitásnál, és ez azon forrás, melyből Zsedényi Ede t. képviselő társam nyilatkozata szerint is pénzügyi bajaink erednek. Csakhogy hozzá teszem az igen tisztelt képviselő ur állításához, ki bajaink forrását abban találja, hogy a múltban működött pénzügyministerek az állami jövedelmeket ideális alapokra fektették, hogy ezen hiba részesei voltak a múltban működött bizottságok csak ugy, mint részese a hibának a j'elenlegi pénzügyi bizottság, mely elődei példáján kevéssé okulva a bevételi előirányzatot még mindig oly öszegben veszi fel a költségvetés fedezeti részébe, melyet sem az 1874. évi zárszámadás, sem az ország jelenlegi helyzete nem indokol. (Igazi a jobb oldalon.) Nézetem szerint a bevétel előirányzásánál a legbiztosabb alap, a melyből kiindulhatunk: az előző év zárszámadásai. Ez elvet követik mindenütt, hol rendes pénzviszonyok elérésére törekesznek. Igen is tudom azt, hogy egy ország közgazdasági felvirágzásánál, a fogyasztási adóknál és a jövedékeknél fokozatos emelkedés áll elő, ezen emelkedést az ismert arányokhoz képest számításba venni lehet, sőt kell is. De vajon a közgazdasági felvirágzás korát óljük-e ma? Vajon akkor, midőn a közös vámjövedelemben évek óta fokozatos és aggasztó hanyatlás állott be, melynek folytán quotánk minden egyébből eltekintve évről évre növekszik: vajon akkor, midőn a közös vámjövedelem, mely még 1872. évben a 17 millió frtot meghaladta, mig az ma már csak 12 millió írttal van a közös költségvetésbe felvéve: vajon akkor indokolt-e, bevételeink előirányzatának alapjául az előző és tény-