Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

240 26. országos ülés november 13. 1875 tutiónak ellensége s Isten tudja: mivel vádolták s irgalom nélkül üldözték. A közigazgatás terén sem állunk semmivel jobban; mert tudva lesz a t. ház némely tagjai előtt, — mert a múlt országgyűlésen itten több izben előhozatott — az erdélyi választási törvény, mely az ország többségét tevő románokra nézve sérelmes s igazságtalan, és midőn ezt egyszer magam is fölhoztam, a jelenlegi t. ministerelnök ur, akkor egyik pártnak vezére, elismerte, hogy ez bizony sérelmes, hanem azt mondta rá, hogy legyünk türelemmel, mert ugy is napirenden van az uj választási törvény: akkor ezen sérelem mindenesetre orvosoltatik. Hozatott is uj választási törvény a házba és ekkor a régi igazságtalan erdélyi választási törvény felcseréltetett egy másikkal, sokkal roszabbal, igazságtalanabbal s sérelmesebbel, mely által az erdélyi románok, mint az ország majoritása a legislatióból teljesen kizárattak. Igaz, hogy ezen törvény nem a jelenlegi ministerelnök ur idejében történt; de az is igaz, hogy a jelenlegi ministerelnök ur belügyminister korában, hogy az uj választási törvény némely jelentéktelen hibáit helyre üsse: törvényjavaslatot hozott be és keresztül is vitte e házban. Tehát akkor nem kellett volna hozzá egyéb: mint egy kis jóakarat és ugyanannyi igazságszeretet, s ezen igazságtalanságot, melyet az erdélyi románokon ejtett: helyrehozta volna. De a ministerelnök ur nem tette ezt, mert ugy látszik, hogy azt, a mit ellenzéki vezér korában rosznak tartott: ma, midőn kormányra jutott, helyesnek és jónak tartja. Nemkülönben ismeretes lesz a t. ház tagjai előtt az is, mert hiszen ezen ülésszakban történt, a midőn egyik képviselő b. Wenckheim ministerelnökhöz kérdést intézett a budai királyi váron lengő feketesárga zászló iránt, s erre i t. ministerelnök ur a ház többségének átalános helyeslése közt azt monda, hogy hiszen minden egyes magán embernek joga van saját jelvényét és zászlaját használni: hogyan lehet tehát követelni, hogy a király ne használhassa saját zászlaját. Ugy látszik tehát, hogy mindenkinek joga van saját jelvényét és zászlaját használni, csak nekünk nem. Mert hiszen ismeretes, hogy ministeri rendelet következtében a zászlók a nemzetiségeknek betiltattak. Sőt a t. ministerelnök ur ott sam állapodott meg: hanem a templomi s az egyházi szertartásra tartozó zászlókat, melyek a román nemzeti színekkel voltak festve a templomból is, — ez történt, — elkobozták a nyáron Aradmegye Világos mezővárosában. Továbbá ministerelnök ur még azzal sem elégedett meg, a mit elődei tettek, hogy a megyékből, székekből és városokból a többségnyelvét kizárta; hanem legújabban a törvény világos szava ellenére egy ukázt bocsátott ki a törvényhatóságokhoz, mely ezeknek meghagyja, hogy mindenek előtt igyekezzenek rá venni a község elöljáróit, hogy ne ugy. mint a törvény megengedi, a község nyelvén; hanem magyar nyelven correspondeáljanak a bíróságokkal, mely szerint ez által egyrészt a feleknek ártanak, másrészt pedig az igazságügy szenved hátrányt; már pedig tudjuk, hogy a községi elöljárók jelentései igen rövidek és csak pár sorból állanak. Azzal tehát, hogy azt a nép nyelvén írják: a bíróságnak semmi hátrányt nem okoznak. (Egy hang : A tárgyra !) Ez is a budgethez tartozik, melyről most átalánosságban szólunk. Továbbá azt állítja a minister rendeletében, hogy a bírák a nép nyelvét nem értik. Engedelmet kérek., a bíróságoktól meglehet követelni, hogy értsék a nép nyelvét, miután a nép adójából fizetik; hanem hogy a nép értse a bíróság nyelvét: est követelni józan észszel nem lehet; sem erőszakos utón ezt egyátalában el nem érhetik. És ez most történik nálunk, midőn a török birodalomban a török kormány minden hatóságainak megparancsolta, hogy minden nemzetiségbeli egyénnel saját nyelvén vegyék fel a jegyzőkönyvet és mindegyik nemzetiségnek saját nyelvén adják ki a végzéseket s ítéleteket. Már pedig .mi azt szoktuk kürtölni, hogy Magyarország van hivatva keleten a czivilízátiót s szabadságot terjeszteni s behozni. En pedig én részemről alig hiszem, hogy a nyugoti népnek oly czivilizátió, oly cultura s oly szabadság után ásítoznának, sőt azt hiszem, hogy ha akarnák kényszeríteni ezen culturát, szabadságot: akkor is azt erőszakkal visszautasítanák. Szóval, t. ház! mi itt nem traktáltatunk jobban, mint a iierczegovinaiak a keresztények, kik jármuk lerázására fegyvert ragadni voltak kénytelenek, mindezeknél fogva a pénzügyi bizottság jelentését átalánosságban el nem fogadom, sem a költségvetést meg nem szavazom. Bausznern Guidó: T. ház! Ha a tavalyi államköltségvetést a fenforgó államköltségvetéssel öaszehasonlitom, semmi lényeges külömbséget nem találok. Mindakét államköltségvetés azon államgazdasági kereten belől mozog, a melyet az 1867-iki törvényhozás alkotott; mindakét költségvetés jelentékenv deficitet mutat elő és mindakét költségyetés egész bölcsesége a deficit fedezésére vonatkozólag az adófelemelés valóban igen egvszerü házi-szeréből áll; sőt a fenforgó államköltségvetés az adófelemeléssel sem elégszik meg; hanem még egy más, szintúgy igen egyszerű házi-szerhez folyamodik, tudniillik az államkölcsönhez, illetőleg

1 az adósságcsináláshoz. így tehát a jelen ministerium államköltségvetése lényegében semmi egyéb, mint azon államköltségvetés részint javított, részint pedig meglehetősen rosszab-