Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

25. országos ülés gyaiországnak természetszerű rendszeres és fo­kozatos fejlődését megakasztja; sőt valljuk meg az igazat: Magyarország állami létét is komo­lyan fenyegeti. A helyzet nehézségein és egyéb okokon kivül, Magyarország anyagi erejének túlbecsülése, elhibázott számitások , tévesztett irányú politika, melynél fogva mi gazdagab­baknak és hatalmasabbaknak tartottuk magun­kat, mint a milyenek vagyunk: voltak okai annak, hogy e czélokat sem elérni, sem biztosí­tani nem lehetett. Hogy pedig az ország pénz­ügyi tekintetben oly helyzetbe jutott, a milyen­ben még eddig nem volt: eredménye azoknak, a miket tettünk és a miket tenni elmulasztot­tunk. Az igen tisztelt kormánynak s a kormányt támogató szabadelvű pártnak, melynek egyik igen szerény és igénytelen tagjává lehetni én is szerencsés vagyok: feladata minden erővel oda működni, hogy a czélokat mielőbb elérni és minél jobban biztosítani lehessen. S valóban t. ház, ha ez most sem sikerül, midőn a nemzetnek imposans többsége a kor­mány részére nyilatkozott; midőn a fejedelem s a nemzet közt az egyetértés és bizalom jobb és bensőbb mint valaha volt, mikor nem kell, mint rendkívüli körülmények közt, mindenekelőtt a megzavart egyetértés és bizalom helyreállítására törekedni, hogy az ország bajainak orvoslásához a nép szellemi és anyagi jólétének előmozdításához foghassunk; midőn a két nagy nemzetipárt egye­sülve összes erejét és tehetségét a czélok eléré­sére fordíthatja, és ezt, külháború — hála Isten­nek — nem lévén, békében teheti s ezen törek­véseket a fejedelem alkotmányos érzülete és jóakarata, a nemzetnek pedig áldozatkészsége támogatja, ha mondom ily körülmények közt sem lehetne e czélokat elérni és biztosítani: ak­kor kétségbe kellene esni Magyarország jöven­dőbeli sorsa és a parlamentalismus életrevaló­sága felett. Madarász József közbeszól: Az ország­nak soha! Hosztinszky János: Lehet, hogy a szél­sőbali t. képviselő ur más nézetben van. Elfo­gadom nézetét; de én ebben a nézetben va­gyok - . . (Husszas derültség. Á. szónok halkabban: azaz, tisztelem, meggyőződését.) Én t. képviselőház valamint az ország jólé­tének és vagyonosodásának, ngy az ország ha­nyatlásának és nyomorának okait legelső sorban nem annyira a körülmények szerencsés vagy szerencsétlen találkozásában, vagy más tényezők közreműködésében, mint inkább saját kormá­nyunkban és képviselőházunkban keresem. Rendkivüli körülmények közt élünk t. kép­viselőház. Azon helyzetben vannak a mi orszá­gunk pénzügyei, a mely helyzetben állami létünk veszélyeztetése nélkül sokáig nem maradhatnak. De rendkivüli körülmények közt élünk, azért toveinber 12 1875. 215 is, mert az egyes adózók és az adózók összessé­gének legnagyobb része anyagi ereje minden irányban csökken, a kereset hiányzik, az ipar és kereskedelem pang, anyagi ereje megtört és meg­fogyott és mégis in ultima ratióne és in ultima analisi, az ország pénzügyi bajain segíteni kell: mert valamint bizonyos, hogy ez rendkivüli állapot, ugy-e rendkivüli állapotból csak rend­kívüli áldozatok árán lehet menekülni. Adja Isten, hogy az áldozatkészségnek igénybevételénél az áldozatra való tehetség a készségnek útját ne állja. Az 1876-ik évi államköltségvetésben és az arra vonatkozó pénzügyministeri előterjesztésben nem foglaltatnak ugyan, valami csodaszerü dol­gok, módok vagy eszközök, a melyek által Ma­gyarország zilált pénzügyi bajain mintegy varázs­ütésre segíteni lehetne. De ki azt várta, vagy követelte: az az emberi természetnek velünk szüle­tett gyarlóságától és ennek következtében az emberi észnek, legyen az bár a legragyogóbb lángész, természetszerű korlátoltsásfától oly ember feletti müvet követel, a melyet maga előállítani, vagy előteremteni képes nem volna. De ha az 1876-ik évi költségvetésben az egyes ministeri tárczáknál megtakarított össze­geket és ezeknek nagyságát tekintjük; ha tekint­jük a fedezetnek reális természetét és tekintjük azon törléseket, melyek eszközöltettek, hogy az egyensúly helyreállitassék, és ha mindezt pártatlan birálat alá vesszük : akkor t. képviselőház, be kell azt ismerni, hogy az 1876-ik évi államkölrség­vetés a múlt évek államköltségvetésével össze­hasonlítva jobb és előnyösebb. Igaz. t. képviselőház, mikor én ezt nyíltan beismerem: akkor egyszersmind kötelességemnek is tartom, hogy a fölmerült némely aggodalmaim­nak nyílt kifejezést adjak. (Halljuk !) Tekintettel az adózóknak szomorú anyagi helyzetére, tekintettel továbbá azon körülményre, hogy maga a t. pénzügyintnister is a nagy gond­dal szerkesztett előterjesztésében önkényesen be­ismeri azt, hogy a múlt évnek csapásai alatt meg van ugyan ingatva az adózók adóképessé­ge; de ezáltal csakis az illetők fizetésképessége szenved, nem az adóképesség. Ha mondom tekin­tetbe veszem az átalános pangást, az iparnak és kereskedelemnek hanyatlását: azon aggodalom szállja meg lelkemet, hogy az igen t. pénzügy­minister ur aligha nem fog csalódni, mikor az államköltségvetésnek fedezetében kijelenti azt, hogy a múlt évi adóhátralékokból az 1876. évre képes 4 millió forintot behajtani. De én tovább megyek t. ház, és azon aggodalmamnak is adok kifejezést, hogy . az általam elősorolt körülmé­nyeknél és helyzetnél fogva, továbbá azon ok­nál fogva, melyet a t. pénzügyminister ur elő­terjesztésében maga előadott, hogy t. i. az 1876. évre előirányzott 17 millió deficitnek 8 millióból álló részét, a mely az egyenes pótadó által lesz

Next

/
Thumbnails
Contents