Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

216 25. országos ülés september 12. 1875. beveendő alig ha fogja a t. pénzügyminister ur behajthatni. Egyébiránt kijelentem t. ház ! hogy a sulyegyen helyreállításának nehézségét érzi mindenki, érzi maga az igen t. pénzügyminister ur is, midőn előterjesztésében az ország pénzügyi helyzetét oly nyiltan és határozotan leirja, és elősorolja egyszersmind azon módokat és eszközöket, a melyek által a súly egyént helyreállítani, és a helyreállított súly egyen fenntartását biztosítani lehet. A kép, melyet az igen t. pénzügyministei ur nyújt, tagadhatlanul elszomorító és leverő ; de nem reménytelen. „Adja Isten, hogy azon visszhang, melyet önök szavaimra adni szívesek voltak, az ország visszhangja legyen és akkor Magyarország állami léte, hitele és tekintélye biztositva van.'

1 így fejezi be az igent, pénzügyminister ur előterjesztését, mint mikor az orvos kijelenti a beteg állapota fölötti aggodalmát: a baj nagy és nehéz, de nem orvosolhatatlan; ha a beteg kiállja az orvosi műtétet, ha az orvos rendeleteinek pontosan eleget tesz, diaetát tart ás excessust nem követ el: akkor be fog állani a javulás. Körülbelül ez az a hatás, a melyet az igen t. pénzügyminister ur előtei'iesztése rám tett. Átérzem én t. ház az adófelemelés műtétének fájdalmát, tudom én azt, hogy a beteg testben mélyen beható ezen vágás átalános fel jaj dulást okoz ; de mégis rászavazok, rászavazok a helyzet kényszerűségénél fogva, és azon oknál fogva : mert nem látok más módot és eszközt, hogy miként lehessen ezen acutus bajt rögtön orvosolni. T. ház! Midőn én ezt teszem, egyszersmind hangsúlyoznom kell a t. pénzügyminister ur előterjesztésében tett azon Ígéretét, hogy azon kéi'dések, melyek közigazgatásunk javulását, továbbá az anyagi érdekek s az adóképesség- fejlesztését eredményezik és bennünket ezen áldozatok elviselésére képesítenek: mielőbb és gyökeresen megoldatni fognak: Hangsúlyoznom kell továbbá azon ígéreteket és biztosításokat, melyeket a t. pénzügyminister ur a valuta helyreállítására, a bankkérdés megoldására és a vám- és a kereskedelmi szerződés revisiojára vonatkozólag tett, Én hiszem, hogy ezen Ígéretek és biztatások teljesedni fognak, és hogy az ország egész organismusa aként fog a helyzet követelményeihez képest, átváltoztatni, hogy ^ezen ezélokat t. i. az adó képességet elérhessük. Én t. ház megvagyok győződve, hogy az igen t. pénzügyminister ur az egyensúly helyreállítását s az állami jövedelmek fokozását nem csak az adó emelésében fogja érvényesíteni; hanem fogja tudni érvényesíteni egyszersmind a bank- és a vám- és kereskedelmi szerződés kérdésében is, mert ha valaha t. ház, éjien most van erre legnagyobb szükség: mikor az ország jólétének és vagyonosodásának két nevezetes tényezője az ipar és kereskedelem a pangás azon stádiumába jutott, mely az adóképességet végromlásba vezeti és ez által tönkre fog jutni azon közép-osztály, melyre pedig Magyarországnak, hogy gyarapodjék, oly nagy szüksége vau. A mi a t. pénzügyminister ur által felhozott takarékosságot illeti, mikor t. i. kijelenti, hogy ő azt hitte mindenkor és most is azt hiszi, hogy Magyarország anyagi ereje a kiadásoknak azon mértékét, melyet az 1875. évig az állam költségvetések felmutattak, nem birja meg és e tekintetben tesz megtakarításokat: ezt csak helyesléssel tudom fogadni; de bátor vagyok egyszersmind figyelmeztetni azon körülményre, hogy a megtakarításokat, nem csak szükségből, hanem minden körülmények közt igényli az állam: mert aki takarékos, az egyszersmind munkaszerető, mert az a munka eredményét becsülni tudja ; aki pedig azt teszi, az egyszersmind képes is arra. (Helyeslés.) . Az általam kifejtett okoknál fogva, azt hi•szem nem lesz szükséges kijelentenem, hogy az állam költségvetést ugy a mint van, az általános tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a középen.) Dessewffy Aurél: T. ház! Azon parlamentalis szokásnál fogva, hogy a budgetvitánál a ház ujoncz tagjai szót emelhetnek, bátorságot veszek magamnak, hogy a t. kormány és a pénzügyi bizottság jelentése kapcsában, benyújtott 1876-ki költségvetés fölött a t. ház becses türelmét rövid időre igénybe vegyem. Teszem ezt nem szereplési vágyból, mint inkább önmagam iránti kötelesség érzetből, hogy hazánk mostani mostoha viszonyai között szavazatom mikénti érvényesítését indokoljam. A budgpt minden államnak tükre, mely annak anyagi gyarapodását, felvirágzását vagy hanyatlását, visszaesését ecseteli. Ha a most előttünk fekvő előirányzatot tekintjük, mely a bizottság jelentése szerint 15 millió 600,000 frt deficzitet tüntet fel: kénytelenek vagyunk elismerni, hogy azon tükör a jövő képét oly sötét színekben állítja elénk, hogy arra csak aggodalommal tekinthetünk. Ezen már chroniknssá vált deficzit — nézetem szerint anyagi erőnk tulbecsülésébó'l származó rohamos haladásunknak, s a beruházások ás egyéb a culturállam példája kivánalmainak megfelelő berendezéseknek folyománya és következménye. Ennélfogva bár én a jelenlegi kormány iránt buzgalommal nem viseltetem : távol legyen tőlem, hogy ezen nyomasztó helyzetet neki tulajdonítsam ; sem azt nem akarom állítani, hogy a jelenlegi költségvetésben a takarékosság elvét, sok részben nem kisértette meg érvényesíteni; de tény az, hogy a jelenlegi költségvetés égető bajainkat nem orvosolja, pénzügyi kibontakozásunkat nem foglalja magában; javítja bár a situatiót, de hogy azon óriási terheket, melyeket magunkra vállaltunk, és melyek a múltban elkezdett vagy még folyamatban levő