Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-25
212 25. országos illés november 12. 1875. tás előtt még a szerencse csalékony szalmaszáhi után kapkodva keresnek menekülést ? (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ily közgazdászati viszonyok mellett mi, t. ház az adóemlést csak az adóképesség ujabb megtámadásának tekintjük és mi ellenezni vagyunk kénytelenek oly politikát, mely az államjövedelem fokozását, a nemzeti törzs vagyon csoibitásában keresi. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ellenezni vagyunk kénytelenek e politikát ; mert mindaddig, míg a kormány a megtakarításokban a legvégső határakig nem jutott, — mindaddig, mig a 20 millió frtnyi illeték-hátralék, 9 millió frtnyi állambérleti hátralék, 5 millió frtnyi dézsma váltsági hátralék be nem hajtatott s a közös activák kérdése rendezve nincs, mindaddig még az ország javára nem érvényesíttettek azon pénzügyi előnyök, melyekkel egy bankfelállitása és mindenek felett az önálló vámterület jár: — addig mi t. ház! határozottan tagadjuk azt is, hogy az adók felemelésére — mégha ez lehetséges volna is, — az országnak egyáltalán csak szüksége is lenne. Nem helyeselhetem tisztelt képviselőház az igen tisztelt kormány kölcsön politikáját sem. A 153 milliós függő adóság visszafizetésére jelenleg képtelenek lévén, annak eonversiója okvetetlen szükséges, e tekintetben tehát meg kell hajolnunk a kényszerűség előtt. De nem így áll a dolog a 30 milliós és 54 milliós kölcsönöknek rente kölcsönné való átalakítása tárgyában. Egyáltalán nem láthatom be ezt, hogy Magyarország hitelviszonyai csak ugy volnának consolidáihatók: ha adósságai unificálva s e czélból a 30 és 54 milliós kölcsönök a j 53 milliós kölcsön convertálása alkalmával a conversióba belevonva lennének. Lehetne igenis államadósságaink convertálása utján 5—6 millióra menő nevezetes évi megtakarítást eszközlenünk, ha az Ausztriától elvállalt s jelenleg 20 °jo jövedelmi adóval terhelt államadósság megosztatását és elkülönítését foganatositanók. Nem is fogunk késni, ha majd az európai pénzpiacz helyzete kedvezőbb s hazáinak jelenleg igen megingatott hitele kissé szilárdabb leend: e tekintetben sürgelőleg fellépni: de a 30 és 54 milliós kölcsönök jelenlegi convertálásában én legalább hasznot egyáltalán nem látok, sőt azt jelentékeny kárnak tartanám. Ugyan miben állana azon előny, melylyel e conversio járna ? A t. pénzügyminister ur szerint abban „hogy ilykép sikerülne a 30 és 54 milliós kölcsön után fizetendő másfél milliónyi törlesztési összeg legnagyobb részét a budgetből kiküszöbölnünk s annak terhét a jövő nemzedék vállára hárítanunk/' De legyen szabad kétkednem a minister ur által kilátásba helyzett ezen előny bekövetkezhetése felett. Mi ugyanis jelenleg ezen kölcsönök Után a törvény félremagyarázhatlan rendelkezéséhez képest ezüstben 5 °[o kamatot fizetünk, vagyis a két kölcsön után 4.2(0,000 ezüst, és illetőleg az ezüst agiot a minister ur számítása szerint 2 1 | a b | 0-kal véve, 4.305,000 osztrák forintot. Ezen felül A két kölcsön törlesztésére összesen 1.367,103 osztrák értékű forintot és igy a két kölcsön kamata - és törlesztési összege fejében 5.672,103 forintot fizetünk. Ha már most ezen két kölcsönt, rente kölcsönné változtatni akarjuk : akkor a kölcsön papírok birtokosainak a törlesztési összegről való lemondás fejében kárpótlást kell nyújtanunk; mert az nem valószinü, hogy e hitelezők az általok már élvezett előnyről csakis a mi szép szemeinkért legyenek hajlandók lemondani. Ezen kárpótlás pedig abban állhat, hogy a kölcsönök kamatja 5 °|o -a 6 ° ; o -ra emeltetik fel, még pedig mint ez a sajtó utján már is tárgyalva !őn: 6 °|o-ra aranyértékben. Ha tehát a járadéki kölcsön aranyban fizetendő 6 °|o kamat mellett köttetnék: akkor a 30 és 54 milliónyi tőkék után 5.040,000 arany frtnyi, vagyis az aran) T agióját 12 °|o -kai véve 5.644,800 osztrák frtnyi összeg lenne évenként fizetendő és igy miután jelenleg a törlesztéssel együtt 5.672,103 forintot fizetünk: csak 27,303 írttal, tehát alig számba vehető összeggel fizetnénk kevesebbet a conversio után mint most. Nem áll tehát az, hogy ilykép másfél milliót küszöbölnénk ki a budgetből : mert voltaképen annyit fizetnénk mint azelőtt. A különbség csak az, hogy mig a kölcsönök jelen alakjában ugyanazon évi fizetés által 26 év múlva az adósság teljesen törlesztve s megszüntetve lenne: addig a converíálás folytán az évi járadék nem csak 26 évig, hanem a jövő nemzedékek által örök időkig lenne fizetendő. (Igaz! a szélső baloldalon.) Nem szükség bizonyítgatnom tisztelt képviselőház, hogy az ily converöio nem lenne egyéb, mint eladása a jövő nemzedék érdekének, oly igazságtalan eljárás, melyet még a pillanatnyi könyebbülés mentségével sem takarhatnánk: mert az — mint mondom — könyebbüléssel épen nem járna. Ily műtét valóban nem érdemelné azon provisiőt, melylyel egy ily kölcsön közvetítése rendszerint összekötve van. Az igen t. pénzügyminister ur még egy-két millió frtnyi kamatnak megfelelő uj kölcsön kötését isczélozza, — mint mondja — tartalék tőkekép az év első felében beállani szokott pénztávi hiány fedezésére .De ily tartaléktőke beszerzésekre a t. pénzügyminister urnák szüksége nincs. Tudjuk ugyan, hogy nálunk az év első felének kiadásai rendszerint nagyobbak, mig bevételei kisebbek ; de ez most már nem okozhat pénztári hiányt. A pénzügyminister ur maga jelentette ki a pénzügyi helyzet előterjesztésekor, hogy a nagyobb fizetéseket immár teljesítvén, nyugodtan nézhet a jövő elé! Ha tehát igy áll a dolog: akkor, ha a budget különben baíanezirozva van, a második
