Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

25. országos ülés november 12. 1875 213 félév nagyobb bevételeit a második félév kisebb kiadásaira el nem költhetvén, a másik félévben befolyt többletben birja azon tartalékot, melylyel a jövő év első felének pénztári hiányát fedezni fogja. Nem is ez t, ház! a köttetni szándékolt kölcsön czélja; már a tegnapi napon felszólalt tisztelt képviselő urak felismerték, hogy annak valódi czeija fi deficit fedezése A pén/ügvmnvster ur sem látszik bizni abban, hogy előirányzatai be fognak folyni, hogy a deficit az általa előirányzottnál nem lesz nagyobb ; e deficitek fedezésére kéri a kölcsönt. A tisztelt pénzügyminister ur ezt nyíltan kimondani vonakodik. Értjük indokát. A minister ur tudja, hogy e házban és az országban sokan emlékeznek azon kijelentésére, melyet mint a pénzügyi bizottság előadója a 153 milliós kölcsön ajánlásakor tőn, hogy t. i. ezen 153 milliós kölcsön legyen az utolsó, a mely után, ha csak hitelünket végleg tönkre tenni nem akarjuk deficitjeink fedezése czéljáhól: az európai pénzpiaczra hosszabb időn át appellalnunk nem szabad A t. minister ur nem akarja tényeivel megczáfolni szavait s a deficit, fedezése czimén mindjárt a pénzpiaczra appellálni, mihelyt az általa utolsónak állított kölcsön elfogyott. De ebből t. ház, nem az a következés, hoe:v tehát a képviselőház más néven szavazzon kölcsönt a deficitre; hanem az, hogy a minister ur oly politikát kövessen, a mely politika mellett deficitek fedezésére kölcsönt igénybe venni ne legyen kénytelen. Nem akarván a tisztelt képviselőház türelmével visszaélni, csak azon meggyőződésemnek adok még kifejezést, hogy mindaddig mig hazánk pénzügyeiről függetlenül nem rendelkezendik; mindaddig mig a közös hadsereg eltörlésével védrendszerünk pénzügyi szempontból is nem alakittatik át; mindaddig mig közgazdászatunk égető sebei, egy önálló magyar jegybank felállítása s a vámterületnek czélirányos vámpolitika melletti elkülönítése által orvosolva nem lesznek, — és igy az adóképességünk folytonos csökkenésének gát vetve s annak fejlesztéséről gondoskodva nem leend; mindaddig mig egyrészt a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén, másrészt főleg az államüzletek kezelése körül, rendszer változtatások által az eddigieknél sokkal nagyobb megtakarítások nem tétetnek: addig pénzügyi viszonyaink gyökeres és tartós orvoslásáról sem lehet szó. T. képviselőház! A tisztelt pénzügyminister ur a kormány pénzügyi politikájának ismertetésekor büszke öntudattal vetette az ellenzék szemére, hogy ime most már nem mondhatja, hogy a kormánynak pénzügyi programmja nincs. Igaz t. ház ! a pénzügyminister ur előterjesztette a módot, melyen hazánk pénzügyeit rendezni kivánja, megismertette a tiszteH kormány pénzügyi programmját. De, mi fájdalom e programmal szemben ugy vagyunk, mint a Saisi ifjú az igazság oszlopával. Előttünk is lehullott a fátyol, mely a kormány pénzügyi terveit takarta, előttünk áll ime a soká keresett való egész meztelenségében De mi inkább óhajtanánk a kormány tervei feletti tudatlanságunkba sülyedni vissza, mert akkor tahin nem veszítettük volna el hitünket, bizalmunkat hazánk je'en sorsának intézői iráni. Pártolom H különvéleményt. [Elénk helyeslés a szélső baloldalon,) Hosztinszky János: T. ház! Rövid időre fogom a t ház becses figyelmét igénybe venni, éb hogy ezt már most teszem, mielőtt a t. háznak mély bölcseségétől többet tanultam volna: annak oka az, hogy szavazatomat, melyet e fontos tárgyban adandó leszek, indokolni akarom és mert a fenforgó körülményeknél és viszonyoknál fogva tekintettel az ország jelen szomorú helyzetére én legalább részemről kötelességemnek ismerem, hogy szerény nézeteimnek már most adjak kifejezést. T. ház! Magyarország állami létének biztosítása azon czél, a melyre mindenek előtt törekedni kell, törekedni kötelesség. A ki a magyar parlamentben a képviselőszéket elfoglalta, tette ezt azon kötelesség érzetében és azon előre elhatározott szándékkal és akarattal tehetségéhez, erejéhez és meggyőződéséhez képest ugy működni, hogy ezen czélt elérni és biztosítani lehessen. De tette azt egyszersmind azon további kötelesség érzetében is, hogy a nép szellemi és anyagi jólétét előmozdítsa, az állam fentartásával és fejlődésével együtt járó költségek és terhek viselésére szükséges módokat és eszközöket nyújtsa, és hogy az élő nemzedéktől a megélhetés és önfentartás eszközei tulterheltetés által meg ne vonassanak. Ugy hiszem, t. ház, nem lesz szükség még tovább indokolni azon tétel valóságát, hogy alig lehet egy országra nézve következményeiben nagyobb baj az átalános elszegényedésnél. Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy pénzügyi bajaink forrásaira, okaira, következményeire és az 1876-iki államköltségvetésre kissé visszapillanthassak szerény beszédemben; mert ezek egymással összefüggésben vannak, s mert ezt szavazatom indokolásához szükségesnek tartom. T. ház! Mióta alkotmányunk visszaállíttatott s a nemzet saját felelős parlamenti kormánya által intézi sorsát: két czélnak elérésére törekedtünk leginkább. Az első volt, hogy Magyarország állami léte és önállósága biztosittassék ; a második, hogy Magyarország szellemi éi anyagi tekintetben ugy fejlesztessék, hogy az európai culturállamokhoz képest hasonlag Magyaroszág is culturállammá váljék; de a módok és eszközök megválasztásában és alkalmazá-